Bár Erdélyben jelen pillanatban a medve a legveszélyesebb, akivel találkozni lehet a kirándulások során, számomra mégis a legnagyobb veszélyt ezen piciny állatok jelentik. Köszönhető ez annak, hogy még sose találkoztam medvével, viszont méhekkel, darazsakkal minden alkalommal, amikor fotózni megyek. Az adrenalin szintemet az is fokozza, hogy nem tudom megállni, hogy ne menjek oda hozzuk, és ne fotózzam le őket, mint a múltkor is, amikor 7 darab lódarázs közé ültem be egy orgonafa tövébe. Ezért, most mondanék pár tanácsot, hogy a hozzám hasonló, vállalkozó kedvű emberkék mit tegyenek és mit ne.
Méhcsípés, darázscsípés ellen
A méhcsípés ellen a legjobb dolog, ha elkerülöd, hogy megcsípjen. Ezt úgy teheted meg, hogy amikor rád talál egy méhecske vagy darázs, nem kezdesz el sikítozva hessegtetni, hanem leeresztett kézzel megállsz, mozdulatlan maradsz, és ha nem akar elrepülni, akkor te sétálsz tovább.
Amennyiben egy darázsfészket vagy méhkaptárt akarsz megközelíteni fontos, hogy óvintézkedéseket tegyél. Beöltözni vagy füstölőt használni. A természetben járva nincs szükséged ezekre, a legtöbb méhfajta magányos méh, nem alkotnak kolóniát.
Amennyiben megcsípet, a legfontosabb, hogy ne kapj egyből oda és ne kezd el vakarni. Lehetséges, hogy benned maradt a fúlánkja, ezt jó eltávolítani, mielőtt beletörne.
Amennyiben pedig rendesen beoltott, próbálkozhatsz petrezselyemlevéllel, bazsalikommal, szódabikarbonáttal, de az igazság az, hogy számomra a legjobb a Fenistil Gél. Annál hűsítőbb nincs számomra!
Röviden ennyi, mindenkinek sok szerencsét és sok szép képet kívánok!