A Sepsikőröspataki-tó

Földrajz órán tanultuk az iskolában, hogy a hegyek, a völgyek, a patakok, minden-minden domborzati elem, olyan régen született, hogy azt földtörténeti koroknak nevezik, mert sokkalta több idő, mint egy-egy ember lakta település születése vagy épp kihalása.

És mi el is hittük, hogy ez a világ rendje, hogy nem történnek a dolgok egyik napról a másikra. Ezért nem értettük azt, hogy hogyan voltak képesek az emberek a világ másik felén megépíteni a Pálma-szigeteket.

Hát ha Pálma-szigeteket azóta sem mertünk álmodni magunkat, mondjuk részben azért, mert Erdélyben nincsen egyetlen tenger sem, de azért egy álom megvalósításába mégis csak belekezdtek a háromszékiek, és így született meg a Kőröspataki-tó, az egykori felszíni bánya helyén.

Egy tó születéséhez a természetben is rengeteg energiára van szükség, várakozásra, hogy formálódjon, kialakuljon az élővilága, megszeressék a halak, madarak. Ehhez sok-sok türelemre, időre van szükség.

S még sokkalta több időre van szükség erre a folyamatra, ha az ország neve, amelyben mindennek történie kell, nem más, mint Románia!

Izgalmasan hangzik? Akkor tartsanak velem, vegyünk részt egy tó születésében.

A sepsikőröspataki bánya-tó rövid története

A múlt rendszerben, hogy mit érte meg megtenni, s mit nem, az igen csak keveset számított. A legfontosabb az volt, hogy dolgozzon az ember.

Talán ezzel a gondolattal lehetne megfogni a történet vezérszálát, és elindulni rajta a jelen felé 1985-től, a Sepsikőröspataki-bánya megnyitásának pillanatától.

Ugyanis ekkor nyitották meg a bányát, amely Sepsikőröspatak és Árkos között helyezkedik el, Sepsiszentgyörgytől is mindössze röpke 10 km.-re, és amely bányát a helyiek csak Gödörnek hívtak.

A Gödör nevet kapta, hisz nem mást csináltak a bányászok, mintsem egy nagy gödröt ástak, autókkal hordták el a földet, és az itt talált kőszént.

Ez a lignit viszont nagyon gyenge minőségű volt, ezért csak idő kérdése volt, hogy mikor adják fel a bányászatot, amely be is következett az 1989-es fordulat után.

Becsületére legyen mondva a székely embereknek, hogy a munkában közülük egy sem volt rest, és sikerült akkora lyukat ásni a Gödörbe, hogy amikor végre arról döntöttek az emberek, hogy a gödröt betemetik és egy tavat hoznak létre a helyén, akkor kiszámolták, hogy 7 millió köbméter földre lesz szükség csak arra, hogy kialakítsák a tó medrét.

2002-ben neki is láttak, hogy egy 27 hektáros tavat hozzanak létre ezen a helyen, fürdőkomplexummal, sportkomplexummal, éttermekkel, hotelekkel, ahogy mondani szokták hegedűt tokkal-vonóval.

Kitalálhatják! Most kezdődik a nehéz szülés! Annyira, nehéz, hogy 18 év alatt se ért véget, és még kitudja, hogy meddig fog tartani.

Történt ugyanis, hogy valamilyen csoda folytán, pénz is akadt a projekthez, amelyet először 60 millióra, majd 100 millió lejre becsültek meg.

A munkálatok viszont lassan haladtak, majd jött a gazdasági válság, ami szintén belasította a munkát. A válságot követően sikerült befejezni a földmunkálatokat, és elkezdeni feltölteni a tavat.

De amire a tó megszülethetett volna, akkora tulajdoni vita alakult ki, hogy kié legyen a tó, ez az ügy pedig már 8 éve zajlik az egykori bánya vállalat és a két település között.

Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de ha ez a jelenlegi helyzet sokáig elhúzódik, amelyben most mindannyian élünk, akkor még jó pár évig kell várni, amíg az első étterem, szabadidő központ, vagy bármi más megnyitja a kapuit a tó partján.

Szóval a történet tanulsága, hogy csak vigyázva ássunk gödröt a kertünk végébe, vagy a falu szélére, mert kiásni egy dolog, de betemetni azt kétszer-háromszor több idő.

Én nem is szeretnék jobban belemenni a jogi huzavona részleteibe, akit viszont érdekel a dolog, az írja be a Google keresőbe, hogy sepsikőröspataki tó site:3szek.ro és számos újságcikket találnak a Háromszék jóvoltából, amely segít tisztán látni a helyzetet.

Mi pedig inkább sétáljunk a tó partján!

A Körös-tó jelene

Nem lustaságból, vagy a nyelvtani hibából írtam, hogy Körös-tó.

Hanem mindössze azért, hogy így hívjam fel a figyelmet arra, hogy a Google térképszolgáltatásában ezen a néven szerepel.

Mindkét település irányából meg lehet közelíteni a tavat, a térképen jól látható, hogy több helyen is le lehet menni a tóhoz.

Mi természetesen teljes egészében megkerültük a tavat, azaz Sepsiszentgyörgyről az E578-on haladtunk a Sepsikőröspatak-Gidófalva kereszteződésig, ott balra tértünk, majd Árkos felől vissza a városba.

Az út a tó mentén, maga is megérne egy mesét, de nem szeretném kedvüket szegni. Inkább azt mesélem el, hogy számomra miért egy paradicsom a tó így is.

Alig, hogy megérkezünk a tó keleti oldala felől, egy szürke gémre leszünk figyelmesek. Nem lepődünk meg, mert aki ismeri a tavat, tudja, hogy évek óta itt tanyázik.

Az időjárás nem kedvez a fotózásnak, de hát, abból főzünk, amink van!

Alig haladunk tovább, Floppy kutyánk, aki egy ideje hű útitársunk Erdély tájainak felfedezésében, hirtelen beleugrik a vízbe. Elkap valamit, ránt egyet jobbra a fején, egyet balra, majd egy rák ollójával a szájában mászik ki a partra.

Mentségére legyen mondva, hogy az arasznyi nagyságú rákolló gazdája már előzőleg sem élt. De ez a szerencsés fogás, bizonyíték arra, hogy milyen alkalmas hely ez a tó a halak, rákok, madarak és egyéb élőlények számára.

Jelenleg a tóban még horgászni is tilos, a partját egy cég kaszálja, hogy rendbe tartsa.

Így várja a tó, hogy eldőljön, hogy mi lesz a sorsa, ki lesz a gazdája, ki és mit fog tenni vele?

És gyűjti az erejét, hisz ha egyszer átadják az emberek rendelkezésére, akkor erősnek kell lennie, hogy ne rombolják le mindazt, amit ő szép csendben, évek alatt épít, formál, alkot, gyarapít.

Szerencsésnek érzem magam, hogy most sétálhattam itt, hogy most mutathatom meg önöknek, amíg szép csendben születőben van ez a tó, most, amíg még ilyen érintetlen.

Ugyanakkor szorongással tölt el, hogy vajon még vissza akarok-e térni valamikor ide, vajon amit látni fogok, tetszeni fog-e, vajon mi lesz a Sepsikőröspataki-tó sorsa?

És köszönöm, hogy megint velem tartottak, hogy meg akarták ismerni ezt a szépséget, és tartsanak velem legközelebb is kalandozásaimon.

Ismerjük meg együtt Erdély eldugott szépségeit!