Ghinești
Nyári vakációkban gyakran szalasztott át jó-anyám a szomszéd házban lakó Mari nén’-hez, aki ekkortájt már olyan öreg volt, hogy leginkább csak az ablakba könyökölt ki a falu híreit hallgatni, de a magas kőház lépcsőjén már csak keveset jött le.
Egy kicsi ezt, egy kicsi azt vittem neki, vagy máskor az udvarról szedtem fel a gyümölcsöt, mert volt neki egy igen ízletes nyári körtefája. De ha a körte leesett, 1-2 nap alatt bele költöztek a hangyák, és 1-2 hét alatt el is rothadt. Így sietni kellett a felszedésével. És a nyári almafája is megérne egy mesét, amely alma fehér volt, és még úgy is tetszett mintha csillogna a napfényben. Ízre pedig egyetlen almáéhoz sem hasonlított.
Soha, egyszer sem gondoltam én arra, hogy alsósófalvi kisgyerekként egy nagyobb célt is szolgálok a szomszéd látogatással.
Nem is láttam a dolgok olyan mélyére, hogy ennek a Mari nén’-nek a fia fontos ember, a marosvásárhelyi vártemplom lelkipásztora, aki nyugodtabban végezheti a dolgát így, hogy tudja, hogy az ő drága anyja a legjobb helyen van Alsósófalván, egy megtartó közösségben.
Hogy anyám gondolt-e erre, amikor engem a szomszédba küldött, azt nem tudom. De azt igen, hogy a dolgokra egyedül valamicskét rálátó ember az én nagyapám volt. Ugyanis, ha Fülöp G Dénes hazalátogatott megpihenni és feltöltődni pár napra, akkor nagyapám, aki soha sehova el nem járt otthonról, csak a mezőre dolgozni, akkor rendszerint átment hozza délután 4 óra körül, hogy egy kis társaságot nyújtson a tiszteletes úrnak.
De hogy mi köze van ennek egy Nyárád-menti kis faluhoz, amelynek még nevét se hallottam soha? S hogyan köszönhetik önök Gegesnek, hogy már öt éve együtt barangolunk az internet segítségével? Tartsanak velem, mert rögvest elmesélem!
Ismerkedés Gegessel és rövid történeti áttekintő
Tartja magát a mondás miszerint, ha el szeretnénk rejteni valamit az emberek elől, akkor olyan helyre kell tenni azt, ahol mindenki látja, de senki sem foglalkozik vele.
Ha pedig a marosvásárhelyi Tudor-negyedből Szovátára akar eljutni az utazó, akkor minden bizonnyal a balavásári vagy a nyárádszeredai utat választja. Ha pedig valamilyen okból meggondolná magát az ember és az egyik útról a másikra akarna áttévedni, akkor megteheti a Rigmányon keresztül Havadtő irányába. De Gegesen sem az előbbi két út, sem az összekötő út nem halad át, hanem Havadon kell letérni, hogy eljussunk a 4 km-re található zsákfaluba.
Ily módon történhet meg az, hogy Geges 5 km-es körzetében szinte mindenki járt már, de magában a faluban már sokkal kevesebben. Pedig meglepődnének, ha azt mondom, hogy Marosszék egykori egyik legnépesebb településéről van szó!
Első írásos említése 1567-ből való, amikor is 25 kaput számoltak a faluban. Ekkoriban kapuk szerint kellett adózni, de egy kapu alatt sokkal többen éltek, mint manapság. Ráadásul ez a 25 kapu pont elég volt ahhoz, hogy Marosszék harmadik legnagyobb településének kiáltsuk ki, amelyet csak Marosvásárhely és Nyárádszereda tudott megelőzni.
Ebből adódóan a történészek azt feltételezik, hogy maga Geges sokkal idősebb, és mindössze azért nincsenek egyházi adataink a katolikus időkből, mert nem volt önálló temploma. Az 1640-es évekig Nyárádszentsimon leányegyháza, 1693-1694 között viszont megépül a saját temploma. Ez a templom majdnem 150 évig szolgált, majd az 1830-as években új, nagyobb templomot építenek.
A település életében a mezőgazdaság és állattartás mellett a gyümölcs termesztése is szerepet kapott, mivel a domborzati viszonyokból adódóan ennek volt több haszna, mint a kínlódásnak. Azt pedig, hogy a gyümölcstermesztés nagyon fontos volt a gegesiek számára, mi sem bizonyítja jobban, hogy már az 1500-as illetve 1600-as évekből is maradtak fel írott bizonyítékok.
