Eszenyői vízimalmok

Nemrég egy apró alkatrész, egy kis, tízeurós csapágy miatt ki kellett dobjuk az egyébként tökéletesen működő mosógépünket, mert úgy volt megtervezve, hogy nem lehetett kicserélni. Az új mosógép pedig egy kicsit sem volt olcsó mulatság. De mit tud tenni az ember? Elfogadja. Elfogadja, mert azt hiszi, hogy ez a világ rendje.

És nem tudja azt, hogy elődeink olyan mosógépeket építettek, amelyek nem 5 évig, hanem 250 évig is működtek. Áram sem kellett ahhoz, hogy a ruhák megforduljanak benne. Ha pedig tudnánk tisztelni a természetet, akkor minden bizonnyal manapság is sokkal többen hasznosítanák a természet erejét, egy olyan energiát, amely 101%-ban környezetbarátabb, az összes általunk használt technológiánál.

És, hogy mennyire tűnik mesebelinek ez az egész gondolat? Mindössze annyira, hogy ha egymás mellett két vízimalom is található valahol Erdélyben, az már ritkaság számba megy. Holott valamikor százszámra álltak a vízimalmok minálunk, amely malmok nem csak vizet őröltek, de szinte minden feladatot elláttak, amit ma egy elektromos motor el tud végezni.

Ideje hát, hogy együtt fájlaljuk a múltat. Vagy a jelent? Induljunk el, és meglátjuk, hogy hova lyukadunk ki. De tegyük azt is egykedvűen, dalolva, hisz:

Eszenyőben megérett a sáté,
szeretem a szépasszonyt a másét,
mert én arra rája vagyok kapva,
szeretem a más asszonyát lopva.

Aki tőlem félti feleségét,
zárja bé az ajtója kilincsét,
addig várok, míg elmegy a gazda,
szeretem a más asszonyát lopva.

Eszenyőről két szóban

Eszenyő Gyergyószentmiklóstól észak-nyugatra található, a település közigazgatásilag Gyergyóremetéhez tartozik.

És talán ma nem is tudnánk erről a kis tanyavilágról, ha nem folyna itt egy kis patak, és nem kezdtek volna a gyergyói emberek különböző malmokat építeni rá. De szerencsére így történt, és azt mondják, hogy egykor 27 vízimalom és egyéb vízi szerkezet volt ezen kis patak eszenyői szakaszán.

Sajnos ezek közül mára már csak 5 maradt fenn, pedig olyan ámulatba ejtő szerkezetek, hogy egész nap tudna ülni az ember mellettük, és csodálni azokat.

Kirándulás Eszenyőre

Mivel nem minden úton van aszfalt, ezért rögtön azzal kezdeném, hogy Gyergyóremetén addig haladunk keletnek, amíg azt nem látjuk a térképen, hogy tőlünk teljesen északra található a Ványoló, vízimalom nevű hely. Ezt pedig azért emelném ki, mert nekünk kétszer is sikerült lejönni az aszfaltról fölöslegesen. Egyébként az utolsó 300 métert így is kövezett, mezei úton kell megtenni, de legalább célegyenesen.

Ennek a kitérőnek köszönhetően viszont elhaladtunk a Gyergyóremetei repülőtér mellett, amely 1100 méter hosszú és 30 méter széles. A reptér egyelőre nem alkalmas nagy utasszállító repülők fogadására, de nem is ez volt a cél. Viszont egy 30-50 személyes repülő simán le tud szállni itt.

Időközben le is parkoltunk a ványoló malom közelében, amelyről azt kell tudni, hogy vízzel hajtott gyapjúszövetek tömörítését szolgáló szerkezet. A képeimen látható nagy kerek dézsa pedig az a bizonyos automata mosógép, amelyről beszéltem.

Ha megfigyelik, úgy van beállítva az egész, hogy a felül belezúduló víz egy örvényt alakítson ki, így a benne levő gyapjú, csergék, szőnyegek, vagy bármi, amit belerakunk, szépen keringőzik addig, amíg meg nem tisztul.

Fontos elmondani, hogy vízkerekekkel gyakorlatilag bármit lehetett működtetni, ami egyenletes körmozgást vagy egy egyenes menti mozgást igényelt. Még magyarabbul, amit húzni tolni kellett, mint egy harcsafűrészt.

És így a lehetőségek tárháza igazából szinte végtelen. Voltak lisztőrlő malmok, deszkavágók vízi szerkezetek, olajprések. De még a vasmegmunkálásban is szerepet játszottak hisz ha összeadjuk a gravitáció erejét a vízkerék erejével, akkor biza sokat tud segíteni a kovácsolásban is. Sőt, később, amikor az elektromos világítás elterjedt, akkor használni kezdték áramgenerátorként is.

Napestig tudnám csodálni és fotózni ezeket az erőműveket, s közben valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába az embert. De mielőtt teljesen elragadna, visszaránt a valóság. Hisz ezek a malmok egy eltűnt kor néma tanúi. És bár akadnak próbálkozások, hogy a turizmusba beleépítve tovább élhetnek ezek a szerkezetek, de valójában a helyzet elszomorító.

Nincs egyetlen informáló tábla sem a helyszínen, amely a vízimalmok történetét mesélné el. Az interneten is mindössze pár cikk lelhető fel, ezekből olvastam ki, hogy összesen 5 malom maradt meg Eszenyőn. Térképet róluk nem találtunk, így csak ezt a kettőt sikerült megtalálni és megtekinteni. Pedig, ha tudtuk volna a többi pozícióját, azokat is szívesen lefotóztam volna legalább az útról nézve. Mert azt is meg tudom érteni, hogy nem szeretnének a lakósok egyfolytában vendégfogadással foglalkozni.

Szóval gyakorlatilag nincs semmilyen lehetősége az utazónak.

A vízimalmoknak is csak annyiban van szerencséjük, hogy Goga Rozália segítségével mégis csak sikerült egy kicsit „megszellőztetni” a malmok hírnevét, így olyan projektek is megvalósulhattak, amelynek keretén belül Belgiumból érkezett vendégek tanulhattak gyapjútakarót szőni. Majd odahaza kiállítás nyílt a munkákból.

Sajnos a vízcsobogás mellett alig tudtunk pár szót váltani a háziakkal. Pedig biztos sokat tudnának mesélni. Mint megtudtuk belépődíja a ványolónak nincs, viszont aki szívügyének érzi az eszenyői malmok sorsát, attól szívesen elfogadják az adományt. Hát így tettünk mi is, majd megköszöntük a lehetőséget, és tovább indultunk.

Ha nem számoljuk a Gyergyói-medencéig megtett több órás utat, akkor is elmondhatjuk, hogy 1 órát áldoztunk 10 perc élményre.

Hát ennyire van szétforgácsolódva a turizmus Erdélyben. Ez az, amin sürgősen változtatni kellene. Összekapcsolni az összekapcsolható dolgokat, képviselni az interneten a képviselni valókat, és legfőképp megérteni azt, hogy egy pohár pálinkával és egy szelet zakuszkás kenyérrel nem lehet letudni az egész turizmus kérdését.

Én a magam részéről hiszem, hogy egyszer eljön ennek is az ideje, és nem lesz többé szükség magamfajta vándorokra. De addig is köszönöm a sok-sok kedves szót és legfőképp a megosztásokat. Hisz önök nélkül az én szavam se jutna túl messze.

Ezért hát biztatom önöket, hogy kiránduljanak velem legközelebb is, mert még meg sem száradt a virtuális tollam hegyén a tinta, de máris a következő úti célunkon dolgozok.

Tartalmas erdélyi kirándulásokat mindenkinek!