Magyardécse, a cseresznye falu

Cireșoaia

Magyardécsen járunk, a helyi emberek elmondása szerint Beszterce-Naszód megye egyetlen színmagyar településén. Ha a térképen szeretnénk betájolni a falut, akkor Déstől keletre kell keresni. Dés pedig a Kolozsvár, Nagybánya, Beszterce háromszög közepén fekszik.

Ha magát a másfél ezres falut nem is, de a híres cseresznyéjét messze földön ismerik. Ezért még mielőtt beleásnánk magunkat a cseresznye termesztés rejtelmeibe, előbb kicsit kalandozzunk a múltban.

Magyardécse rövid története

A falu központjában, a templom előtti téren egy emlékmű áll, rajta a következő felirat olvasható: Állíttatott a hazavezérlő Árpád fejedelem emlékezetére, halálának 1100. évfordulóján. 2007.

Ebből pedig máris sejteni lehet, hogy mióta élnek magyarok ebben a faluban. A feltételezések szerint már Géza fejedelem kora előtt is létezett a falu, így az egyik legősibb falunkról beszélhetünk.

Amúgy a legenda szerint óriások is éltek e földön. Egyik alkalommal pedig az egyik óriás gyereke meglátott egy szántó embert. Azt a hatalmas kezével megfogta, kézbe vette ekéstől, lovastól, földestől és megmutatta az apjának, hogy nézd micsoda hangyát találtam. Mire az öreg óriás csak annyit felelt, hogy hagyd békében azt a hangyát, mert mi ki fogunk pusztulni erről a világról és övékké lesz az egész mindenség.

De ha az írott történelemhez ragaszkodunk, akkor az első említése a falunak 1269-ből való, amikor is két vazallusé volt (egyik Márk fia Bélus, a másik Jákob fia Fülöp), majd az Apafi család tulajdonába került.

A falu a katolikus hitről a református hitre tér át, 1569-ben már református papjuk volt. A mai templom 1795-1796 között épült, amelyet 1911-ben kibővítenek. Külön érdekesség, hogy a kis harang 1534-ben készült, azaz nemsokára 500 éves lesz.

A református templomtól nem messze találjuk az Adventista Imaházat is.

1678-ban székely telepesekkel bővül a falu, amely megerősíti a falu öntudatát, nyomott hagy a nyelvjárásban és a népviseletben is. Székelykapukat viszont hiába keresünk a faluban, nem nagyon találni. Egy azért mégis akad, a falu bejárata fölé emelt nagykapu.

Egyébként gyakoriak a két kicsi kapuval ellátott kapuk, így jobb oldalról és bal oldalról is be lehet menni egy-egy portára. De a bőség zavara mellett gyakran választjuk a harmadikat, azaz a nagykaput, mert az is gyakran tárva-nyitva áll. Ennyire vendégszerető a décsei ember.

Mi magunk sok időt nem is töltöttünk a faluban, mert szinte egész hétvégén a gyümölcsösökben jártunk, így hát egy kis népdal mellett induljunk is neki megismerni a décsei cseresznyét:

A décsei magas torony,
Beleakadt az ostorom,
Kiakasztja a galambom,
Kinek a száját csókolom.

A magyardécsei cseresznye

Ha egy kicsit megszakíthatom a gondolatok menetét, akkor feltenném önöknek a kérdést, hogy mit jelenthet az, hogy beleakadt az ostorom a templom toronyba?

Természetesen nem szó szerint kell érteni. De aki már látott terménnyel megrakott szekeret zötykölődni az úton, az tudja azt is, hogy a kocsis mellé van valahova leszúrva az ostor is, hogy szükség esetén egyből kéznél legyen. Így pedig ha a kocsis szemszögéből nézzük a tájat, az ostor pont érintheti a templomot, és ha már érinti, akkor bele is akadhat. Ahhoz pedig, hogy ezt lássa a kocsis, az kell, hogy felemelje a fejét és ne a földet, az ökrök lábait bámulja.

És fel-fel emeli is a fejét a magyardécsei ember!

Részben azért, mert mit ér szomorkodni a nehéz sors felett, részben pedig azért is, mert az ő megélhetésének lehetősége a fák hegyén van, szép cseresznyevirágok formájában.

De nem könnyű megélhetés ám ez! A legtöbb városi ember biztos, hogy neki se merne fogni. Azért pedig, hogy valamicskét önök is megértsék azt, amiről beszélek, elmondanám, hogy mi az amit a cseresznyetermesztésről tanultam az esti pálinkázás mellett.

A cseresznye legelső ellensége ebben az időben a fagy. Ha a hőmérséklet eléri a -2.2 fokot akkor baj van, lefagynak a virágok. Tűzrakással sem lehet védekezni, mint ahogy sok Facebook videóban is láthatjuk, mert a szeles, huzatos domboldalak meg se éreznék, hogy mi tüzelünk.

