Lázár-kastély

Gyergyószárhegy

Élheti-e újabb reneszánsz korát ma egy reneszánsz kori kastély Erdélyben? Mivel találkozik az utazó, ha Gyergyószárhegyre látogat? Talál-e magának új medret a megáradt patak? Vagy egyáltalán visszatérhet-e az eredeti medrébe?

Tudván azt, hogy az ember csak a jelenben élhet, és az időt sem előre, sem visszafelé nem lehet tekerni, így egy kicsit sem könnyű kérdések ezek. De hát nem is azért vagyunk a földön, hogy könnyű életet éljünk, hanem azért, hogy valamicskét megértsük az élet szó jelentését, mielőtt felszólítanának minket a tovább utazásra.

Ha úgy érzik, hogy készek egy újabb kirándulásra, tartsanak velem a Gyergyói medencébe. Irány Gyergyószárhegy!

A Lázár-kastély rövid története

Járja mifelénk a mondás, mi szerint az „azt mondják”-nak csak akkor szabad hinni, ha annak neve is van. Azaz ismerjük név szerint, hogy kitől indult a pletyka. De ha megköveznek érte, akkor sem fogom tudni megnevezni, az „azt mondják” szerzőjét. Ugyanis!

Azt mondják, hogy a Lázár család legelső ismert tagja, egy bizonyos Lázár Columbus volt, aki Krisztus után 700-ban élt. Azt is mondják, hogy élt egy bizonyos Lázár I. Balás, aki csíksomlyói zárdát alapította Szent István korában. Lázár Egyed 1345-ben csiki kapitány volt, illetve Lázár I. Ferencz 1400-ban máltai lovag.

Azt viszont már közelebbről tudjuk, hogy a gyergyószárhegyi Lázár-kastély 1450 és 1532 között épült. Ez utóbbi évszám mind a mai napig látható a bejárat után, ha feltekintünk balra.

A család egyik híresebb tagja volt Lázár Druzsina, aki iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem édesanyja volt. De maga a fejedelem is, aki 1613–1629 között töltötte be tisztségét, gyermekként a ma is látható kaputorony emeleti szobájában nevelkedett.

Ebből adódóan nem csoda, hogy az 1600-as években nagyszabású építkezések folytak a kastély körül, megjelennek a csodás bástyák és védőfalak, rajtuk a nem mindennapi oromdíszek. A falak tövébe épültek különböző gazdasági épületek, mint pl. a cselédlak, istállók, konyha, kemence, kovácsműhely, sörfőző. Úgymond minden, ami kell egy kastélyba.

A reneszánsz élet viszont nem sokáig virágozhatott, mert 1707-ben a bevonuló osztrák császáriak felégetik a várat. Lázár Ferenc Csángóföldre menekül, de később behódol, így visszakapja a várat. Újraépítetti, de 1748-ban megint leég egy tűzvészben. Ekkor már nem tudják teljesen felújítani a kastélyt.

Az 1800-as években már csak a kaputorony volt lakható. A kastély utolsó lakója Lázár Zsigmond és felesége volt 1853-ban. De azért 1872-ben megint csak leégett az immáron 19 éve lakatlan kastély.
Ezt követően szűk száz évet kellett várni, hogy a kastély körül újra történjen valami érdemleges.

Viszont az 1900-as évek második felében megmozdultak az emberek, és nekiláttak a kastély renoválásának. Remélve, hogy újabb fénykorát élheti majd a Lázár-kastély. Életet is próbáltak lehelni a kastélyba képzőművészeti és népművészeti alkotótáborok által, kiállítások nyíltak, múzeum létesült.

Mindezt Zöld Lajosnak köszönhetjük, aki újságíróként valamicskét jobban átlátta a múlt rendszer működését, és megtalálta azokat az ajtókat, ahol kopogtatva el lehetett érni, hogy a kastély valamicskét újraépüljön.

