A Sükői ferde torony

Erdélyt járva talán mindig is a legnehezebb dolog az, hogy megszólaltassuk a köveket!

Mert a köveket megszólaltatni nehéz feladat, és ha megszólalnak, nem egyszer olyan szívbemarkoló történeteket mesélnek el, hogy már-már azt kívánjuk, hogy bár meg sem szólaltak volna.

De én nem hiszem, hogy a köveknek hallgatniuk kellene, meséljék csak el a mesélni valójukat, mi pedig használjuk fel ezeket a történeteket arra, hogy szebbé, jobbá, szerethetőbbé tegyük a világot, amelyben élünk.

Éppen ezért mai utazásunk során egy olyan helyre látogatunk el, amelyet kevesen ismernek, de ennek ellenére nagyon tanulságos mesélni valója van a köveknek és a fáknak egyaránt.

Látogassuk hát meg közösen Sükő páratlanul szép ferde tornyát!

Sükő történelme röviden

Sükőben járunk, amely Székelyudvarhelytől nyugatra mindössze 8 km. távolságra található, és Farcádon keresztül aszfalt út vezet a faluba. Ez igencsak jó dolog tudva azt, hogy a falu tengerszint felett 750 méter magasan fekszik és legmagasabb határpontja a Rez-tető 930 méter magasan van.

A falu eredetmondája szerint először nem is itt állott a település, hanem egy Szálláskútja nevű helyen, viszont ott járvány tört ki az emberek közt. Akik túlélték a járványt, azok az Irtoványos nevű helyen telepedtek le és egy nagy kő tetején sütötték a kenyerüket, amelyet mindössze a nap melege hevített fel. És eme sütő-kő után lett a falu neve Sükő.

Mivel, hogy tengerszint felett ilyen magasan fekszik a falu, a megélhetési lehetőségeket is ehhez igazították. A sükői emberek pedig úgy látták jónak, hogy leginkább a gyümölcstermesztésből tudják fenntartani magukat, így gyümölcsösök telepítésébe kezdtek. Ez a vállalkozás pedig annyira bejött nekik, hogy a falu román neve, mind a mai napig Cireșeni, amely a cseresznye szótőből ered.

És még a múlt században is bőven termő és Erdély szerte híres gyümölcsösök voltak a faluban.

A ferde torony története

Bár egy egész regény terjedelmét megérdemelné a sükői emberek esete, de a mai kor emberének nincs ennyi ideje olvasni, így csak egész tömören mesélem el, hogy hogyan építettek nem kevesebb, mint öt református templomot Sükő lakói.

A falu lakói eldöntik, hogy ők biza anyaegyház szeretnének lenni és templom építésébe kezdenek 1667-ben. Szépen meg is építik a kis fatemplomukat, de a templom ingoványos talajra épült, és alig pár tíz év múlva összedől egy földcsuszamlás következtében.

Ekkor az emberek összefognak, hogy újraépítsék a templomot, de alig hogy elkészül, 2 év múlva máris villámcsapás éri és leég.

1771-ben pedig eldöntik Sükő lakói, hogy most már legfőbb ideje lenne egy nagy és erős templomot építeni, és pedig kőből, hogy hosszú ideig megmaradjon az.

A templomot nagyon nehezen tudta felépíteni a falu, mert sok pénzbe került, és hogy az anyagiak kikerüljenek országos gyűjtésbe kezdtek. Így sikerült összekaparni a szükséges pénzt.

A mesékben sem lehetne szebben megírni, de megint pontosan két év múlva a falak elkezdenek szétválni egymástól a földmozgások miatt. Ezt a templomot röpke három évtizedig próbálták megmenteni, de mindhiába.

Ekkor viszont úgy döntenek, hogy feladják a harcot és a falu egy magasabban fekvő területén új templomot építenek. A templomot el is bontják de pénz hiányában a munkálatokra rámegy az 1830-40-es évek nagy része.

Az új templomot 1848-ban szentelték fel. De még csak három évtizedig sem gyönyörködhettek a falu lakói az új templomukban, mert már megint elindult a talaj alóla.

Mivel, hogy ez már a negyedik templom volt, és a falu lakói rendesen belemelegedtek a harcba, még kerek száz évig tudták támogatni a templomukat, és mindössze 1978-ban bontották el, hogy 1983-ban felszentelhessék az immáron ötödik templomát a falunak.

