Sepsiszentkirályi kőhíd

Ha a fától nem látjuk az erdőt, akkor a kőtől a kőhidat. És sajnos az interneten a szemünk elénk szórt csillámportól, a varázslatot sem.

Hisz van Erdélyben egy olyan kőhíd, amelynek 1-2 km-es közelében nagyon sokan jártunk már, de mégis, valahogy a híd létezéséről sem tudunk. Nemhogy annak titkos életét ismerjük.

Pedig amikor két fiatal szerelmes lesz, amikor két szív összeér, akkor egy titkos híd keletkezik köztük, amelyet csak ők ketten érthetnek meg. És éppen ezért nem is találkozhatnak máshol, mint egy híd tetején, amely a szerelem jelképe az idők kezdete óta, és az is marad az idők végezetéig.

Ha azt nem is tudom elmesélni önöknek, hogy hány szív dobbant itt egyszerre, hány arc pirult el a másik fél szerelmes pillantásaitól, és hány fogadalom hangzott el, hogy szeretni foglak örökkön-örökké, de attól még elindulhatunk felfedezni a sepsiszentkirályi kőhidat, és tiszteletünket tehetjük előtte, hisz attól, hogy még nem ismerjük a múltját, attól tehetett még éppen akkora szolgálatot nekünk, erdélyi embereknek, mint pl. a közelben nyugvó Gábor Áron.

És, hogy még jobban tudjunk képzeletben az utazásra hangolódni, énekeljük egy kis Máté Pétert út közben:

Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Az első szerelem mindhalálig elkísér.

Sepsiszentkirály rövid története

Sepsiszentgyörgytől mindössze 6 km-re délre járunk, a falu közigazgatásilag Illyefalvához tartozik.

A falut legelőször 1334-ben említik az okiratok. Ekkor már saját temploma van. Mivel már ekkor is Sancto Rege néven említik a falut, egyértelmű a kapcsolat Szent Istvánnal, viszont ennél pontosabbat nem tudni. Lehet, hogy Szent István rendeletére épült a templom, és az is lehet, hogy csak utólag kapta a falu a Szentkirály nevet az ő tiszteletére.

Sajnos ez a templom ma már nincs meg. Csak a dombtető, ahol ma is templom áll. Mégpedig a 15. században épült unitárius templom. De ennek a templomnak is már csak a módosított változatát láthatjuk, ugyanis a barokk korban is felújították, majd később a 19. század elején is.

Egy valamit viszont egészen a legelső, 11-dik századi templomtól megőrzött a falu. Ez pedig a templom körüli védőfal. A templom jelenlegi tornya pedig a védőfal tornyából lett kialakítva.

A faluban reformátusok is éltek, és ők is építettek templomot maguknak. Sajnos a legelső templomuk nekik sem áll már, de 1879-ben új templomot építettek, amely mind a mai napig szolgálja az Istent.

Érdemes figyelmesen sétálni az unitárius templom temetőjében, mert sok érdekes feliratra lelhetünk. Itt nyugszik például Vida Dániel tüzérőrnagy, aki 1848-49-es események egyik hőse volt és a fogarasi csatában szerzett hírnevet magának.

A templom felé vezető úton pedig egy másik érdekes emlékmű is áll, amelyről a következő felirat olvasható le: Emlék az 1/53 árkász századtól 1918.

A református templom előtt pedig a szent király, azaz Szent Istvány mellszobra áll 2010 óta.

Kirándulás a Sepsiszentkirályi kőhídhoz

Sepsiszentgyörgyöt Szemerja irányából hagyjuk el, és még jóformán arra sincs időnk, hogy a nyári melegben letekerjük az ablakot, s máris megérkeztünk Sepsiszentkirályra.

Bár autóval is helybe lehet menni, egészen a kőhídig, de tudják, hogy mit szoktam mondani. Bátran elhagyhatjuk az autónkat az aszfaltozott út végén, mert egy kis mozgás nem árt, és legalább megvan a túrázás érzése is, holott túrának alig nevezhető ez a pár lépés.

A híd maga 10 méter magas, két sáv széles, és kőpárkánnyal van ellátva, ahova le lehet ülni. Már persze, ha nem szédülünk bele a mélységbe, ha lenézünk.

Ezért inkább mi is elindultunk a híd mellett lefelé, a híd alá, ugyanis itt található az az emléktábla, amelyről megtudhatjuk, hogy 1860-ban épült a híd.

Azt tartják, hogy ez a magas, viadukt szerű, boltíves híd azért épült a Dugás völgyébe, mert így a szentkirályiak el tudtak jutni a Benedek-mezőre, a saját erdőjükbe, na és nem nehéz kitalálni azt sem, hogy így Előpatakra is sokkal könnyebben jutottak el.

Mivel egy műemlékről van szó, így a felújítása nem volt olcsó mulatság. 2009-ben kezdték el megtervezni a felújítását, és 2017-ben adták hírül az újságok a sikert.

Ma pedig 2023 van, és még mindig nem tartunk ott, hogy egy információs tábla várja a kirándulókat, így a helyszínen járva, annyit sem tudhatnak meg a falu történelméről, mint amennyit nekem sikerült mesélni önöknek.

Persze ez nem egyedül Szentkirály hibája, mert ez érvényes az erdélyi látnivalók 90-95 százalékára. És hadd ne beszéljek a vakokat segítő audio-tárlatvezetések siralmas állapotáról, vagy a mozgáskorlátozottak lehetőségeiről, amelyek csak papíron léteznek számos helyen.

Na de vissza a kőhídhoz!

Miközben jól bejártuk felülről és alulról is a hidat, itatókra és nagy mennyiségű tehéntrágyára lettem figyelmes. Mivel Floppy kutyánkat otthon hagytuk a nagy meleg okán, biztosra vehetem, hogy meg fog sértődni rám, amikor megérzi, hogy hol jártam nélküle.

Pláne ha azt is elmesélem neki, hogy az unitárius temetőben két fiatal rókát fotóztunk hosszú percekig, mert azok jól érezték magukat, annak ellenére, hogy ott tartózkodtunk. Megtartottuk a tisztes távolságot, hisz nem jó, ha erősen befolyásoljuk az életüket, de azért nem állhattam meg, hogy ne fotózzam le őket önöknek.

Szóval kedves uraim! Ha olyan lánynak udvarolnak Sepsiszentgyörgy közelében, akiknek odahaza nagytestű kutyája van, és annyira szereti a kutyáját, hogy mindenhova magával viszi, mint mi Floppyt, akkor most adok egy ütőkártyát.

A Sepsiszentkirályi kőhíd kellően romantikus egy randihoz, kellően közel van a városhoz, hogy ne kelljen bejelenteni a lánynak, hogy kirándulunk, kellően tehéntrágya szagú ahhoz, hogy a kutya jól bele hempergőzzön, és jót nevessünk ezen. Persze a nevetésünk, csak addig tart, amíg rájövünk, hogy utána vissza kell tenni az illatos kutyát az autóba.

De ha ezt az apró problémát megoldottuk, akkor a siker garantált, a lány fülig szerelmes lesz belénk, és máris azon kezdhetünk gondolkodni, hogy hány kicsi székellyel lesz gazdagabb Erdély.

Hát így szolgálja egy faluvégi kőhíd az erdélyi embereket 2023-ban. Mi pedig induljunk tovább, felfedezni Erdélyt, mert megannyi követ kell még megmozgassunk.

Tartsanak velem legközelebb is!