Egy nagyszerű íjászversenynek lehettünk részesei a Parajdi Sóbánya mélyén, amely verseny neve a Sóbánya Trófea 3D Íjászverseny és szervezője nem más, mint szülőfalum sport egyesülete, a Szirtisas Íjász Sportklub volt. Mivel elkötelezett támogatója vagyok a szülőföldem fiataljai testi és lelki fejlődésének, így valószínűleg eddig senkinek nem mondtam újat, mindenki hallott róluk. De tartsanak velem, hogy elmesélhessem, hogy milyen egy effajta íjászverseny.
Verseny a föld alatt
Mindenki izgatottan várta, hogy milyen lehet íjvesszőt reptetni a levegőben a föld alatt. Bár a szélmozgások is másak a Parajdi Sóbányában, de a fő ok a csökkentett fényviszonyokban rejlett. Így ezen a versenyen nem csak az ügyes kéz számított, hanem a jó távollátás is.
Ezért hát nem csoda, hogy mindenki újfajta kihívást látott a versenyben, és csakhamar, mondhatni pillanatok alatt foglalták le a helyeiket a versenyzők. A regisztrációs időszak első napján 64-en iratkoztak be, és egyből látszott, hogy a 120 meghirdetett hely kevés lesz. Ezért a szervezők megpróbálták a lehető legjobban kitolni a határokat, de a 140 hely is elkelt röpke két hét alatt.
Érkeztek a versenyre Magyarországról, Szerbiából de még Németországból is, így erősítve az amúgy is figyelemre méltó romániai íjászok táborát. A versenyzőkkel beszélgetve azt is megtudtuk, hogy egyes csapatoknak annyira új volt az élmény, hogy még sem a Parajdi sóbányában, sem Erdélyben nem jártak. Volt aki egyenesen több napra foglalt szállást, hogy még egy kicsit élvezhesse az erdélyi táj szépségeit.
3d íjászverseny
Mivel én magam is ilyen szempontól kívülálló vagyok, egy kis felvilágosítást kértem Lukács Zoltántól, a Szirtisasok elnökétől, hogy mit jelent, a 3d verseny, mert gondolom semmi köze a 3d mozihoz.
A 3d íjászversenyek lényege, hogy 3 dimenziós célokra kell lőni. Ezen célok kemény gumiszerű anyagból vannak, és mivel tök fura lenne egyszerű piramis vagy gömbalakokra lőni, hát a természetből merítettek ihletet és rendszerint állatfigurákra lőnek. Ennek ellenére fontos kiemelni, hogy az íjászat sport és nem vadászat, és a Szirtisasok tisztelik az élővilágot, így tudásukat nem használhatják fel állatok ellen.
A verseny helyszíni regisztrációja 9 órától kezdődött, majd 10 órától kezdődően adhatták le az íjászok a lövéseiket a felállított 28 céltáblára. Az ebédet a versenyzőknek és kísérőiknek a Parajdi sóbánya étterme biztosította.
Medve támadás
Bár a szó hallatán biztos mindenkinek valami más jut eszébe, vagy talán az, hogy egy kóbor medve sétált be a Parajdi sóbányába, de mindenkit megnyugtatok, nem történt semmi ilyesmi. A verseny után, extra kihívásként a versenyzők távolsági lövéseket adhattak le egy medvefigurára, értelemszerüleg minél messzebbről, ami legalább 30, 40, 50 métert jelentett.
Számomra, mint néző és fotós is nagyon jól telt az egész nap, egyetlen panaszom, hogy a versenypálya két szélén levő, nevezzük őket oldalsóbíróknak, nem akarták hagyni, hogy lefotózzam őket. Pedig angyali mosolyuk volt a lányoknak. De ami késik, nem múlik, megyek én még íjászversenyt fotózni a Szirtisasokhoz.
És önöket is erre biztatom, hogy ragadjanak íjat és keressék fel a legközelebbi sportklubot, majd egy kis gyakorlás után jöjjenek el a Szirtisasok egyik-másik versenyére. De ha netán ez túl merész kérés volna, akkor kattintsanak a következő linkre, ahol a verseny alatt készült képeim láthatóak: fb.com/Szirtisas
Hajrá Szirtisasok, hajrá #Térjhazavándorok!
