Szebenjuharosi gyalogtúra

Păltiniș

Hogy mekkora misztikum az élet? Azt a legtöbb ember mindössze élete egy-egy igazán fontos pillanatában értheti meg, mint például, amikor megszületik az első gyermeke, vagy amikor oltár elé kíséri a lányát, ad egy puszit a homlokára és azt mondja, hogy Isten segítsen az utadon, amelyet mostantól magad kell járnod.

Vagy akkor és megérthet valamit belőle, ha ott áll a havasok tetején, egyedül, derékig érő fűben, körös-körül óriási fenyőfák, amelyeknek törzse sokkalta vastagabb, mint az ember dereka, és koronájának magassága vetekszik a legnagyobb tömbházakkal is. Körbe tekintünk, és mindenfelé csak hegyeket és erdőket látunk. Majd arra kezdünk gondolni, hogy ha eltévednénk itten, akkor napokig kóborolhatnánk, mint az őszi szél, mert senki sem zavarna meg minket az életharcunkban azzal, hogy megmentsen.

Mégis van a hegynek valami megmagyarázhatatlan varázsa, amely csalogat, hívogat, mondván: gyere én vagyok az élet tiszta forrása, énbelőlem tudsz merítkezni, ha elfáradtál az utadon.

Nos, ha én nem is tudom összetenni a két kezem önök helyett, és meríteni ama tiszta forrásból, de meg tudom mutatni, hogy merre induljanak el, ha menni szeretnének. És hogyne szeretnétek!

Tehát nincs más dolguk, tartsanak velem egy újabb virtuális kirándulásra a legmagasabb Kárpátokba, azaz a Déli-Kárpátokba.

Szebenjuharosról röviden

Szebenjuharos, avagy másik nevén Magascsorgó, Nagyszebentől dél-nyugatra található mindössze 34 km-re, de ennek ellenére 1000 méterrel magasabban, átlagosan 1440 méter magasan.

De ha egy kicsit még jobban szeretnénk lokalizálni magunkat a Déli-Kárpátokban, akkor elmondhatjuk, hogy kelet felől az Olt vágja át a Déli–Kárpátokat, nyugat felől pedig a híres Transalpina út szeli át a hegyeket tőle nem messze. Ez utóbbi legmagasabb pontja, ahova saját autóval feljuthatunk, az a 2145 méter magas Urdele-hágó.

Szebenjuharos az 1800-as évek vége felé kezdett fellendülni, amikor Carl Conradt nagyszebeni orvos építkezésbe kezd itten az Erdélyi Kárpát Egyesület keretein belül (Siebenbürgische Karpatenverein).

Tehát mondhatni egyszerre alakult ki Brassópojána és Szebenjuharos is az egyesület tevékenységének köszönhetően.

A Szebenjuharosra vezető utat 1898 és 1902 között építették ki, 1927-ben sikerült az áramot is eljuttatni ide. 1930-tól pedig már autóbuszok váltják a lovas szállítást.

Szebenjuharos manapság óriási népszerűségnek örvend, gombamód szaporodnak a villák és panziók. A téli sportok kedvelőinek több felvonó is található, a leghosszabb pálya pedig 640 méteres. Található itt még kalandpark is, ahol a gyerekek mászkálhatnak.

Túraútvonalak Szebenjuharoson

1. túra – könnyed séta bárkinek

Az útvonal a Szebenjuharoson található információs központtól indul, és jól látható a Google Térképen is. Hossza 8 km, tengerszint különbség mindössze 100 méter. Tiszta időben jól látható innen Erdély dombságai.

2. túra – Szebenjuharos – Resinár

Resinár faluból kijönni Szebenjuharosra vagy épp fordítva, innen vissza ereszkedni egy jóval nagyobb túra már. Hossza 20 km, 6 órát vesz igénybe és 900 méter a tengerszint különbség a legalacsonyabb és legmagasabb pontja közt.

3. túra – Szebenjuharos – Canaia menedékhely

Ez már egy jobbacska túra, amely 5 órát vesz fel és 12 km-es. Viszont sokkalta érdekesebb, hogy hova jutunk el. Ugyanis 1945 méter magasságba juthatunk fel. És tőle nem messze található a Csindrel csúcs, amely 2244 méter magas. De a csúcs meghódítása már egy külön túrát igényel.

