Calnic
Eszembe jutnak Kányádi Sándor Fától fáig című versének sorai, amikor is a lovát kereső kisfiú fától fáig harcol félelmeivel, de úgy is halad előre…
Eszembe jut, annak az Orsinak a mondása, akivel Marosvásárhely határait járjuk és mutatjuk be önöknek, és aki valahányszor felér egy dombtetőre, körülnéz, kiválasztja a legnagyobb dombtetőt, amit lát, és azt mondja, hogy ó milyen jó lenne elmenni addig a következő dombig…
Fától fáig, dombtetőtől dombtetőig. De ha kellően sokat kirándulunk Erdélyben, akkor megszületik bennünk egy másik fura érzés is: a templomtoronytól templomtoronyig.
Mert oly különös módon, oly sűrűséggel helyezkednek el a templomtornyok a dombtetőkön, hogy akárhol is álljunk meg, szinte mindig egynél többet láthatunk, ha körülnézünk. Nyári időszakban pedig, amikor a fáknak is a legdúsabb a lombkoronája, akkor szinte észrevehetetlenek a templomok alatti kis faluk a sok gyümölcsfa miatt.
Na de a tornyok, azok a mindig látszó tornyok! Mintha valami bűvös antennák hálózata lenne, amelyet azért találtak volna ki, hogy centiméterről centiméterre lefedjék Erdélyt, és hogy az egyszerű vándor mindig toronyiránt haladjon előre, hogy megtalálhassa, amit keres. Azaz a harmóniát Isten, ember és természet között.
Csoda-e hát, hogy a Veres barátok templomától mi is toronyiránt haladunk előre, hisz két másik torony csalogat bennünket, hogy betérjünk Kálnokra. De nem akármilyen tornyok ezek, hanem olyanok, amelyek régi idők elfelejtett tudásáról tesznek tanúbizonyságot, amelyek megtalálhatóak a romániai műemlékek listáján is.
Fedezzük hát fel együtt Kálnokot!
Kálnok rövid története
Kálnok legelső ismert lakója Miklós fia, László volt, akit 1225-ben említenek az írások. Tehát joggal mondhatjuk, hogy ősrégi, magyar településről van szó, a Kálnoky család otthona.
Lakói régen katolikusok voltak, majd a reformáció hatására reformátusok lesznek, illetve egy részük unitárius. A két felekezet közösen használja a falu templomát, de egyszer sikerül annyira összeveszniük valami felett az 1650-es években, hogy az unitáriusok új templom építésébe fognak. Erre pedig Apafi Mihály megbízottai adnak engedélyt, akik 1666-ban látogatnak a településre a vita rendezése végett.
Sepsikőröspatakról a faluba érkezve a református templomot pillanthatjuk meg először.
Nem nehéz észrevenni a feltehetően 15. századi gótikus templomot, hisz erős kőfallal van körülvéve, amely egykor még magasabb is volt mint manapság. A várfalon kívül kapott helyet a fából készült harangláb. Két harangja közül az egyiket 1775-ben öntötték.
Viszont egy sokkal ritkábban látható érdekesség, egy napóra is helyet kapott a várfalon. Két fotó készítése közben elő is vettük a telefonunkat, hogy egyeztessük óráinkat, mondhatni pontosan mutatta az időt a napóra is.
A templom és környezete szépen fel van újítva, amelyet nemrég egy kötelező régészeti kutatás előzött meg. Ebből adódóan egy elég terjedelmes ismertető írás is található az interneten azoknak, akitet érdekel.
Mi pedig tovább haladunk az unitárius templom irányába, elhaladva Bedő Albert szobra mellett, illetve a róla elnevezett elemi iskola mellett.
A falu unitárius temploma 1674-ben készül el. És, hogy több rivalizálás ne legyen a két felekezet közt, ennek a templomnak is fából készített haranglába van két haranggal. Pont mint a másiknak.
És itt az ideje, hogy megálljunk egy kis időre, mert el kell mondjam azt is, hogy ezeket a haranglábakat úgy építették, hogy egyetlen vasszeget sem használtak. Egyik gerenda így, másik gerenda úgy, piff-puff kész a harangláb és elbír két, súlyos harangot. Hát nem hihetetlen?
Majd fellapozzuk az internetet, a legújabb technológiát, a világon a legmodernebbet, a 3d nyomtatóval készült házakat, és nézzük, és nézzük, ahogy a gép önti az anyagot. A széle aránytalan, minden egyes réteg látszik, majdhogy még ezzel a problémával se kelljen foglalkozni, azt mondjuk, hogy ez a divat, ennek így kell lennie.
Ezek a haranglábak 300 éve hirdetik az egykori mesteremberek tudását, precízségét, pontosságát, azon egyszerű falusi ácsmesterek tudását, akik generációkon keresztül örökölték és adták tovább azt. De vajon hány vihart bír ki egy számítógép által épített beton ház? Vajon fognak-e 100 év múlva emlékezni a számítógépes programra, amely készítette azt?
Az 1781-ben épült harangláb egyébként nemrég volt teljesen felújítva, mert 2015-ben megroppant harangozás közben. De a közösség összefogásával ezt is sikerült megoldani a rá következő években. Műemlék lévén nem kis összeg, 21 ezer euró költséggel bírt a dolog.
A harangláb tetejében pedig egy időkapszula is találtatott régi pénzérmékkel, lelkészi üzenetekkel és fényképekkel. Ez is visszakerült a helyére kicsit kibővítve a tartalmát.
Az unitárius templom meglátogatása után, annak temetőjébe visz tovább az utunk, hisz akarata szerint itt alussza örök álmát a község leghíresebb szülötte is.
Kálnoki Bedő Albert
Kálnoki Bedő Albert Sepsikőröspatakon született 1839. december 31-én. Édesapja dr. Bedő Lajos unitárius lelkész volt, anyja Jancsó Anna. Tanulmányait 1864-ben fejezte be Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Akadémia erdész szakán.
1868-ban köztisztviselőként kezdi meg pályafutását, 1872-ben főerdőmester, 1878-tól főerdőtanácsos, majd megint főerdőmester, illetve 1885-től államtitkár. Élete legfontosabb alkotása az 1879-ben megjelenő Erdőtörvény, amelyet még második Erdőtörvénynek is szoktak nevezni. 1880-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
És akkor említsük meg a kitüntetéseit is: Osztrák Császári Lipót-rend, Osztrák császár Victoria-rend, Vaskorona-rend II. osztályú, Francia becsületrend lovagja, Belga Lipót-rend középkeresztje, Japán Felkelő Nap rendje, illetve több bányaváros díszpolgára.
1896-ban úgy dönt, hogy kicsit belekóstol a politikába még, országgyűlési képviselő lesz. Így lesz a székelykeresztúri választókerület országgyűlési képviselője is.
Élete végéig harcol a székelyföldi és a szegény emberekért, 1918 október 20-án éri utol a halál.
Zárszó
Kálnokon járva fontos még megemlíteni legalább két nevet. Itt született K. Hamar Ilona, Kovásznai Gáborné magyar regényíró 1893-ban, illetve Hosszú Zoltán (Dani bá) színművész 1897-ben.
Ha meg szeretnék fogalmazni a kálnoki kirándulás üzenetét, akkor az mindenképp az alkotásról szólna. Éljünk úgy, hogy életünk példaértékű, tiszta élet legyen, hogy ne csak a jelennek, de az utókornak is tudjunk adni valamit.
Ha pedig úgy gondolják, hogy én is tudtam adni valamit, akkor tartsanak velem legközelebb is. Tartalmas kirándulásokat mindenkinek!