Ha pedig jobban a dolgok mélyére ásunk, akkor azt is megtudhatjuk az egyházi iratokból, hogy az emberek mennyire értékesnek tartottak minden egyes facsemetét. Ugyanis az egyháznak is adományoztak csemetéket házasságkötés vagy egyéb alkalmakból.
Érzik a gondolkodásbeli különbséget? Ha én pénzt adományozok az egyháznak, és azt az egyház nem költi el egyből, akkor a pénz inflálódik, veszít az értékéből. De ha egy almafát adományozok, és azt gondozzák, akkor az minden évben terem, ha pedig kivénül, akkor maga a fa lesz érték.
Amúgy a gegesiek nem csak almákat ültettek, hanem körtét, cseresznyét, meggyet, szilvát, barackot, epret de még szőlőt is. Mindent kipróbáltak, hogy meg tudjanak élni a faluban.
De essék pár szó Geges egykori lakóiról is, mert Orbán Balázsnak köszönhetően pár igen érdekes dolgot tudhatunk meg, főleg a gegesi katona emberekről.
Az egyik érdekes történet szerint a falu egyik harangja is hadizsákmány volt, amelyet a kurucz háborúkor Morvaországban járt két gegesi huszár Simonffi Gáspár és László György hozták el lovaik közt egész Gegesig.
De volt egy lovas kapitány is, név szerint Galambfalvi Ferencz, aki részt vett a 7 éves porosz háborúban. Aki nem tudná, hogy miről is szólt ez a háború, annak az is elég, ha azt mondom, hogy ez volt a 0-dik világháború 1756 és 1763 között. Tehát elég nagy csehe-puhi volt.
Szóval volt ez a Galambfalvi Ferencz, aki annyira jó harcos volt, hogy egy alkalommal a csapatával meglepte maga “Fridrik király” sátrát is, amíg azok vacsoráztak. Persze a király sátrából mindenki fejvesztve menekült. Ekkor Galambfalvi Ferencz felmarkolta a terítéket, és ami csak belefért az abroszba, azt hazahozta.
Nos úgy néz ki, hogy ezzel végkép elindult valamilyen folyamat, mely szerint a katona hadi zsákmánnyal bizonyíthatja rátermettségét, ugyanis Orbán Balázs szerint még került a faluba 1815-ben két három fontos ágyúgolyó is: mikor 1815-ben a székely Párisból két háromfontos ágyugolyót hozott óranehezéknek. De került ágyúgolyó az 1848-as schwechati csatából is.
A két világháborúból is kijutott a falu lakóinak, de itt is megmutatták a falusiak, hogy ők miért is Gegesiek. Ugyanis amíg a katonaképes férfiak hadban voltak, addig az itthon maradtak kalákában dolgoztak, hogy senki munkája se maradjon el a földeken, illetve még ruhákat is készítettek és küldtek a frontra a katonáknak.
A falut a kommunizmus is megtépázta, majd a demokrácia is a maga lehetőségeivel, így a 2000-es évekre nagyon megfogyatkoztak főleg a fiatal lakók. Alig maradt gyerek a faluban.
Persze, ha a dolgok mélyére ásunk, akkor tudhatjuk azt is, hogy Nyárádszereda folyamatos szerepvesztése Marosvásárhellyel szemben egy olyan tényező volt, amely a szomszédos településekre is kihatott. Szóval végső soron mondhatjuk, hogy az történt, hogy túl távol van a Maros Gegestől.
De ideje visszaérkezzünk a jelenbe, mert így is maratoni hosszúságú lesz ez a cikk, amiért elnézést kérek.
Kirándulás Gegesen
Már maga a falu bejárata is azt üzeni a látogatónak, hogy Geges egyetlen nagy család, mert egy, az utat átívelő, székelykapu alatt haladunk át. Amikor pedig megérkezünk, úgy nyitom ki a sofőrünk és egyben idegenvezetőnk kérésére az egyik porta kiskapuját, majd nagykapuját kulcs nélkül, mintha az zárat sosem ismert volna.
Körülnézek, majd rámutatok a legmagasabb dombra:
-Süt a nap, arcunkba vág a tavaszi szél, minden adott, hogy oda kikapaszkodjunk!