4. túra – Szebenjuharos – Craciuneasa menedékház

Szintén a könnyebb túraútvonalak közé tartozik, amely 10 km és 3-3,5 órát vesz igénybe.

Ezenkívül pedig számos körút van Szebenjuharos körül, amelyeket nehéz lenne felsorolni, ezért inkább hagyok önöknek egy linket, ahol az összes túra útvonal megtalálható térképpel együtt. Tehát mindent itt: outdooractive.ro

Kirándulás Szebenjuharoson

Tudják, úgy vagyok én is, mint Floppy kutyánk, és mindig a saját szimatom után megyek.

Ezért a mostani kirándulásunkat is mindössze a Google Térkép alapján terveztem meg. A műholdképek alapján választottam ki a túrázásra alkalmas helyszínt, majd az utcakép nézettel még a parkolót is kiválasztottam magunknak.

És mivel a cél az volt, hogy a kutyának se legyen túl hosszú, a várandós feleségemnek se legyen túl meredek, ezért a fennebb felsoroltak közül az első túraútvonalat választottuk ki.

Szállásunk Nagyszebenben volt, innen indultunk el reggel. Ennek pedig az az előnye, hogy sokkal rugalmasabb tud lenni az ember, mint bevásárlás terén, mint éttermek terén. Viszont az sem elhanyagolható szempont volt, hogy az előrejelzések szerint éppen az első fagyos éjszakákat választottuk ki magunknak. És nem szerettünk volna teljesen fejest ugrani az ismeretlenbe.

Pont jól jött ki a lépés, mert akkorra érkeztünk fel a hegyre, amire a nap első meleg sugarai kezdtek belekapni a tájba, mi pedig örömmel indultunk neki a választott túraútvonalnak.

Ahogy elhagytuk Szebenjuharos utolsó házait, mindjárt le is tértünk egy picit az útvonalról, mert az egyik dombtetőről pazar látvány tárult elénk, amelyet érdemes volt nem kihagyni. Itt megpihentünk, majd tovább indultunk.

Később egy szakaszon, csodaszép piros gombákat találtunk. Ezeket láthatták már önök is a Facebook oldalamon pár napja.

A légyölő galóca fotózása után tovább indultunk, mert egy kicsit veszélyesebb szakasz következett. Ugyanis az erdei út két szélét sűrűn benőtték a fák, be sem látni az erdőbe. Így ha netán a medve is arra járt volna, túl későn vettük volna észre. Szerencsére más kirándulók is voltak az erdőben, így medvére kevésbé kellett számítani.

Az erdő után következett az a tisztás, amelyet mi célnak tűztünk ki. Itt megpihentünk, ebédeltünk, majd visszaindultunk.

A visszaúton viszont már akkora volt az októberi meleg, hogy az ember inkább képzelte azt, hogy valami egyenlítő menti sivatagban gyalogol, mintsem a hűs fenyvesek földjén. A fagyos őszi időjárás előrejelzésnek semmi köze nem volt a valósághoz.

Az is elgondolkodtató, hogy ott ahol ilyenkor már havaznia kellene, most olyan meleg van, hogy rövid ujjúban sem bírjuk, akkor hogy van az, hogy még mindig tagadjuk a globális felmelegedést? Mikor fogjuk elfogadni végre a tényt, hogy van, itt van, és azon kezdeni el gondolkodni, hogy mit tehetnénk ellene?

Az ember szeret hazudni magának, szereti becsapni magát. Nincs fej, nincs fejfájás! Nem elég a légkondicionált, hűs iroda mélyén külön gyűjteni a papír hulladékot, mondván, hogy én felelős ember vagyok. Fel kell jönni a hegyek közé, és észrevenni, hogy a hegyek is szenvednek már attól, amit az emberek alant a völgyekben művelnek. Nem felelősöket kell keresni, nem bűnösöket, hanem megoldásokat. Megoldások pedig csak akkor lesznek, ha kellően sokan akarjuk, hogy legyenek.

Nos ezekkel a gondolatokkal tértem meg a hegyről, és ezekkel a gondolatokkal mondok most búcsút önöknek és a csodaszép tájnak is. Menjenek, és mondják el mindenkinek, hogy a Kárpátok is szenvednek. Menjenek, és mondják el, hogy mindig van remény. Még van remény!

És legfőképp menjenek, és kiránduljanak minél többet Erdély földjén. Minden jót mindenkinek!

Tartsanak velem legközelebb is.