Sóbánya Trófea 2025

Parajdi Sóbánya

Ha a székely nagyotmondás sportág volna, akkor minden bizonnyal valami ehhez hasonló mondattal próbálkoznék:

Annyi a Szirtisas Erdélyben, hogy az olimpiai bizottság úgy döntött, hogy külön versenyszámot indít a számukra, mert hanem nem lenne igazságos a küzdelem.

Vagy hogy:

Ha a statisztikákat vesszük alapul, akkor 30 év múlva mindössze háromféle fiatal lesz Erdélyben. Az, aki Szirtisasos tag volt, az, aki Szirtisas tag, és az, aki Szirtisas tag szeretne lenni.

De a nagyotmondásokból nem lehet megélni, és önök sincsenek hozzászokva az efféle lódításokhoz tőlem, ezért inkább arról mesélek, hogy hol tartanak a Szirtisasok, honnan jöttek és hová jutottak el.

És mivel nagyon de nagyon messze jutottak, ezért úgy döntöttem, hogy legfőbb ideje felkerekedni és újra meglátogatni őket.

De azt is csak úgy, székelyes módon, akkor menni háztűznézőbe, amikor a kisebb gondjuk is nagyobb. Hisz épp Erdély legkülönlegesebb íjászversenyének a kellős közepébe csöppenünk majd, ha velem tartanak a kedves olvasók.

Hát kalandra fel, Sóbányába le, aki jön, jön, s aki nem, annak fel is út, s le is út.

Irány a Sóbánya Trófea!

A Szirtisasokról röviden

Nos nem is tudom, hogy egyáltalán be kell-e még mutassam önöknek a Szirtisasokat.

Ugyanis már 8 éves a közös múltunk, megannyi minden történt ez idő alatt. Kilátót építettünk, szabadtéri könyvtárat alapítottunk, ha Isten éltet idén lesz a 6-dik alkalom, hogy közösen szervezünk majd természetvédelmi napot a sóvidéki fiataloknak. Szóval már sokat meséltem róluk.

De azért az illem kedvéért, azoknak, akik még nem tudnák, egy íjász sport egyesületről beszélünk, amely a szülőföldemen, a Sóvidéken jött létre, és már több, mint egy évtizedes régisége van.

Fő tevékenységük az íjászoktatás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az edzéseikhez bárki, bármikor csatlakozhat. Ráadásul az íjászat pont abban segíti a fiatalokat, amiben a legnagyobb a hiány a mai világban: az egy dologra való koncentrációra, a figyelemre, a fegyelemre, önuralomra tanítja őket.

Ráadásul mindezt nem valami utópisztikus módon, hogy kivonulunk a társadalmi életből, elmegyünk egy nagy pusztára és majd ott a magunk csendjében minden jó lesz.

A Szirtisasoknál első perctől cél volt az aktív társadalmi szerepvállalás, közösségi és társadalmi események támogatása, az iskolai oktatás színesebbé tétele. Így elmondható, hogy az aki Szirtisas, az Szirtisas az edzéseken is, az iskolában is, a falunapokon is.

Az utóbbi években pedig kezd beérni a sok munka gyümölcse, ugyanis mielőtt levinne minket a fél éve szolgálatban lévő elektromos busz a Parajdi Sóbányába, még be kell számoljak erről s arról önöknek.

Például arról, hogy a sóvidéki ág után megalakult a csíki ága is az egyesületnek. És így már heti kétszer Csíkszentkirályon is lehet edzeni a Szirtisasokkal. Nemrég pedig Udvarhelyszéken is megvetette a lábát az egyesület, és most már heti egyszer Máréfalván is jelen vannak.

Egy ideje országos bajnokságok rendezésére is felkérik a klubbot.

Így például a saját versenyeikkel együttvéve, a 2025-ös évben összesen 11 versenyt fognak szervezni. Köztük van nyilván a Sóbánya Trófea, amelyre idén mindössze 4 nap leforgása alatt, több mint 200 íjász iratkozott be. Nem csoda, ha ezt tekintik az egyik legfontosabb versenyüknek a versenynaptárban.

És mivel én már látom a fényt az alagút végén, azaz le kell szállni a buszról, mert megérkeztünk a sóbányába, még csak annyit mondanék el, hogy a tavalyi év sporttörténelmi év volt a Szirtisasok életében, de sporttörténelmi év volt mindannyiunk számára is.

Történt ugyanis, hogy a Szirtisasok színeiben versenyző, 13 éves Bors Bence világbajnoki címet szerzett az ausztriai Moosburgban. Méltán lehetünk hát büszkék rája. És egy kicsit az egész klubra.

Megállt a busz!

3d verseny a Parajdi Sóbányában

Az első kérdés, amely foglalkoztatott, az az volt, hogy hogyan oldották meg, hogy kétszáznál is több versenyző tudjon versenyezni. Nos azt kell mondjam, hogy nagyon elegánsan!

Két csoportra bontották az egész versenymezőnyt, így egyszerre az íjászok fele tartózkodott a pályán. Illetve minden célra egyszerre ketten kellett lőjenek. Így a csoportok fele annyi idő alatt végezhettek egy céllal.

Lehetséges, hogy ez okozott némi nehézséget a versenyzők számára, de hát túl unalmas lett volna másképp a verseny.

Viszont elmondható, hogy így az egész egy nagy Beethoven szimfóniához hasonlított, ahol mindenki másodpercre pontosan tette a dolgát kicsitől-nagyig, reggeltől-estéig.

Az igazi nehézséget viszont nem ez okozta. A verseny attól volt igazán kihívást, hogy a csökkent látásviszonyok mellett is mindössze két vesszővel lőhettek délelőtt, és csak egyetlen vesszővel délután. Tehát délután már nem is volt második esély.

Ami a versenyzők összetételét illeti, számos klub tagjai voltak jelen a versenyen. Kinek az első versenyen volt, kinek a sokadik. Vannak, akik már csak a társaság kedvéért is eljárnak a Szirtisasok versenyeire, ápolni a régi barátságokat.

Viszont szép számmal voltak maguk a Szirtisasok is. A klub tagjainak száma közelít a száz fele. És örömteli hír az is, hogy nagyon sok a fiatal köztük, fiúk és lányok egyaránt. Itt voltak, nevettek, jól érezték magukat.

Elmondhatjuk hát, hogy van jövője ennek a sportágnak Erdélyben, van jövője a Szirtisasoknak. De van jelenük is, hisz a már említett 11 saját verseny mellett, megannyi más versenyen is szeretnék képviseltetni magukat idén is.

Érdemes hát legalább online bekapcsolódni az életükbe, és követni őket a Facebook oldalukon.

Ami pedig engem illet, tartsanak velem legközelebb is, mert nekem is megannyi tervem van az évre nézve. Meglássuk, hogy merre lesz a tovább.

Élményekben gazdag, erdélyi kalandozásokat kívánok mindenkinek 2025-ben is!