Itt a tavasz, jönnek a fecskék, nekem meg nagy büszkeségemre szolgál elmesélni önöknek, hogy sikeresen lezajlott a Fecskefészek építő Szirtisasok eseményünk. Annál is inkább, hogy a koronavírus járvány erősen megkérdőjelezte, hogy megtartható-e az esemény.
De a törvényes kereteknek messze megfeleltünk, a napot mindenki kézmosással kezdte, és mindössze 15-en voltunk, akik majdnem mind régi barátok a klub berkein belül, így reméljük a legjobbakat, és azt, hogy hamarosan lecseng ez a járvány is, amely pánikban tartja az embereket manapság. De térjünk rá a fecskékre!
Miért építsünk műfecske fészkeket?
Valamikor gyerekkoromban a pajtában mindig voltak fecskéink. Nekem pedig a pajta előtti gerenda egyben a hintám is volt, és hintázás közben órákig néztem a fecskék röptét az udvar körül. Tavasszal alig vártuk, hogy visszaérkezzenek a fecskék. Ha pedig április időszakában éjszakai fagyokra lehetett számítani, nagyapám mindig idegesebb volt, majd sötétedés után felállt és azt mondta:
– Ki kell menjek. Be kell csukjam a pajta ablakát, hogy a fecskék ne fázzanak meg.
Egyszóval nálunk a fecske amolyan háziállat volt, és egy gazdaembernek az állatai a család része. Így tehát, egy kis túlzással, a család tagjai voltak a fecskéink.
Tavaly pedig Marosvásárhelyen fotóztam füstifecskéket és kiraktam az Instagram oldalamra, majd másnap megkérdezték tőlem, hogy megint milyen különleges madarat fotóztam?
Érzik a kontrasztot? Szűk húsz év alatt eljutottunk oda, hogy a háziállatból ismeretlen madár lett. Elfelejtettük. Nem tudjuk már azt, hogy mi az és mire jó nekünk.
Pedig a fecske nagyon fontos állat. Tömeges kihalásuk pedig azt eredményezi, hogy tonna számra maradnak a nyakunkon a szúnyogok, amely problémát mérget permetezve próbálunk megoldani. Méreggel szórjuk meg a saját földjeinket, majd megesszük ugyanannak a földnek a terméseit. Hát így állunk!
Mű fecskefészkek Szirtisas módra
A mai napot egy rövid ismertetővel kezdtük, majd közösen nekiálltunk fecskefészkeket készíteni. Izgalmas volt az egész, mert a csapatunkból még soha senki nem készített ehhez hasonlót.
Ebédre finom pánkót (fánkot) készítettünk magunknak, majd az evés után csapatjáték következett.
Fecskefészkeink kisebb-nagyobb sikerrel készültek el. Volt aki túl vékonyra készítette és széttörött, volt amelyik túl vastag volt és nem száradt ki eléggé. De én úgy gondolom, hogy a nap igazi jelentősége nem az, hogy hány fecskefészekbe költöznek majd madarak, hanem az, hogy gyerekeinkbe elvessünk valami -féle magot, amely majd évek múltán kikel és arra sarkalja őket, hogy felnőttként ők is aktívan tegyenek a környezetünk védelméért. És ebből a megvilágításból elmondhatjuk, hogy sikeresen zárult az esemény.
Zárszó
Zárszóként még annyit szeretnék elmesélni, hogy mindennek megvan a maga jutalma. A rétről hazafele előbb egy egerészölyvet figyelhettem meg vadászás közben. Majd egy rókával hozott össze a sors, amelyet meg is mutatok önöknek. Végezetül pedig megláttam az első felsősófalvi gólyát, amely már visszatért, és arra vár, hogy párjával közösen beteljesítsék küldetésüket, azaz kis gólyákat hozzanak a világra.
Lám-lám még ebben a válságos időszakban is vannak állandó dolgok, amelyek évről-évre ugyanúgy történnek meg. Ezért hát mi se tehetünk mást, mintsem pánik helyett éljük a mindennapi életünket, harcoljuk a magunk harcát, és közben kellő óvatossággal és alázatossággal állunk a jelen kihívásai elé.
Hát ehhez kívánok mindenkinek sok sikert, egészséget, hogy ha lehet minél többünket kerüljön el a baj, akit pedig útól ér, azoknak mihamarabbi gyógyulást.
Ha pedig van egy kis szabad idejük, amelyet a környezetünk védelmére szánnának, akkor csatlakozzanak a környezetvédő csoportomhoz: fb.com/groups/sovidekikornyezet/
Az esemény további képei hamarosan a Szirtisasok Facebook oldalán: fb.com/szirtisas