A szovátai Medve-tó

Bár a közösségi hálókon előre bejelentettem, de itt még nem írtam le ezidáig annak okát, hogy ide s tova fél éve miért nem született egyetlen új úti bejegyzés sem.

Pedig örömteli oka van ennek!

Molnár Lili személyében új vándor született a földre, és el kellett teljen egy kis idő, amíg annyira cseperedik, hogy velünk vándorolhasson. És nem is sokat teketóriázott, már három hónapos korában úgy érezte, hogy bevállalja az első kirándulását. Persze azért mi is kellett idomuljunk az új helyzethez és babakocsis helyszínt kellett keressünk az alkalomhoz.

És hol máshol kezdhetném meg fél év után az önként vállalt munka folytatását, ha nem a szülőföldemen, a Sóvidéken?

Így hát eljött az ideje, hogy törlesszem az adósságomat a szeretett föld felé, és bemutassam annak ékszerét, amely ezidáig nem akaródzott felkerülni a térképemre. Ahol egyébként 25 csak sóvidéki és hozzá közeli helyszínt mutattam már be, és számításaim szerint ez a mostani lesz a 159-dik pötty a térképen.

Ma pedig lesz itt végre kígyó, béka, medve, minden, ami kell…

Szóval kalandra fel!

A Medve-tó igaz eredete és legendája

Nehéz úgy elhinni a legendákat, hogy közben napra pontosan, sőt órára pontosan, tudjuk a Medve-tó keletkezésének idejét. De hát ha még a múlt században is éltek tündérek a Sóvidéken, akkor talán az alábbi legenda is igaz lehet.

Élt ugyanis Szováta hegyei közt egy szépséges tündérkisasszony, aki szerelmes lett a juhait legeltető pásztorlegénybe. Nem találkozhatott vele a tündér törvények szerint, de minden este a furulyázását hallgatta. Egy napon viszont, amikor már nem bírt uralkodni magán a vágytól, találkozni indult a pásztor legénnyel. De amikor végre megpillanthatta volna őt, az egy lányt ölelgetett. Óriási haragra gerjedt és azon nyomban kővé változtatta a pásztort is és a juhait is. De ő is megfizetett tettéért. A szépséges kastélya alatt megnyílt a föld és azon nyomban elsüllyedt. A tündérkisasszony pedig csak sírt, és sírt. A lecsorgó könnyeiből patak keletkezett, a víz pedig, amikor nem tudott tovább haladni, megállt, és egy nagy tóvá dagadt. Így született a tündérlány könnyeiből a Medve-tó.

Viszont az már sokkal hihetőbb, hogy 1875. május 27-én óriási felhőszakadás volt délelőtt 11 órakor, és a tavat tápláló patak szénaboglyákat sodort el.

Ahol pedig nem tudta tovább vinni, ott gáttá állt össze az egész és a víz így megalkotta a tavat. Majd kellett még pár év ahhoz, hogy felteljen a tó és elnyerje a kiterített medvére hasonlító alakját.

Nem is hívták mindig úgy, ahogy ma ismerjük a tavat. 1902-ben is mindössze Illyés-féle Medve-tavat említenek a leírások. Ez pedig azért van így, mert egy bizonyos Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos ráérez az üzleti lehetőségre és megszerzi a közeli területek tulajdonjogát és a fürdőváros alapításába kezd. Így kezd Szovátafürdő avagy Szovátatelep nagyon gyorsan fellendülni az 1900-as évek elején.

A köznyelv mind a mai napig a Telep néven emlegeti Szovátafürdőt. Tehát a buszok is feljárnak a Telepre.

Fürdés a Medve-tóban

Ha addig nem is, pár évvel ezelőtt szinte mindenki találkozott a heliotermikus szóval, amikor is a szovátai Medve-tó bekerült a Rekordok Könyvébe, mint a világ legnagyobb heliotermikus tava. Ezért fontos, hogy megmagyarázzam a szó jelentését, konyhanyelven, hogy mindenki értse.

A tóban alul sós víz van, felül édesvíz. A kettő nem keveredik össze. Az édesvíz pedig egyfajta fedőként szolgál a sós vizű tavon, nem engedi meg, hogy a sós víz a levegővel érintkezzen. Ebből adódóan pedig a sós réteg, ha felmelegszik, nem tudja leadni olyan könnyen a hőt, mint más tavak vize.

Így a Medve-tó vize valamikor elérte a 70 Celsius fokot is. Viszont manapság maximum 35-40 fokra melegszik fel, amely tökéletes a fürdőzésre.

Azt is érdemes tudni, hogy ezek a tavak nem örök életűek. A mi kis tavunk pedig már így is kétszer többet élt, mint átlagosan a heliotermikus tavak szoktak. És a kutatóknak hála, azt is tudjuk, hogy biza nagyon öreg a tó, sok probléma van vele, de leginkább az, hogy 10 ezer tonna só hiányzik a tóból ahhoz, hogy a jelenlegi egyensúly fennmaradhasson a víz alatt.

