-Egyszer valaki azt mondta, hogy van itt egy bevásárlóközpont és két pad. Ennyi Keresztúr. -Kórház nincs, csak elfekvő. Azokat hozzák ide, akiknek már mindegy az élet. Pedig kórházunk is volt! -Petőfi? Az van! Sehol a világon nincs ennyi Petőfi emlékmű, mint Székelykeresztúron. -Valamikor a gyárakban munkások ezrei dolgoztak. Most meg? Épp most zárt be […]
Könnyű székelykapunak lenni Máréfalván, ahol nem magányos a székelyek kapufélfája. De sokkal nehezebb kikaparni a gesztenyét ott, ahol annyi nehéz dolog történt a történelem folyamán. De akkor sincs könnyű dolga a vándornak, ha a valóságot akarja lefesteni. Mert ha túl szépnek írja le Erdélyt, akkor hazugot kiált a kedves olvasó, ha pedig túl sötéten mártja […]
Valea Izvoarelor Ha legutóbb keletnek indultunk el Marosvásárhelyről, akkor most nyugatnak, ha legutóbb egy autópálya mentes falut látogattunk meg, akkor most ideje volt egyet, amelynek saját autópálya feljárója van. Majdnem. És mivel a szállítási miniszterünk rég elmondta, hogy miért nem éri meg a romániai embereknek, hogy autópályák épüljenek, így nekem csak az maradt, hogy elmondjam, […]
Ghinești Nyári vakációkban gyakran szalasztott át jó-anyám a szomszéd házban lakó Mari nén’-hez, aki ekkortájt már olyan öreg volt, hogy leginkább csak az ablakba könyökölt ki a falu híreit hallgatni, de a magas kőház lépcsőjén már csak keveset jött le. Egy kicsi ezt, egy kicsi azt vittem neki, vagy máskor az udvarról szedtem fel a […]
Cornești Egy japán tanítás szerint a nagy családok, amelyek több generáción keresztül együtt élnek, sokkal erősebbek. Ez pedig azért van így, mert át tudják örökíteni azokat a történeteket, amelyek velük történtek, és így az elődök hibáit már nem követik el az utódok újra. Bizonyos értelemben pedig egy egész falu is egyetlen nagy családnak tekinthető, ahol […]
Icland Nos azt hiszem, hogy nem túl pozitív kezdés egy új évre nézve, ha a nos szóval indítom első bejegyzésemet. De ha másképpen tennék, akkor hazugságban tartanám önöket, hogy egy erdélyi vándornak csakis szép és boldog lehet az élete. De mint az elmúlt időszak bejegyzéseinek hiányából is sejthetik, ezen időszak akadályokban bővelkedett mifelénk. Először én […]
Erdélyt járva talán mindig is a legnehezebb dolog az, hogy megszólaltassuk a köveket! Mert a köveket megszólaltatni nehéz feladat, és ha megszólalnak, nem egyszer olyan szívbemarkoló történeteket mesélnek el, hogy már-már azt kívánjuk, hogy bár meg sem szólaltak volna. De én nem hiszem, hogy a köveknek hallgatniuk kellene, meséljék csak el a mesélni valójukat, mi […]
Angyalos Mondanám, hogy sokat gondolkodtam a címválasztáson, hogy milyen formában volna helyes vagy illendő, de hazudnék akkor. Így hát nem teszem. Azért tartottam fontosnak, hogy Los Angyalosról írjak, s nem csak Angyalosról, mert nem csak egy 600 lelkes falucskát szerettem volna megismerni, hanem megvizsgálni az elméletemet, miszerint az erdélyi, falusi élet létfennmaradási problémáira Angyaloson kell […]
Mivel a Marosvásárhely körüli főbb túraútvonalakat már szinte teljesen körbejártuk, ideje hát, hogy felkerekedjünk és az utolsó szakaszt is megtegyük. Igaz, hogy ez a szakasz a leghosszabb, ezért a legkevésbé forgalmas, de ez azt is jelenti, hogy itt van a legnagyobb esélyünk vadállatokkal találkozni. Persze azért igyekeztünk a medvét elkerülni, de az őzeket szívesen fotóztuk […]
Mivel a Maros bal partján élünk, s ebből adódóan ezt az oldalt már sokkal jobban ismerjük, ideje volt, hogy újra át-átkacsingassunk a másik oldalra. Marosszentanna pedig úgy került célkeresztbe, hogy önök ajánlották nekem, minekutána a szomszédos Harcó Árpád-kori templomáról írtam. Hisz tudni kell, hogy Marosszentannán is hasonló korú templom található. Ideje hát megmozgassuk végtagjainkat, sétáljunk […]