Viszont a remélt új reneszánsz kor, most már tudjuk, hogy elmaradt. S annyira elmaradt, hogy még magát a kastélyt is bezárták 2014-ben majdnem 10 évre. És bár egy évtized nem is olyan sok idő lett volna mondjuk a középkorban, de a mai rohanó világban legalább 50 év lemaradást jelent, amelyet nemcsak a kastély érez meg, hanem az egész Gyergyói-medence.

Kirándulás a Lázár-kastélyban

Gyergyószárhegyre leggyakrabban Parajd felől, a Bucsinon keresztül érkezik meg az utazó. Onnan lehet tudni, hogy már a Gyergyói-medencébe járunk, hogy minden harmadik „villanyoszlopon” gólyafészek található.

Amíg a Maros lentebbi szakaszán, ha egy településre jut két gólyafészek, az már soknak számít, addig itt csak úgy kapkodjuk a fejünket a gólyák után. A logika azt diktálná, hogy ahol sokkal több a víz, ott sokkal több a béka és ebből adódóan a gólya is. De úgy tűnik, hogy a gólya a tisztaságot kedveli, amelyet pedig már Marosvásárhelynél is nagyítóval kell keresni. Szóval, nem marad más, mint a Gyergyó-vidékére jönni gólyalesre is.

Miután eleget legeltettük a szemünket a gólyákon és a tájon, és a szállásunkat is elfoglaltuk, már csak arra kellet várjunk, hogy másnap reggel legyen végre.

A reggel viszont már döcögősebben indul, ha nincs egy kávézó sem a községben. Azaz, ha Google Térképen nem jelenik meg egy sem. És ami nincs a térképen, az nem is létezik.

Átmehettünk volna a 6 km-re található Gyergyószentmiklósra meginni egy kávét, ahol egy nagyszerű kávézó is akad. De fiatal idegenvezetőnk, aki már így is alig várta, hogy találkozzunk, olyan térképet rajzolt, hogy melyik utcákat kerüljük el, s melyiken haladjunk át ahhoz, hogy ne tegyük tönkre az autónkat, hogy azt mondtuk, hogy inkább a benzinkutas kávé is megteszi.

A kastélyhoz nyitás után fél órával érkeztünk azért, hogy se túl korán ne legyen, se túl sok turista ne legyen. Ugyanis gondoltuk, hogy a Csíksomlyói búcsú előtt egy héttel, azért csak lesznek látogatók bőven.

Hát tévedtünk! Egy teljesen üres parkolóba érkeztünk, mi voltunk az első autó.

Igazából éreztük valamicskét már abból is, hogy a panzió is teljesen üres volt, ahol megszálltunk, kávézót sem találtunk, hogy nagy tömegnyomor a kastélyban sem lesz. De azért arra nem számítottunk, hogy a 4+1 fős ottlétünk alatt, mi tesszük ki a látogatók felét.

A kastélyban viszont kedves fogadtatásban volt részünk. Ráadásul Floppy kutyánkat is beengedték, így tényleg minden elvárásunkat kielégítették.

Azt is megtudtam az ott dolgozó hölgytől, hogy egy-személyben pénztáros és idegenvezető, amelyet nem könnyű egyszerre végezni. De szerencsénkre pont akadt ideje, hogy nekünk tartson egy kis idegenvezetést.

A kastély jövőterveiről is beszélgettünk, miszerint rendezvényhelyszínként is szeretnék hasznosítani, mint pl. lakodalmak helyszíne.

Amikor pedig magunkra maradtunk, első dolgunk az volt, hogy megszámoljuk a lovagteremben hány faragott szék van. Így kijelenthetem, hogy egy 140 személyes lakodalmat simán lehetne kivitelezni, viszont, hogy megéri-e az már teljesen más kérdés.

