Cetatea Medievală Șoimoș
Szerencse? Marketing? Tehetetlenség? Pénzhiány? Valahányszor egy romos várban sétálok, azon gondolkodok, hogy miért? Miért nincs újjáépítve? Vagy ha nincs is, miért nem látok még akaratot se legalább a vár rendbetartására? Hisz ha legalább valamilyen aprócska szolgáltatás is jutna az arra utazónak, akkor az segítené egy kis pénzzel az adott történelmi helyet, és így esélyt adna a megmaradásra. De ne szaladjunk ennyire előre.
Solymos várába úgy juthat el az utazó, ha Aradról Déva fele nem az autópályát választja, hanem a régi országutat. Maga az út minősége jónak mondható, viszont félő, hogy az autópálya által tehermentesített út ezentúl kisebb szerepet kap a szállításban, így a karbantartására fordított összeg is csökkenni fog.
Tehát Solymosvár falu Lippa mellett, Aradtól 33 km.-re, Dévától 121 km.-re található az E68 jelzésű országút mentén. A vár maga a falu keleti végében helyezkedik el. Az Ortodox templomnál leparkolva, a főútról egy sarokház mellett aprócska ösvény kapaszkodik fel a vár felé. Maga a séta nem hosszú, 15-20 percet vesz igénybe, az első szakasz kissé sziklás, meredek, de utána a zöld fűben sétálva közelíthetjük meg a várat.
A meglepetés akkor ért bennünket, amikor a vár kapujához érkeztünk. Ugyanis a vár körül valamikor várárok állott, amelyet úgy benőtt a gaz, hogy áthatolhatatlannak bizonyult. Egy kihelyezett tábla ismerteti a vár rövid történetét, majd fölötte egy másik arról tájékoztat, hogy az északnak vezető bicikli és gyalogos út ideiglenesen le van zárva. Na mondom magamba, jól állunk, a jelzésekkel ellátott ösvény nem is visz be a várba, de nem is ajánlják, hogy tovább haladj rajta, a várba bejáratot nem lelünk, akkor miért kapaszkodtunk fel a magasba? Már-már indulni készültünk volna, amikor elhatároztam, hogy én biza teszek egy próbát. Északnak indulva legalább megkerülöm a várat. És nem csalatkoztam a megérzésemben, a várárok az északi oldalon kevésbé mély, így a várba tartó ösvény itt alakult ki.
Röviden az ajánlott útvonal: a falu keleti végétől észak-keletnek tartva eljutunk a vár nyugati kapujához, ott északnak fordulunk majd a vár északi oldalától bejutunk a várudvarba. Ajánlott a túracipő, esőzés esetén síkos lehet a talaj, szúnyog elleni védelem, mert nagyon sokan vannak, és egy kis ivóvíz, mert jól fog esni, amikor a magasból bámuljuk a csendesen hömpölygő Marost.
A várat a tatárjárás után építették, mint megannyi másik várat Erdélyben, az építtetője Pál szörényi bán volt. A környék többi várához hasonlóan a török időkben volt jelentős szerepe, akiktől 1688-ban foglalták vissza kemény harcok árán. A következő száz évben még védvár szerepet játszott, a 18. század elején 130 fős katonaság állomásozott a várban, de 1788-ban úgy döntött a Bécsi Haditanács, hogy nincs szükségük tovább a várra, és elrendelte a kiürítését és felrobbantását. Azóta a vár gazdátlanul pusztul, csoda, hogy az eltelt több, mint 230 év után még állnak a falai, és kivehető valamennyire a vár alakja, hisz a várnak lovagterme és kápolnája is volt. Nagyon szép háromszög alakú vár volt egykoron.
Zárszóként még annyit, hogy tudom, hogy nem vezethet minden várba felvonó, nem emelhetünk új falakat a régiek helyére, nem lehet minden várat visszaállítani egykori dicsfényébe, de pusztulni se kellene hagyjuk őket, nem kellene hagyjuk, hogy felnője a bozót, nem kellene hagyjuk, hogy a világ tudomást se szerezzen róla, egy út menti barna, várat ábrázoló jelzés nem elég ahhoz, hogy az utazó megálljon és megcsodálja.
Nyitvatartási program: 00:00-24:00
Belépő: nincs
Belépőjegy ára: 0 lej
Megközelítése: saját autóval + gyalog
Parkolás: ingyenes
Mozgássérülteknek megközelíthető: nem
Adatok frissessége: 2019.07.04