Ha kivirágozhatnak végre a fák, akkor különböző betegségek támadhatják meg azokat. Ez ellen permetezéssel lehet védekezni, amely megint két problémába ütközik.

Először is kell víz hozza, és vízből időről-időre hiány van a faluban. Ezért gyakran láthatunk a házak udvarán gémes kutakat is.

Ha van víz, akkor megfelelő vegyszer is kell hozza, hisz nem szabad megölni a vegyszerrel a beporzást végző állatokat sem. Másképp nem lesz termés.

Ha pedig víz és vegyszer is van, akkor már csak traktor és megfelelő permetezőgép kell, mert nem mindegy, hogy az adott ültetvényben milyen távol vannak egymástól a sorok. Ez határozza meg, hogy milyen módszerrel lehet permetezni.

Ha fiatal az ültetvény, akkor még a vadak is kárt tehetnek benne. A kártékony vadak között vannak az őzek, a vaddisznók, na és a madarak is. Amint mesélték medve nem volt a környéken, de ha nem volt, akkor telepítettek, hogy legyen immáron az is.

Amúgy a vadak tényleg jól érzik magukat itten, találkoztunk nyuszival, fácánnal, megnéztünk egy rókalyukat is.

Ami nagyon megfogott az az, hogy kamerák is figyelik a gyümölcsösöket, amelyek napelemről kapják az ellátást és az interneten keresztül küldik haza a látnivalókat. Így történhet meg az is, hogy a gazda odahaza nézi a gyümölcsösben felállított hőmérőt.

De nem csak ezt a hőmérőt nézi, amely a gyümölcsösben van felállítva, hanem az udvaron, a házban, egyszóval mindenfele található egy-egy darab. Nézi az internetet is minden nap, felhívja a komáját, hogy elmondja az előrejelzéseket, elmondja, hogy mit lát a windy.com oldalán.

(Link az időjárás előrejelző szimulátorhoz: windy.com)

A fagy mellett a jégeső is árthat a termésnek, amely ellen szintén nem nagyon lehet védekezni.

Az időjárás viszontagságainak és egyéb problémáknak leginkább úgy lehet ellenállni, ha több fajt is termesztünk, és különböző helyeken, így ha az egyik gyümölcsös termés nélkül marad, akkor is van még esély, hogy a másikban lesz valami.

Na és végül, ha elérkezünk a cseresznyeszedéshez, akkor jön a legnagyobb probléma. Mert nem úgy működik ez, mint a kovásznai pityóka termesztés, hogy ősszel kiszedjük a pityókát és tavaszig majd csak eladjuk. A cseresznyét még az nap el kell adni, amikor szedjük.

Talán önök is mernek tippelni arra, hogy nincs a faluban egy olyan gyár, amely feldolgozná a cseresznyét. Jól tippeltek! Így ahogy leszedik, egyből útnak is kell induljon az értékesítői pontok felé. Na de ehhez vevő is kell!

Hűtőházakkal még lehet egy kis időt nyerni, és ilyenből már több is van a faluban, de ez sem hosszú távú megoldás.

Amúgy a cseresznyeszedéssel nem áll meg az élet a faluban. Hisz következik a kajszibarack szedés, nyári alma és körte, szilvaszedés, egész évben van mivel foglalkozzanak a szorgos décseiek.

Zárszó

Mint láthattuk örökös szerencsejáték a magyardécseiek élete, ahol a természeti erők az osztó, ők pedig Isten segedelmével próbálják kihozni a legtöbbet a kapott lapokból.

Ezért hát arra kérem most önöket, hogy ha legközelebb út menti árustól vásárolnak décsei cseresznyét, akkor figyeljenek oda, hogy nehogy bolgár cseresznyét kapjanak décsei áron. Mert a décsei cseresznye hírneve annyira nagy, hogy a kapzsi árusok, képesek egy kis hazugságra is, csakhogy nagyobb profitot termeljen a vállalkozásuk.

Ezért hát inkább azt mondom, hogy érdemes ellátogatni a faluba cseresznye-majális idején, amelyet már 1893 óta tartanak, és ott összebarátkozni egyik-másik termelővel, majd tőle vásárolni ezután.

Mi pedig köszönjük a vendéglátóinknak, hogy egy egész hétvégét tölthettünk a gyümölcsösökben, hogy hordoztak a terepjáróval ott, ahol mi nem tudtunk volna közlekedni a saját autónkkal és kívánunk bőséges gyümölcstermést, na meg perszer erőt, egészséget, hogy legyen, aki a termést szüretelje.

Nemsokára következik a Facebook fotóalbum, tartsanak velem továbbra is.

Jó kirándulást mindenkinek!