Persze valahogy a kastély üzemköltségei mellett pénzt kellene gyűjteni a restaurálására is, és az is szempont, hogy a helyi lakosok sajátjuknak érezzék a kastélyt, szeressék azt, de azért látok némi kockázatot ebben. Mondjuk, ha a még romokban levő asszonyházat újítanák fel alapból erre a célra, akkor már minden esetleges gond megoldódna.

Na de kanyarodjunk is vissza a lovagteremhez gondolatban, mert nem csak a hűs épületnek tudunk örülni a meleg napokon, hanem csodaszép festmények vannak a falain. Ha pedig a másik végében felkapaszkodunk a terem fölötti részbe, akkor egy nagyon sok képből álló fényképkiállítás segítségével ismerkedhetünk a vidékkel.

A lovagtermet régen a Nagy palota néven emlegették, és itt gyűltek össze megvitatni az élet bajos dolgait, azaz itt tartották a széki gyűléseket.

Persze a legcsodásabb maga a torony, ahonnan pazar a kilátás. Mi pedig sűrű kattogtatásba kezdünk a fényképezőgépeinkkel. Amikor ebbe is belefáradtunk és megpihentünk, akkor visszaindulunk a várudvarba, ugyanis még számos felfedezni való van.

A vár egyik tornya egyben a család kápolnája is volt, ide jártak imádkozni. A másik torony, ahol ezelőtt 20 évvel a gyergyói vadvilág volt bemutatva még zárva. Mint megtudtuk, egy hasonló kiállítás fog készülni oda hamarosan.

A vár közepén egy kis toronyszerű épület van, ez volt valamikor a börtön. A börtönnek kaszás-verme is volt, ami minden bizonnyal hatásos elrettentés lehetett. Persze az már más kérdés volt, hogy megérte-e oda alávetni az áldozatokat a nem túl nagy mérete miatt.

A látogatásunkat a kaputoronnyal zárjuk. Itt is festészeti kiállítás látható, illetve egy szoba reneszánsz kori varrottasokkal és vetett ággyal. A csempekályhán a lovagok lóháton vannak, és azon gondolkodunk, hogy milyen vagány lehetett Bethlen Gábor fejedelemnek annak idején itt aludni a kályha közelében.

Miután megköszöntük a lehetőséget, és kiléptünk a várkapun, ugyanaz az üres parkoló fogad, mint amikor bementünk. Csak egyetlen autóval lett több. Sehol egy vásári árus, bár még egy hűtőmágnest sem láttunk a várról. Pedig biztos, hogy vettem volna, amekkora gyűjtő vagyok én.

De még több vegyes gondolat kavarog bennem. Hisz gyakorlatilag Gyergyószárhegy lehetne Hargita megye Segesvárja.

Sokkal jobb volt az, hogy ilyen csendes volt, nem zavartak szelfiző turisták, de szívesen maradnánk egész nap a vár közelében és vennénk részt valami programban, ebédelnénk egy jót, sétálgatnánk, beszélgetnénk a rég nem látott barátainkkal és csak este mennénk vissza a szállásunkra.

Nos azt hiszem, hogy már önök is értik, hogy mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem múlt el ez a szűk tíz év nyomtalanul. Úgy tűnik, hogy megint szükség lesz arra, amit mindig is mondani szoktam önöknek, azaz, hogy tudatosan tervezzük meg utazásainkat és utazásainknak adjunk egy célt.

És lehet-e szebb célt adni egy utazásnak, mintsem azt, hogy támogassuk vele egy reneszánsz kastély újraéledését? Mert nagyon úgy tűnik, hogy a Lázár-kastély megadta az első hangokat a nyitótánchoz, és most rajtunk a sor, hogy részesei legyünk a keringőnek.

Magam részéről pedig bevallom, hogy keringőzni nem tudok, de azt tudom, hogy még keringtem egy kicsit Gyergyószárhegy körül, így ha velem jönnek, további csodákat ismerhetnek meg.

Velem tartanak?