Marosszentannai séta

Mivel a Maros bal partján élünk, s ebből adódóan ezt az oldalt már sokkal jobban ismerjük, ideje volt, hogy újra át-átkacsingassunk a másik oldalra.

Marosszentanna pedig úgy került célkeresztbe, hogy önök ajánlották nekem, minekutána a szomszédos Harcó Árpád-kori templomáról írtam. Hisz tudni kell, hogy Marosszentannán is hasonló korú templom található.

Ideje hát megmozgassuk végtagjainkat, sétáljunk egyet Marorszentanna határában, és betérjünk a központba is egy kicsit. Ha szeretnének egy kellemes, délutáni, virtuális sétát, akkor tartsanak velem!

Marosszentanna rövid történelme

Marosvásárhely központjától északra járunk, légvonalban mindössze 4-5 km-re. Épp csak áthajtunk a Maros hídján, az Unirii negyeden és teszünk egy jobb kanyart, máris megérkeztünk Marosszentannára.

A települést először 1332-ben említik a pápai tizedjegyzékben Sancta Anna néven. Ebből lesz majd a magyarosított neve, amelyet az 1400-as években Zentanna alakban jegyeztek papírra.

De mielőtt megismernénk a védőszentjéről elnevezett falu templomait, kanyarodjunk egy kicsit vissza a történelembe.

Ugyanis találtak egy régi temetőt, amely a 3–4. századba repít minket, amikor is a vizigótok éltek e területen is. Ez azért is nagy szó, mert gótok szerették elhamvasztani a halottaikat, és csak később kezd teret hódítani a tőlünk, keresztényektől, átvett temetkezési forma.

Mindenesetre a temetőt szépen feltárták 1903-1912 között, így akit érdekel a téma, annak a Google a barátja. Mivel pedig itt azonosították először őket, ezért el is nevezték Marosszentanna kultúrának.

De térjünk is vissza a református templomhoz, amely minden bizonnyal a 13. század második felében épülhetett. A rá következő században pedig a templom falait már falfestmények díszítik. Ez pedig jelzi a falu erejét is, hisz olyan mester/mesterek műve, akik észak-Olaszországban tanulhatták a festészetet.

Sajnos a reformáció során a reformátusoké lesz a templom, akik az egyszerűség elvét hirdetve, csakhamar le is meszelik a templom falait fehérre. Így a csodás freskók is eltünnek egy időre.

Viszont abból, ami megmaradt minekünk, és amit helyre tudtak állítani a mai kor emberei, abból kivehető Szent Anna képe, Mária képe és Szent Péter. Valamint zenélő angyalok is láthatóak.

Érdekessége még a templomnak, hogy a nagyharangja 1497-ből való, amelyet egy felirat tanúsít:
„O Rex glorie veni cum pace, ih(esus) n(azarenus/ r(ex) i(udeorum) 1497”. A harangról azt vélik a szakemberek, hogy Mátyás király budai ötvösműhelyében készülhetett.

A harang után a templom tornyáról is kell pár szót ejtenünk, ugyanis nem csak a hármas ablak ejti ámulatba az utazó szemeit, hanem a templomtorony négy oldalán lévő, távolról is olvasható feliratokkal is érdemes egy kicsit elidőzni.

Körbe is kerültem a templomot, hogy elmondhassam önöknek a négy oldal feliratát: Jöjjetek hozzám! Ha Isten velünk, ki van ellenünk? Békesség néktek!

Ezenkívül a templom ajtaja felett is van egy felirat félkör alakban: Az én házam, imádságnak háza!

A templom meglátogatása után illik elsétálnunk a szomszédos utcában található ortodox templomhoz is. A templom tornyán az 1899-es felirat látható, maga a templom 1929-ben készül el teljesen. Ez is szép, kis templom is az egyszerűséget hirdeti a maga módján.

Kirándulás Marosszentanna határában

Bármennyire is sokat lehetne mesélni Marosszentannáról, engemet jobban érdekel a település fölötti domb, ahonnan tippem szerint messze látni majd. Ezért el is hagyjuk az autónkat az ortodox temetőnél, és gyalog indulunk tovább a Temető utcán kifele.

Floppy kutyánk rendszerint óriási izgalommal díjazza az efféle ötleteinket, alig bír megvárni minket, úgy szalad felfedezni az ismeretlent. Érzi a virágok illatát, a friss levegőt, hallja a madarak csiripelését, és máris tudja, hogy ez jó hely a számára. Kell ennél több?

Számításaimban ezúttal sem csalódtam. Tényleg látni lehetett Marosvásárhelyt, Marosszentkirályt, és Marosszentanna mellett a hozzá tartozó Marosbárdost és még Udvarfalva templomának a tornya is magasabban volt, mint a fák lombja.

Amire viszont nem tudtam következtetni az előzetes térkép elemzésből, hogy a település határában napraforgótáblák vannak. Ahol pedig van napraforgó, ott van mindenféle házi és vad méh is. Hol pedig sok a méh, ott megjelennek a gyurgyalagok is.

Aki pedig látott már életében gyurgyalagot, annak nagy valószínűséggel Top 10-es lesz ez a madár, annyira szép. A hasa kékes-zöld, a nyaka sárga, a feje búbja rozsdás-vörös. A szárnyain szintén ugyanezek a színek váltakoznak. Gyors röptű madarak és a hangjuk is igencsak jellegzetes.

Ezért hát le is ültünk a dombtetőn csodálni a tájat, a napraforgó táblákat, a gyurgyalagokat, akik valószínűleg a domb agyagos, meredek oldalában laknak. Hisz tudni kell róluk, hogy nem fészket raknak, hanem egy 1,5 – 2 méter hosszú alagutat ásnak maguknak. Viszont nem akartuk zavarni őket, így nem kerestük meg a lakásaikat.

Hanem azért a domboldal szolgált még egy kis ajándékkal nekünk. Ugyanis a domb oldalában megütköznek a nyári szellők is, és az így keletkezett kusza áramlatok ideális tanulópálya a kis fecskéknek. Ott gyakorolták a repülést előttünk. Tanultak a nagy útra.

A fecskéket mindenki szereti, mert egyetlen fecske egyetlen nap alatt akár ezer szúnyogot is összeszedhet eleségül. A gyurgyalagokat viszont már nem mindenki szereti, mert egy gyurgyalag egy nap alatt akár 250 méhet is megeszik. Ezért haragszanak a gazdák rájuk, és pusztítják, annak ellenére, hogy védett madár.

Na de ideje hazafele fordítjuk a szekerünk rúdját, mert ahol méhek vannak, ott nem csak gyurgyalagokra lehet számítani, hanem medvékre is. És bár régi álmom egyszer medvéket fotózni önöknek, most mégis inkább a Marost választanánk, ahol is Floppy kutyánknak meg volt ígérve egy fürdés. Hadd hűsíthesse le magát egy kicsit a hideg vízben ő is.

Ezzel nem akarom azt állítani, hogy Marosszentannán sok a medve, de egy másik alkalomra hagytuk azt, hogy megtudjuk a választ eme kérdésre.

Azt pedig, hogy merre fogunk kirándulni legközelebb? Megtudhatják, ha velem tartanak következőkor is. Szép nyarat mindenkinek!