Cinege-tető

Marosszentgyörgy

Úgy döntöttünk, hogy megvizsgáljuk, hogy van-e farkas Marosvásárhely erdeiben, ezért a marosvásárhelyi Somostetőről egészen a marosszentgyörgyi Cinege-tetőig sétáltunk el, amely táv 14 km. oda s vissza.

Aki pedig lemaradt volna róla, azért kiálltok farkast, mert nemrég egy elszabadult kutya miatt, legalább 150-170 ezer embernek küldtek riasztást az állami Ro-Alert telefonos rendszeren keresztül. Ennél pedig már csak az a tény viccesebb, hogy a gazdi hamarabb találta meg a “farkasát” a Facebookozó emberek segítségével, mintsem, hogy minden “érintett” elolvashatta volna a vészhelyzetről szóló értesítést.

Szóval legfőbb ideje megvizsgálni, hogy mitől kell félni és mitől nem Marosvásárhelyen, ha a Somostetőn sétálunk.

A Cinege-tetőről két szóban

A Cinege-tetőt Marosszentgyörgy dél-keleti határában kell keresni a térképen. Egykor ezeknek a domboknak a mérete, elhelyezkedése igencsak fontos szerepet töltött be a téli sportok kedvelői körében.

Hisz a múlt században nem volt autó, hogy elautókázzunk a Kárpátokba síelni, de ha még volt is, akkor se volt biztos, hogy jut benzin az autóba. Vagy volt időszak amikor szó szerint korlátozva volt az autókázás. Egyik vasárnap a páros rendszámú autók, másik vasárnap a páratlanok járhattak az utakon.

Szóval nem csoda, ha a közeli dombok rendszerint megteltek síelőkkel, szánkózókkal, vidám emberekkel. Számos sztorit tudnának mesélni az emberek erről az aranykorszakról, amely nem csak szép volt, de nehéz is. Gondolok itt például arra, amit meséltek nekem, hogy üzemanyaggal lehetett fizetni a felvonó használatáért, hisz az értékesebb volt, mint a pénz.

Viszont a dícső idők elmúltak, manapság az emberek megannyi síközpont közül válogathatnak, így a Cinege-tető szerepe fokozatosan visszaszorult.

A helyi önkormányzat még tett pár erőfeszítést a 2010-es évek elején, a Cinege-tető megmentésére. Hisz nem mindenki tud rászánni egy egész hétvégét a téli kikapcsolódásra, így ha vasárnap délután kimehet a Cinege-tetőre, az épp optimális alternatíva lenne, de azt kell mondjuk, hogy közbeszólt a klímaváltozás. Mert ki tudja megmondani, hogy mikor volt egymás után 3 olyan tél, amikor volt legalább 50 centi hó Marosvásárhelyen?

Így hát a Cinege-tető szerepe is megváltozott. Manapság gyalogtúrák, biciklis kirándulások célpontja a hely, az önkormányzat pedig keresi annak a módját, hogy hogyan tudná népszerűsíteni azt.

Kirándulás a Cinege-tetőre

Bár a novemberi, esős, felhős időjárás már nem annyira hangulatos, mint egy napfényes októberi, de azért mégis csak két szempontból is érdemes volt elindulni.

Először is azért, mert a Marosvásárhelyi Állatkerttől igencsak szép távolságra van a maga 7 km-ével és 120 méteres szintkülönbségével. Ezt két óra alatt lehet megtenni. És természetesen utána vissza is kell jönni.

Bár megszoktuk, hogy az állatkert bejáratának bal oldalán megyünk be az erdőbe, a hivatalos útvonal 2011 óta jobb irányból kerüli meg az állatkertet.

De mivel fotósként szeretünk a saját orrunk után menni, és tudjuk, hogy a legjobb témákat az erdő mélyén találja meg az ember, így mi nem a kijelölt útvonalon haladtunk. Az erdőben végig van gps jel, így bárki el tudja navigálni magát a cél irányába.

Szóval rövidre fogva a szót egy 14 km-es séta, így tél előtt, pont jól jön az embernek. Ajánlom mindenkinek!

A másik ok, amiért megérte megtenni a távot az az, hogy írni akartam arról, hogy mennyire biztonságos egyedül túrázni Marosvásárhely erdeiben. Hisz én elég gyakran járom ezeket az erdőket.

A farkastól nem tartottunk, hisz aki egy kicsit is ismeri a farkasokat, az tudja, hogy falkában élnek, az emberektől távol a magasabb hegyekben. Így Marosvásárhely utcáin magányos farkas leginkább csak úgy tudna sétálni, ha kiszökne az állatkertből.

Viszont ugyanez az állítás már nem igaz a medvére vagy a vaddisznóra.

Medve is kevesebb él a környéken, mint pl. Tusnádon és kárt is kevesebbet tesznek. Viszont néha egy-egy kósza medvével való találkozásra lehet számítani főleg az esti órákban. Ezért érdemes nappal kirándulni az erdőben, amikor mások is teszik. Így ismeretlenül is egymást védjük a jelenlétünkkel.

Vaddisznóval egy előző sétánk alkalmával volt szerencsénk találkozni az erdőben. Tisztes távolságból elkerültük, mert a vaddisznóról azt kell tudni, hogy ha sarokba szorítva érzi magát az támad. Nem úgy mint a medve! A medve legnagyobb valószínűséggel jobban megijed, mint mi tőle, és el fog szaladni. De a vaddisznó jön és felöklel. Ha máshonnan nem, Szent István fiának történetéből tudhatjuk, hogy mennyire veszélyes.

Amire mindenképp számíthatunk a vásárhelyi erdőkben, az az őz. Ez alkalommal is láttunk párat, és szinte minden második kirándulás alkalmával. Etető is van kihelyezve a számukra, így ha szép, csendesen sétálunk az erdőben és körültekintőek vagyunk, akkor várható a találkozás.

Ennek viszont velejárója, hogy a túl izgatott városik kutyák, akik kijönnek a gazdikkal sétálni, az őzek szaga után szaladhatnak. Az pedig már elég ijesztő tud lenni, ha egy kutya szalad felénk és a gazdi sehol.

Amennyiben az erdőn kívül sétálunk, akkor szinte borítékolható, hogy nyájakkal és nyájőrző kutyákkal fogunk találkozni. Ezeket jobb nagy ívben elkerülni és akkor nem lesz konfliktus belőle.

Fontos kiemelni a kullancsokat is, mert hiába, hogy mindjárt tél van, még mindig vannak és támadnak. Többel találkoztunk a tegnap is.

Szóval, ha fel kellene állítani egy veszélyességi listát a vásárhelyi erdőben kirándulásról, akkor az a tapasztalatok alapján a következő lenne: juhászkutyák, kóbor és elszökött kutyák, darazsak és kullancsok, rosszindulatú emberek, vaddisznók, medvék.

A médiának köszönhetően mégis mindenki a medvétől fél, a medve miatt nem mer kirándulni. És valószínűleg sok ember a lista másik végére helyezné el.

Szóval legfőbb ideje tiszta vizet önteni a pohárba, kicsit tanulni a természetről, arról, hogy mire kell figyelni túrázás közben, hogyan kell viselkedni, és nekivágni a kalandnak. Mert a kaland garantált!

Élményekben gazdag kirándulást mindenkinek!