Homoródi iszapvulkánok

Kicsi is, büdös is, de legalább a miénk!

Azt hiszem, hogy a fenti mondatot olvasva, nem épp arra gondolnának, hogy egy csodálatos természeti látvány leírásaként írtam, mert megannyi kontextusban lehetne használni ezt a mondatot Erdélyben, de valójában ez a cikk a homoródi iszapvulkánok fortyogó sárfoltjairól fog szólni.

Mert biza jutott nekünk is a teremtéskor eme csodából, még ha nem is olyan nagy kanállal kanalazva, mint a Pâclele Mari és Pâclele Mici esetén, de attól mégis csak van. És büszkék kellene legyünk rá.

Ezért hát induljunk el felfedezni őket!

Homoródról két szóban

Brassó megyében, Homoród községben járunk, amely mindössze 5 km-re van a mindenki által ismert Kőhalomtól, illetve a Kőhalmi vártól. Nem szabad összetéveszteni a Hargita megyében található Homoródfürdővel, mert mondhatni pont az ellentétes végen található az.

Szóval maradjunk csak Homoródon, amely településhez tartozik közigazgatásilag még Mirkvásár és Székelyzsombor is.

A település legnagyobb látványossága a szász evangélikus erődtemploma, amelyet a 13 század második felében kezdtek építeni. Egy nagyon erős erődítményt építettek az évszázadok alatt, amelynek három négyszögletű és egy ötszögletű tornya volt, és kettős várfala.

1623-ban egy tűzvész elpusztít mindent, ami fából volt építve. De 3 év múlva már újra födött teteje van a templomnak. Egy feliratnak köszönhetően azt is tudjuk, hogy kinek a hibájából égett le a templom.

1784-ben újra bővíteni kell a templomot, mert már nincs elég férőhelye, ezért egy falat is ki kellett ütni. Ezt mi sem igazolja jobban, mintsem a tény, hogy előzőleg 3 emeletes erkély is volt a templomban.

1792-ben újra tűzvész pusztít, ezért 1793-ban új bútorzatot és mennyezetet kap a kor stílusában.

1932-ben kerülnek be a templom harangjai a toronyba, addig haranglábon álltak.

Érdemes tehát megállni Homoródon és megcsodálni a hely látnivalókat, megismerni a helyi embereket.

Floppy kutyánk viszont azt mondja, hogy ő még is csak többre értékelné, ha végre elindulnánk a kitűzött cél felé, amelyet ő is élvezni tud. Ezért hát folytassuk is az utunkat.

A Homoródi sárvulkánok

Homoród keleti végéből délnek indulva lépünk rá arra az útra, amely az úti célunkhoz vezet. Sokak meglepetésére végetős végig aszfalt úton haladhatunk, bár igaz, hogy át kell kelni egy vasúti átkelőn, de ha ezen sikerül átzötykölődni, akkor onnantól egyenesen előre.

És akkor egy gyors ismétlés az iszapvulkánokról:

Aktív vulkánokról van szó, amelyek nem egyenlőek a klasszikus vulkánokkal, mert nem tudnak magmát kibocsátani. Az iszapvulkánok működésének elve leegyszerűsítve a pálinkafőzéshez hasonlít. Van egy gázkamra, ahonnan egy vezetéken keresztül a felszínre törnek a gázok. A föld alatt találkoznak egy vízréteggel, és az így talált sár szemcséket magukkal hozzák a felszínre. Ezek a felszínen lerakódnak és kis, alig pár méteres vulkáni krátert eredményeznek.

Ugyanakkor a természet, az emberrel ellentétben, mindig a legjobb energia egyensúlyra törekszik, így mihelyt talál egy könnyebb utat a felszínre, azonnal áttér a régi kürtőről az új kijáratra. A régi krátert magára hagyja szép, lassan kiszáradni.

A homoródi iszapvulkánokról elmondhatjuk, hogy nagyon kis képződmények, méretük és alapterületük is messze elmarad a legnagyobb romániai sárvulkánokétól.

Ottjártunkkor három körülbelül 30-50 centis kúpot sikerült azonosítani, amelyek a lapos terület miatt szinte nem is tűntek kúpoknak. Ebből egy ki volt száradva, tőle 20 lépésre viszont egy aktív vulkán volt. Az út másik oldalán szintén látni véltünk egy aktív kúpot, bár ezt leginkább csak abból feltételezhettük, hogy körülötte olyan sok víz volt, hogy meg se tudtuk közelíteni.

Azt viszont nagyon hiányoltam, hogy semmilyen tájékoztató tábla nem volt kihelyezve. Floppy kutyánk erre azt is válaszolta, hogy minek ide tájékoztatás, menjünk az orrunk után, hisz ez a kénes bűz annyira jó nekem.

De azért önöknek felkutattam az internet bugyrait, hogy elmondhassam, a múlt században az emberek szeretettel használták a homoródi termálvizet és iszapot gyógyításra. Több forrás vizét is összegyűjtötték, amelyek alkalmasak voltak reumás, bőrgyógyászati problémák kezelésére, belső elválasztási problémákra, epeúti, máj és emésztési zavarokra.

Sajnos mára csak pár épület romja maradt az iszapvulkánok körül, meg nagyon sok szemét.

Ezt pedig azért fontos kiemelni, mert ha megkeressük a Google Térképen, ahol a Sárvulkán a Kis-Homoród mentén néven van jelen, akkor láthatjuk, hogy 2022-ben is, 2021-ben is, 2018-ban is, 2017-ben is szemetes volt a hely. A hely, amely elméletileg egy geológiai rezervátum.

Persze ez nem csak a homoródi emberek hibája, mert országszerte ugyanezt tapasztaljuk.

Viszont azt is mindig elmondom mindenkinek, hogy helyi érdekekért csak helyi emberek tudnak harcolni. Hiába várunk megoldásokat másoktól, akinek nem ügye, az nem tesz semmit. Vagy csak oly apróságokat tud, mint én, hogy az internet segítségével biztatom őket, hogy karolják fel a helyet, tegyék újra Homoród büszkeségévvé.

És még mielőtt sokadszorra is belemennénk a kérdésbe, miszerint Európai Uniós források euró millióira van szükség rehabilitációs, modernizációs célokra, hadd mondjam el, hogy a ma emberének a ma problémáira kell megoldást keresnie. És a ma problémája Erdély szerte egy parkoló és WC. Nem több s nem kevesebb.

Hadd tisztelhesse a természetet az, aki tisztelni szeretné, hadd taníthassuk azokat, akiket tanítani kell erre. Teremtsük meg az alapfeltételeket, a lehetőségeket, alkossunk olyan törvényeket, amelyek tényleg védik a természetet, de megengedik a látogatását. És ha ezek megvannak, akkor lehet óriási vállalkozásokról álmodni.

Hát ehhez kívánok sok sikert mindenkinek az új évben, és ha tehetik, kiránduljanak minél többet Erdélyben.

Ha pedig nem tudják, hogy hova, akkor tartsanak velem legközelebb is, ki tudja, hogy merre fogok bokrászni majd!