Szerencsére már elég korán megértették az emberek, hogy milyen ritka kincs a tó, ezért hosszú évek óta csak a tó egy kis részén szabad fürödni, és ott is szigorú program mellett. Ugyanis kell hagyni a tavat pihenni napközben is, ilyenkor tilos a vízben tartózkodni.

Tehát amikor legközelebb bicikliző mozdulatokat teszünk a Medve-tó vizében, akkor azt annak tudatában tegyük, hogy egy ezredmásodperccel mi is közelebb hozzuk a heliotermikus tó halálát, amely valószínűleg velünk vagy nélkülünk, de egyszer bekövetkezik. Viszont nem árt tudatában lenni annak, hogy micsoda szerencsések vagyunk, ha itt fürödhetünk.

Medve-tó tanösvény

Remélem, hogy nem fogok hibázni az alábbi felsorolásban, de tudni kell, hogy Szovátának nagyon sok kicsi tava van. Sós vizű tavak a Mogyorósi-, a Fekete-, a Rigó-, Piros- és a Zöld-tó. Édesvizű tavak a Piroska- és a Tivoli-tó. Na meg persze ott van még a Medve-tó is a maga vegyes jellegével.

Így lehetőség adódott egy nagyon nagy tanösvény kialakítására, amely a felsoroltak közül több tavat is összeköt. A tanösvény időjárástól függetlenül látogatható, száraz lábbal sétálhatunk. Van szaladó pálya is a tó körül. Gyerekeknek játszótér. Illetve magas sétány is, hogy jobban lássuk a természet szépségeit. A mezítlábas ösvényt pedig én magam is külön cikkben mutattam be önöknek.

Viszont a tanösvényben a legvagányabb dolog az, hogy nagyon összetett, színes, sokoldalú. És ahányszor meglátogatjuk, annyiszor tartalmaz valami új elemet is.

Így például tanulhatunk az itt élő állatokról és a sós környezetet szerető növényekről. Megnézhetünk egy állandó fotókiállítást a medvékről. Megismerhetjük azt a kutatást, amely a Medve-tó problémáit tárja fel, és amelyet leginkább Dr. Hantz Péternek köszönhetünk.

De fából faragott szobrok egész sora van elrejtve az erdőben, így érdemes nem csak a tó fele figyelni, hanem az ösvény másik oldalára is tekintgetni, be az erdő fele.

Hátha még a medve is ott lesz valahol!

Mert vicc ide, vicc oda, tényleg szereti a medve is meglátogatni a róla elnevezett tó környékét. Ezért főleg éjszaka, egyedül, ne sétáljunk az erdőben. Nappal viszont nincs veszély, mert a medve messze elkerüli a sok, zajos embert. És Szovátán turistából mindig akad elég.

Mi tettünk egy kis tudatos kitérőt a Piroska-tó irányába, ugyanis már a tavaly is 5-6 kígyót fotóztam itten. És mivel most is szép, tavaszi időjárás volt, tudtam, hogy megint ott fognak napozni a nádasban.

Nem is tévedtem, mindössze a számuk volt kevesebb. Ezúttal 2 kígyót és egy kiskígyót sikerült lencsevégre kapni. Mindannyian a siklók rendjébe tartoztak, tehát az emberre veszélytelenek. A békák sem tétlenkedtek, mert ebihallal volt tele a tó. Találtunk egy acsát is, amely szitakötő faj nem csak nevében, de megjelenésében is hasonlít egy apacs helikopterhez. Elbúcsúzva az acsától is, visszamentünk kacsát lesni a Medve-tóhoz. Jelenleg mindössze két kacsafajt találtunk, de volt már szerencsém 3-4 fajt is megfigyelni egyszerre.

Szóval ha nem felejtünk el messzelátót hozni magunkkal, és figyelmesen sétálunk a tanösvényen, akkor biza igazán tanulságos kirándulásunk lehet.

Programok a Medve-tó körül

Ha pedig megtértünk a sétából és meg is ebédeltünk, akkor érdemes még valamivel elütni az időt, mert számos programlehetőség adódik Szovátán.

Tudni érdemes, hogy nem csak a Szovátai gőzösre szállhatunk fel, de séta-vonatozhatunk is a városban. Számos szabadtéri előadás, családbarát program van Szovátán. Van még kalandpark, csendes kilátó, amelyről szintén írtam már, és persze még egyetlen szó sem esett a wellness központokról sem.

Szóval kicsik és nagyok, mindenki talál magának valami érdekeset.

És júúúj! Majdnem kifelejtettem…

Meg kell álljunk a Medve-tó fölötti placcon, mert ott vár ránk egy igazi medve, hogy készítettsünk egy közös képet vele, amelyet emlékként ott, helyben kinyomtatnak nekünk. Enélkül haza sem térhetünk Szovátáról.

Hát jó kirándulást mindenkinek!