A kertek alatt kapával és vederrel a kezében pont felénk sétál egy atyafi. Gegesen mindenki vagy rokon, vagy barát, szóval ő már ekképpen köszön felénk. Kapunk is az alkalmon, hogy megkérdezzük, hogy hogyan juthatunk ki arra a dombra.
– Jobbra térnek, majd a küpünél balra, elhaladnak a 48-as huszár sírja mellett, a szőlősök mellett is, majd visszakanyarodnak.
Megköszöntük az útbaigazítást. Azt nem mertük mondani, hogy fogalmunk sincs, hogy mi a küpü, majd az internet megmondja. Ő még visszakérdezett, hogy mi járatban vagyunk a Ropón, merthogy így hívják azt a bizonyos magaslatot.
– Hoztam a fiatalokat. Cikket akarnak írni.
Válasz:
– Az mi?
Na mondom magamban: -Ez az! 1 – 1 az állás. – Majd elmagyarázom, hogy képeket készítek és rakok fel az internetre, hadd ismerjék meg mások is a falut. Nézett még egy darabig. De azt már önök se kérdezzék tőlem, hogy megértett-e engem vagy sem. Mi meg elindultunk fel a Ropó tetejére.
Az utat meg is találtuk, a 48-as honvéd sírját is, de kettő között a küpüt, sehogy sem leltük. Pedig az internet szerint amolyan kivájt fa vagy kő, amelybe a forrásvíz összegyűl, gondoltuk, hogy valami állat itatót kell keresni.
Nos később megtudtam A Nagyhídon – Geges társadalomnéprazi leírás című 607 oldalas vaskos könyvből, amelyet László János gyűjtött és írt, hogy a küpü igazából a kivájt sáncon átvezető fahídat jelentette, amelyen tényleg át is léptünk.
És most, hogy itt ülök a Ropó tetején és nézem a falut felülről, ideje, hogy a történetem legelejére is visszaérjek. Mert bármennyire is eldugott, kis falu legyen Geges, és bármennyire is jelentéktelen is gondoljuk az életet itten, a történelem egyetlen tollvonással rá tud cáfolni az egészre.
Például egy 1947. augusztus 27-es dátummal, amikor is Gegesben megszületett Suba Ilona, azaz Fülöp G. Dénesné. És biza vannak még történetek, amelyek szerelem volt az első látásra, és amely egy életre szólnak, így nem csak egyedül hiszem, hogy a rabként Duna-deltát is megjáró Fülöp G. Dénes később nem tudott volna ennyire kiemelkedő személyisége lenni Erdélynek, ha nem rendelte volna Isten melléje az ő feleségét.
És ha ez nem történt volna meg, akkor én se vetettem volna lapra a Térj haza, vándor oldal legelső sorait, amely írásnak valamilyen különleges módon pont az Epilógus nevet adtam. (Itt olvashatják: Epilógus ), és így önök sem olvashatnának most engemet.
De Gegest sem hagyta el az Isten, mert rendelt a falunak egy új lelkipásztort, és így újra megerősödött a közösségi élet. És olyannyira igen, hogy már-már szinte mesébe illő az. Az öregeknek főznek, a betegeket gyógyszerekkel és pénzzel segítik, a fiataloknak besegítenek a továbbtanulás anyagi oldalába, a gyerekeknek táborokat és hangszeroktatást biztosítanak.
Persze, aki bármilyen szinten is szerepet vállal egy közösségi életben, az tudja, hogy minden egyes fellángolást egy lecsendesedés követ, viszont ez a fázis legalább olyan fontos, mint az előző, mert ilyenkor van lehetőség javítani a rendszer hibáin. És következhet a következő fellángolás.
És, hogy lesz-e Geges életében újabb, még nagyobb fellángolás?
Nos a Nyárád-menti embereknek minden esélyük megvan erre, hisz ha az autópályát Marosvásárhelyről 3-5 éven belül meghosszabbítják egészen Nyárádszeredáig, akkor az aki Budapesten felhajt rája, az pont Geges mellett fog leszállni róla. Ez pedig számos lehetőséget sejtet a vidék lakóinak.
Na de az, hogy mit hoz még a jövő, és milyen lesz az élet Gegesben száz év múlva, azt egy másik vándor fogja elmesélni egy másik közönségnek.
Mi pedig induljunk tovább, felfedezni Erdély csodás kis falvait. Tartsanak velem legközelebb is!