Viszont ezúttal meghagyták a régi templom tornyát, benne a harangokat is, és így született meg a Sükői ferde torony.

Bár valamikor szépséges, magas torony volt ez, mint ahogy ekkortájt egy református templom tornya lenni szokott, de kicsit meg kellett kurtítani azért, mert már túlságosan megdőlt, és csak így lehetett megakadályozni, hogy teljesen össze ne dőljön. Azaz akarom mondani, hogy el ne dőljön, rá a falu fő utcájára.

És legnagyobb örömére a látogatóknak, a tavalyi évben, azaz 2021-ben, nekiálltak a torony megmentésének. Hisz ha teljesen összedőlne, akkor most nem nagyon tudnék a beszélő kövekről írni önöknek. De szerencsére a torony megmenekült és még egy darabig bizton hirdeti a székely ember elszántságát, és Istenéhez való töretlen hűségét, amelyről példát vehetünk mindannyian.

Sükő jelene

Régen tartotta magát a mondás, hogy amíg a sükői fehérnép árulja a cseresznyéjét az udvarhelyi piacon, addig odahaza a háza 2 centit vándorol, manapság viszont egy másik mondás tartja magát.

Amíg a sükői cseresznye megérik, addig a románok jól lakatják a népet cseresznyével.

Ez pedig azért van, mert átlagosan pár hét késéssel érik itt a cseresznye, mint más vidékeken, és bár még a múlt rendszerben is napi több autó vitte a finom gyümölcsöt ki a faluból, manapság már nem nagyon éri meg vele foglalkozni. Hisz ha nincs piaca, akkor kárba vesz minden.

Ezért a sükőiek is kellett igazodjanak a jelenkor lehetőségeihez. Van aki online működtet vállalkozást, van aki halastavat működtet étteremmel együtt.

Egy helybéli barát, aki vállalta az idegenvezető szerepét ottjártunkkor, kérte, hogy majd dicsérjem a halastavat az írásomban, mert az ő szomszédja a tulajdonos, de valójában nem hinném, hogy fényezni kellene a fogadót.

Hisz egy étteremről mindig a menü és a kiszolgálás elmond mindent. Jelen esetben pedig elég ha azt mondom, hogy akkora sült halat kaptam, hogy épphogy meg tudtam enni. És még Floppy kutyánk sem panaszkodhat (aki általában száraz eledelen él), hisz olyan finom volt az elkészült fogás, hogy ezt még neki is muszáj volt megkóstolnia.

Szóval rövidre fogva a szót, ha a székelyudvarhelyi emberek csendes vasárnapi ebédre vágynak sétával összekötve a természetben, akkor Sükő a keresett célpontjuk.

Iskola a faluban már nincs, a kultúrotthon sem ad sok eseménynek otthont, viszont így sem elkeseredettek a sükői emberek. És ha belegondolunk így is sokra viheti az, aki telepakolja hamuba sült pogácsával a tarisznyáját, mint az a dalos pacsirta, fiatal énekesnő, aki itt született és már számos zenei sikert elért az életben.

Bár személyesen nem ismerem Simó Annamáriát, és nem vagyok jövőbe látom ember sem, egyvalamit bizton állíthatok. Ha egyszer elérkezettnek látja majd az időt, hogy rangsorolja az összes színpadot, amelyen valaha énekelt, akkor a legjobb háromban biztos benne lesz az az egyszerű kis színpad, amely fából készült, és Sükőben a halastó mellett áll.

Ehhez a színpadhoz nem kellenek led Tv-k a háttérbe, milliós értékű világítás vagy hangosítás, de ha feláll a színpadra, akkor énekelhet nem csak az embereknek, de a madaraknak, a sükői gyümölcsfáknak és a csillagoknak is az égen.

És mindaddig, amíg ilyen csodaszámba menő színpadok vannak Sükőben, addig Sükőnek is van szerepe az élet színpadán!

Hisz mindaddig, amíg a világ a világ, lesznek városban edzett vagy megtört vándorok. Döntse el mindenki maga a saját életéről, és ha úgy érzi, hogy neki is mesélhet valamit a Sükői ferde torony, akkor induljon el felkeresni azt.

Tartalmas utazást mindenkinek!