A korondi borvíz

Napfényes, nyári vasárnap délután van.

Egy egylovas szekér tart Korond irányába, rajta két idősebb ember szürke ingben és hosszú szárú nadrágban, illő kalapban. Köztük egy vékony kisgyerek, aki látszatra is jócskán alulról súrolja a 10 évet, és minden bizonnyal élvezi az utazást a zöld rövidnadrágjában, a kék rövid ujjú blúzban és színben hozzá sehogy se illőt tűzpiros baseball kalapban.

A szekér a teljes hosszában megpakolva szódavizes ládákkal, és benne az üres műanyagflakonok hippet-hoppot járnak a göröngyös úton. Amelyen bár aszfalt van, de a gödrök szaporaságából adódóan inkább azt kívánja az ember, hogy bár ne is lenne aszfalt.

Akár egy regény bevezetője is lehetne a fentebbi sorok, de nem!

Az a csenevész gyerek én vagyok, jobb oldalamon anyai nagyapám, bal oldalamon pedig nagybátyám. És ama időkben megszokott vasárnapi program volt, hogy szekérrel elmentünk borvízért Korondra. Ilyenkor hoztunk vizet magunknak, a szomszédoknak, rokonoknak, barátoknak.

És miért pont szekérrel? Mert akkor tájt autóval csak a fontos emberek jártak, mi többiek pedig addig jutottunk, amíg a lábunk vagy a ló elvitt.

Azt hiszem, hogy önöknek már nem akadály az utazás, ezért hát tartsanak velem Korondra, és ezúttal ismerkedjünk meg az ízletes korondi ásványvizekkel.

Érdekességek a Korondi ásványvizekről

Ahogy azt tudhatjuk Teleki Sándor 1729-ben Teleki Pálhoz címzett leveléből, a korondi ásványvizeket már régóta ismerték és használták az emberek. (Eme fontos levélrészletet már nálam is olvashatták a Csigadombot bemutató cikkemben).

Viszont az Unikum sós fürdő csak egy kirakós darabkája annak a puzzle-nek, amelyet szépen össze kell illesszünk ahhoz, hogy megkapjuk Korond-fürdő képét, egy olyan fürdő képét, amely már nem is létezik. Vagy mégis?

Számos érdekes adattal rendelkezünk a a Korondi fürdőélettel kapcsolatosan.

Például tudjuk, hogy már 1817-ben vegyi elemzést tartottak, és nagyon értékesnek tartották az itteni vizeket. Épp ezért a korondiak elkezdtek medencéket építeni, kádas fürdőket és természetesen hozzá tartozó szállásokat és éttermeket.

Orbán Balázstól azt is tudjuk, hogy az 1800-as évek második felében már 500 ember elszállásolására volt lehetőség. Majd a századforduló előtt Gáspár Gyula lesz a fürdő új tulajdonosa, amely megint fejlődésnek indította a fürdőéletet. 10 új villa és egy étterem épül, így már összesen 100 szobáról beszélünk.

De a fürdőélet mellett kialakul egy vízszállító hálózat is. Marosvásárhelyen 1 liter korondi borvíz 7 korona, míg Kolozsváron egy üveg víz 17 koronába kerül. De kapható volt Tordán, Szászvároson és Déván is.

Egy másik érdekesség, hogy Budapestről közvetlen vasúti kocsik indultak Parajdra. Ennek jelentőségét pedig csak akkor tudjuk megérteni, ha összehasonlítjuk azzal, hogy manapság a közel 150 ezer lakóssal rendelkező Marosvásárhelyről is sokszor nehézkes megoldani, hogy közvetlen vonatjárat létezzen. Na és az, hogy ki megy vonattal Parajdra? Arra végképp nem könnyű válaszolni.

Tófalvi Zoltánnak köszönhetően pedig egy napi program is fennmaradt, miszerint aki gyógyulni kívánt, az a következőnek kellett alávesse magát:

Reggel 7:00-7:30 között 1 deci borvíz kecsketejjel éhgyomorra. 1.5 óra séta és csak ezután a reggeli. 9-10 óra között kezdődött a fürdő 34-38 fokos vízben, majd pihenés. Az egészséges embereknek 5 perc hideg vizes fürdő és 10 perc gyors séta. Délután pedig újra jött a borvíz és a kecsketej.

