Icland
Nos azt hiszem, hogy nem túl pozitív kezdés egy új évre nézve, ha a nos szóval indítom első bejegyzésemet. De ha másképpen tennék, akkor hazugságban tartanám önöket, hogy egy erdélyi vándornak csakis szép és boldog lehet az élete.
De mint az elmúlt időszak bejegyzéseinek hiányából is sejthetik, ezen időszak akadályokban bővelkedett mifelénk. Először én húztam egy megfázást három hétig, azóta pedig a szeretett kutyánk és utazásainkban hű útitársunk betegeskedik immáron több mint egy hónapja.
Mindezek ellenére már az újév első napján felkerekedtünk, hogy egy kis környékbeli sétával köszöntsük az esztendőt, és friss levegővel szívjuk tele a tüdőnket. És ha önök is megmozgatnák végtagjaikat legalább képzeletben, akkor tartsanak velem ezúttal is és egész 2023-ban.
Ikland rövid története
Marosvásárhelytől 12 km-re északkeletre, a Káli-patak völgyében járunk, itt található kis falu Ikland. Régen Kappan-Iklandnak is nevezték az írások, és nevének eredetéhez egy legenda tartozik.
Történt ugyanis, hogy amikor Salamon királyunk Belgrád várát ostromolta, nem nagyon jött össze neki bevenni azt. De volt ott egy lány, akit Iklának hívtak, és ő beszökött a várba. Tüzet okozott a várban és így Salamonnak sikerült kihasználnia a riadalmat és bevennie a várat. Jutalmul a király összeházasította egy György nevű leventével és neki adta az Ikland körüli földeket, hogy ott alapítsanak családot.
De Györgybe szerelmes volt a szomszédos Ernyei-birtok lánya, Borka is, aki elhatározta, hogy tönkre teszi a fiatal házasok életét. Györgynek újból csatába kellett vonulnia, és ekkor azt hazudta Iklának, hogy a férje elesett a csatában.
A hűséges Ikla bánatában minden egyes nap a falu fölött magasló kereszthez járt imádkozni a pappal közösen. Ekkor Borka levelet írt Györgynek, hogy a felesége megcsalja őt a pappal. Amikor pedig György hazaér, pont akkor is imádkozás közben kapja a feleségét a pappal, és haragjában mindkettőt letaszítja a szikláról.
Amire kiderült az igazság, túl késő volt. György bűnbánatában zarándokútra indult Rómába, Borka pedig öngyilkos lett. És így lett a falu neve a pap és a lány után Kappan-Ikland, majd ebből letisztulva Ikland.
A közigazgatásilag Nagyernye községhez tartozó falunak 1643-ban már volt iskolája. Lakói mindig is több felekezethez tartoztak. A falu közepén álló két templom unitárius és református és mindkettő a 19. században épült. Bár ha teljesen pontos akarok lenni, akkor meg kell említenem, hogy a református templom 1904-ben készült el.
Zárszó
Mivel a közeli Marosvásárhelyen egyre gyakrabban alakulnak ki közlekedési dugók, emiatt aki a város északi felébe készül Szováta irányából, vagy épp fordítva, akkor előszeretettel használja az Iklandon is áthaladó aszfaltozott utat.
Az autós csoportokban pedig gyakran hangzik el, hogy túl szigorú a településeken az 50 km-es sebességkorlátozás, de eszünkbe se jut megállni egy-egy faluban, mondván, hogy nincs ott semmi.
Pedig van! Sok minden van!
Ahogy megálltunk, három kisgyerek csapódott oda hozzánk, illedelmesen megkérdezték, hogy miért jöttünk, mit csinálunk. Megtudtam tőlük, hogy vannak vadállatok a falu melletti erdőkben, a tegnap vaddisznókat láttak, egyszer pedig a medve akarta megharapni a lovukat, amikor bejött a faluba. Arra is büszkék voltak, hogy ők járnak az imaházba, s megkérdezték, hogy én járok-e.
Követtek is egy darabon, de csak csendben, tisztes távolságból, hogy ne zavarjanak fotózás közben. Nagyon érdekelte őket, amit csinálok.
Nekem pedig szép lassan egy másik kisgyerek jutott eszembe, aki semmit se tudott a világról, nem ismert számítógépet, telefont, internetet, semmit sem. Egész nap a tyúkudvarban játszott és kedvenc játéka a kavicsdobálás volt.
De nyaranta egy építesz jött a nagyszülei házába, aki a ház tornácába kiülve, a szabadsága alatt is alkotott. Ő pedig fogta a kicsi széket, szép csendben leült, de csak úgy tisztes távolságba, mint ahogy a kicsi kutya tenné, és nézte-nézte a megjelenő vonalakat a kijelzőn.
Kitalálhatják! Az a kíváncsi kisgyerek én voltam, és akkor még álmodni se mertem arról, hogy egy nap lesz saját laptopom és fényképezőgépem, és Erdélyt fogom járni vele.
Ezért hát önöknek is ezt kívánom, hogy keressék a morzsákat, a jelentéktelennek tűnő kis dolgokat, mert nem lehet tudni, hogy az idő múlásával miből mi sarjad ki.
Na és lehetőségük szerint kiránduljanak minél többet Erdélyben ez új esztendőben is. Erőt, egészséget!
