Nyárádszeredai Padlásmúzeum

Hol kezdődik egy történet Erdélyben, és hol ér véget? Olyan kérdések ezek, amelyekre senki se tudja a választ.

Csak egy másodpercre pillanthatunk be olyan színfalak mögé, amelyek évszázadok munkáinak eredménye, és ha megérezzük lelkünkben a varázslatot, akkor egy kis melegséggel a szívünkben távozunk onnan. Na meg pár sóhajjal, hogy menni kell tovább.

Megint pár pillanat múlva már csak emlékként tekintünk vissza a saját életünkre is, amely úgy robogott végig, mintha mi közben egy másik sávon lettünk volna a pályán, és csak úgy egymásra tekintettünk volna miközben elhaladtunk egymás mellett. Rájövünk, hogy immáron mi magunk is múzeumi darabok vagyunk, és sorsunkat elfogadva felállunk az emelvényre, hadd legyünk kiállítási darabok.

Na de álljunk meg most egy másodpercre, és ismerjünk meg egy újabb erdélyi történetet, egy múzeum történetét, amely nem mindennapi.

Tartsanak velem a Nyárád-mentére.

Padlás, múzeum, Nyárádszereda…

Nyárádszeredában járunk, a 135-ös út északi oldalán, ahol az ebbe belegázoló 135A jelzésű út kétszer is 180 fokos kanyart tesz, mintha csak maga a Nyárád-folyó tekergőzne.

Itt ismerjük meg Biró Zsigmond Sándort a Szakadát nevű utcában, annak nemrég épített családi háza udvarán. De mi nem a házára vagyunk kíváncsiak, hanem annak padlására.

Ha emlékeznek a filmre, akkor az átjáró Narniába egy szekrény volt, amelybe be kellett ülni, majd becsukni magunk után a szekrényajtót, és megnyílt előttünk egy másik világ. Hát majdnem ilyen mesébe illő átjáró van az elődeink világába is!

Egyszer csak lenyílik egy padlásfeljáró, onnan leereszkedik egy lépcső, mi pedig a keskeny és meredek lépcsőn kapaszkodunk fel a padlásra.

Bár elsőre ijesztően hangzik, de hajt a megismerés vágya, így észre se vesszük, de olyan könnyedén szaladunk fel a padlásra, mint ahogy azt a füst tudja tenni a kéményen felfelé, vagy egy macska. Történetesen macskából egy tényleg fel is jött a padlásra velünk, akinek az volt a szerepe, hogy a lábunkhoz simuljon, mi pedig le-lenézzünk a lábunkhoz megfigyelni, hogy még mindig a földön járunk-e.

Biró Zsigmond Sándor magángyűjteménye nem korlátozódik egyetlen területre sem. Megtalálhatóak itt mind a hétköznapi élet, mint a katonaélet kellékei.

Bevallása  szerint maga se tudja, hogy hány tárgyból áll a múzeum, talán meg sem lehet számolni már. Viszont azt mindenképp érdemes lenne összeszámolni, hogy hány népi mesterség kellékei találhatóak meg. Hisz a szántás-vetés és szövés-fonás eszközein kívül van itt kalapkészítéshez, zsindely készítéshez szükséges eszközök, de az asztalos, ács is felismer egy-egy használati darabot. Talál magának méhkasokat a méhész, hálót a halász.

A szövés kellékeinél sokat időzünk el.

Részben azért, mert nagyon sok darabból áll a múzeum gyűjteménye, részben azért mert kedves gyerekkori emlékek elevenednek fel bennem. Tudniillik anyai nagyanyám által én magam is kitanultam eme mesterség csínját-bínját, és fiú létemre úgy tudtam vencserelni, hogy azt még a lányok is megirigyelhették. De azt is nagyon élveztem, amikor a négynyüstöst sorra kellett lábítani, vagy eresztéskor kiesett egy-egy csép a melyékből, és jó nagyot koppant a földön. A feszítővas pedig legalább akkora csoda volt, mintha meteoritból kovácsolták volna, hisz a fából és kötelekből álló osztovátának ez volt az egyetlen fém kelléke.

Bocsánat azoktól, akik az előbbi bekezdésből semmit se értettek meg, de pont ezért kell elmenni a nyárádszeredai padlásmúzeumba, mert ott mindent elmagyaráznak és megmutatnak önöknek.

Na de ha már ilyen jól rátértünk a nők által használt eszközökre, akkor folytatnám is a mesélést a szenes vasalókkal, amelyekből nagyon sok van, de mégis minden darab egyedi. Ezek közül is a legérdekesebbek a kis, utazó vasalók, amelyek belefértek az útibőröndbe.

Viszont a házak falait díszítő tárgyak mellett sem szabad elmennünk. Bár a népi falvédők nagy helyett foglalnak el, s ezért helyszűke miatt, alig láthatóak, de ellensúlyozza ezt a tányérok színes gyűjteménye. Ezek közül több is megmosolyogtatja a múzeum látogatóit vagy az érdekes felirataival, vagy a képi világával, ahol például a nyúl fogja a puskát a vadászra.

A háborús sarokban pedig szép gyűjtemény van régi kitüntetésekből, korabeli pénzekből is. A falon pedig arra is találni bizonyítékot, hogy a filterek használata is régebbi mint a Facebook, vagy az internet. Ugyanis a katonák sokszor éltek azzal a lehetőséggel, fényképeiket egy oklevélhez hasonlító emléklapra ragasztatták, s ezt az emléklapot állították ki a családi ház falán.

Amúgy az évszámok tekintetében is érdemes figyelmesnek lenni.

Láttunk ládát 1893-ból, amelyen családfa vezetés is történ. Van olyan szövőszéki kellék, amelyen 1845-ös felirat van. De talán a legrégebbi darab egy lőportartó szaru, amelyet a magyar Szent Korona díszeire emlékeztető mintával cifrázta és amely valószínűleg 1705-ből való.

De ha már feliratok, akkor láthatunk egy rendszámtáblát is, amely egy szekér oldalára volt illesztve egykor és ez áll rajta: Marosvásárhelyi-rajon Nyárádszereda község 22. Illetve felette ugyanez románul is. Ebből már ki is találhatták, hogy mikori darab lehet. Hisz mindössze egyszer volt Budán kutyavásár, Erdélyben pedig Magyar Autonóm Tartomány.

A Nyárádszeredai Padlásmúzeum jövője

Biró Zsigmond Sándortól azt is megtudtuk, hogy a padlásmúzeum folyamatosan bűvöl.

Mindig van egy-egy új megvásárolni való darab, vagy nagyon sok az adakozó kedvű ember is. Ezért, már a pince is padlásmúzeum, ott vannak jelenleg is a tisztításra, ápolásra szoruló darabok, amely munkát szintén maga végez.

És, hogy mióta is? Ez leginkább attól függ, hogy mit számít a kezdeteknek. De akárhonnan is fogja meg a történet fonalát, legalább 10-15 évet mondhat maga mögött.

Ha pedig kiállításra kész egy újabb darab, akkor azon kell elgondolkodni, hogy hol lesz neki helye a múzeumban. Ezért szeretné, ha az egész gyűjtemény egy tágasabb térbe költözhetne, amennyiben kerülne egy erre alkalmas épület.

De addig is marad a padlásmúzeum, amelynek támogatásába önök is beszállhatnak, mert a vasalók közül egyik adományos ládaként szolgál.

Ezért hát azt mondom, hogy látogassanak el Nyárádszeredába, csodálják meg ezt a különleges múzeumot és tegyék meg tétjeiket.

Kalandra fel! Tartsanak velem legközelebb is!