A madéfalvi Siculicidium Emlékmű

Akármerre járjunk fel s alá Erdélyben, mindenhol egy-egy emlékműbe botlunk. Nem csoda ez, ha egy ezer éves múlttal rendelkező katona nemzetségről beszélünk, akiknek egész életük a haza megvédéséről szólt.

Köztük pedig van egy olyan emlékmű, amely egy tömeggyilkosságnak, egy mészárlásnak emlékét őrzi az idők végezetéig. Ez a történet pedig talán alapjaiban hasonlít ahhoz a majdnem egész világ által ismert, 2003-as történelmi kalandfilmhez, amelynek címe „Az utolsó szamuráj”.

Aki nem ismerné a filmet, azoknak röviden annyit, hogy Japán a modernizáció útjára lép, és a világ különböző tájairól vásárolt, puskapor alapú fegyverek világában nincs többé szükség kardforgató szamurájokra. A hagyományaikat évszázadokon át megtartó szamurájok pedig készek meghalni japán lelkéért.

Na de ugorjunk egy cseppet az ábécében a szamurájoktól a székelyekig. Ha pedig velem tartanak, akkor megismerhetik a Madéfalva szomorú történetét, és azt is megfejtsük közösen, hogy mit is jelent pontosan a Siculicidium szó.

Irány a Csíki medence!

A madéfalvi veszedelem

Azt mind tudjuk a székelyekről, hogy évszázadokon keresztül a haza védelme volt a feladatuk. Ha jött az ellenség, akkor a székely lóra pattant és ment a csatába katonai behívó nélkül, cserébe pedig adómentességet kapott és egyéb kiváltságokat élvezhetett.

Viszont azt is fontos megértenünk, hogy a haza védelme címszó alatt mit kell érteni. Hisz pl. ha kelet felől betört az ellenség hazánkba, akkor nem a Duna-Tisza közötti lakosok voltak első sorban veszélyben. Hanem kik? Azok, akik keleten laktak. És kik laktak keleten? Hát a székely katonák családjaik, asszonyai, gyerekeik.

Na ezért tudta a székely megtartani a szép, katonás életvitelt évszázadokon keresztül, ezért tudott mindig önként menni, amikor kellett, mert neki a haza védelme nem csak politikai szónoklat volt. Egyébként oly szépen fejezi ki ezt Kiss Dénes egy kis nyelvi játékban: Hol van nekem a hazám? Hát ott ahol a házam. Mert a hazám a házam, és a házam a hazám.

Na de az 1700-as évekre ránk köszöntött a Habsburg birodalom, akiknek nem nagyon tetszett a székely katona gondolata, nehogy ellene forduljon. És persze félelme nem volt alaptalan, hisz 1703–1711 között zajlott a híres Rákóczi-szabadságharc. És, hogy rövidre fogjam a gyeplőt, a lényeg, hogy a székelyeknek az új világ urai földművelő szerepet szántak.

Később viszont rájöttek, hogy aki katonának született, azt biza katonaként is lehetne hasznosítani, ezért a bécsi udvar megbízza Adolf Buccow tábornokot két román és két székely gyalogezred felállításával 1762-ben.

És akkor itt kezd kicsúcsosodni az évszázados probléma!

A székely, amely olyan mint a fenyőfa, azaz törik de nem hajlik, aki hagyományszerető, aki évszázadok óta katona, előbb megfosztatik mindattól, amivel definiálni tudná önmagát, majd még be is kellene álljon katonának egy olyan uralom alá, amit nem tud elfogadni.

Először ígéretekkel próbálták elérni, hogy a székelyek beálljanak katonának, amely azt szülte, hogy a székelyek tárgyalófélként tekintettek az ellenségre, és hajlandóak lettek volna katonáskodni, de csakis az elvett jogaik visszakapása esetén.

Amikor az osztrákok látták, hogy nem tudnak célt érni a hamis ígéretekkel, akkor mind-mind erőszakosabbá váltak. Megfélemlítették a lakosságot, ellentétet szültek a be és a be nem sorozott férfiak között. Odáig fajult a dolog, hogy a csíki falvak férfiai ki kellett vonuljanak a falvakból 1763 telén az erőszakos besorozás elől.

Előbb az erdőkbe húzódtak vissza, majd amikor háromszéki lovasokkal egyesültek, akkor úgy döntöttek, hogy újra megpróbálnak tárgyalni. Madéfalváig el is jutottak, a becslések szerint 5 ezer ember gyűlt össze a településen és a környező falvakban 1764. január 6-án.

Megfogalmaztak egy újabb kérvényt, majd szentmisén vettek részt Csíkrákoson kérve Istent, hogy sikeres legyen a tárgyalás.

Ekkor már nem Buccow, hanem báró Siskovics József altábornagy volt az irányító, aki másnap hajnalban kivezényli a katonaságot a falu ellen, felállíttat két ágyút is, és kegyetlen vérfürdőt rendez.

Az áldozatok számát, megölt gyerekek és anyák számát, nem tudni. Az emlékműről a 200-as szám olvasható le, de a tudósok valahol 700 és 1000 között becsülik az elesetteket.

Viszont az tudjuk, hogy körülbelül 7-8 ezer székely menekül Moldvába és ott telepednek le. Ilyen falvak Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva is. És így kezdődik meg a bukovinai székelyek története.

A Siculicidium szó jelentése

Bár már tudjuk, hogy mit jelent a Siculicidium áldozatokban kifejezve, de ismerjük meg magát a szó eredetét is.

A siculicidium szó a latin siculus (székely) + cidium (öldöklés) szavakból van megalkotva. Ha pedig az S betűn kívül a többi betűt római számként összeadjuk, akkor pont 1764-et kapunk.

Ha már kezd kikopni az önök római szám tudása is, és már a Laci Domi emlékeztető mondóka sem ugrik be, akkor engedjék meg, hogy segítsek egy kicsit:

I + C + V + L + I + C + I + D + I + V + M

azaz

1 + 100 + 5 + 50 + 1 + 100 + 1 + 500 + 1 + 5 + 1000

Azt hiszem, így már mindenki emlékezni fog eme különleges helyre, és ha számos dolgot el is felejtünk idővel erdélyi utazásaink során, a Madéfalvi veszedelem emlékműve örökre megmarad bennünk.

Tartalmas kirándulásokat mindenkinek!