A fürdőnek volt 50 hold fenyvese, ahol lehetett sétálni, teniszpálya, tekepálya, tornaterem. Voltak napilapok, posta de még rádió is. Esténként hangversenyek, bálok.

Nem csoda ha olyan nagy emberek is meglátogatták, mint Benedek Elek, Gárdonyi Géza vagy Jókai Mór.

Múlt és jelen Korondon

Azt hiszem lassan mindannyiunkba megfogalmazódik a kérdés, hogy bár ismerjük Korondot, a fürdőről semmit se hallottunk. Miért? Mi történt? Hova lett?

A válasz nem könnyű, ha tárgyilagosak akarunk lenni. Más szemszögből pedig nagyon egyszerű: ez az élet.

Jött az első világháború, majd egy válság. Volt egy konkurencia, azaz Szováta, de nem jöttek a nyugati vendégek, hisz más ország volt ez már. Az aragonit bánya megnyitásával csökken a vízhozam. De ne felejtsük el az 1918-as tűzvészt se.

Ez pedig megrökönyödést okoz annak a modern embernek, aki azt hiszi, hogy egész élete alakulását a kezében tartja, és napestig azon fáradozik, hogy ezt bizonygassa önmaga és mások előtt.

És igen, tényleg fájó, hisz oda a fürdő, a 100 szoba, a vendégek, az egész fürdős élet…

De én abban is biztos vagyok, hogy ha megkérdeznénk az akkori embert, hogy mit szól ehhez az egészhez, akkor tudják mi lenne a válasza? Ránk nézne, kedvesen elmosolyodna és azt mondaná, hogy más szelek fújnak mostanság, de majd jönnek megint más szelek még.

És lám-lám milyen igaza lenne! Hisz van már újra Unikum fürdő, ahol lehet fürödni, illetve nemrég röppent fel a hír, hogy szabadtéri medencéket akar Korond építeni.

De addig is megvannak a korondi ásványvíz források, amelyből hármat említenék meg azért, hogy tudják, hogy merre kell keresni.

Van először is az Cseredombi-borvíz, amelyről a bevezetőben is írtam, hogy oda tartottunk a szekérrel. Ennek népi neve Fingó-borvíz. Kitalálhatják, hogy melyik mellékhatásáról kapta a nevét. Parajd irányából a benzinkút mellett balra található, de a Google Térképen is megtalálható.

Ha pedig Székelyudvarhelyről érkezünk, akkor érdemes megállni a Forrás Panzió előtt, hisz itt a másik forrás. Vízivás után pedig csodáljuk meg, hogy milyen szép korondi életkép van kialakítva a forrás falán.

És van az Árcsói-borvíz, amely forrást mi magunk is meglátogattunk, és amelyet láthatnak alább a felvételeimen.

Sose találnák ki, hogy mi történt ezzel a kúttal is az 1950-es években. Ugyanaz, ami Parajdon is, vagy számos helyen…. Jöttünk, fúrtunk és odalett a víz…

Azaz kicsit bővebben: kutatófúrásokat végeztek, amelynek következtében a napi majdnem 26 ezer liter víz 4300 literre apadt. Viszont az, ami megmaradt, arra vigyáznak az emberek, mert nagyon szeretik az ízét. Ez a víz nem csak gyógykúrára alkalmas, hanem asztali fogyasztásra is.

Az Árcsó nevet onnan is ismerhetjük, hogy 1978-óta szervezik meg a Korondi, avagy Árcsói fazekasvásárt, amely mindig is nagy népszerűségnek örvendett. Bár igaz, hogy az utóbbi évekbe megpróbálták Korond központjába tartani, de nem ugyanaz a hangulata már az új helyszínen.

Minden esetre vannak még a gyönyörű fenyőfák az Árcsó fogadó előtt, és a fogadó is a régi idők hangulatát idézi.

Ha netán úgy döntenénk, hogy több napot töltenénk el Korondon, akkor merem garantálni, hogy a borvíz mellé kecsketejet is lehet találni. Csak keresni kell!

Ha pedig nem vagyunk ennyire bátrak, akkor is egy-egy borvizes palacsinta mindenképp bele kell férjen a hasunkba és az időnkbe. Mert a palacsinta is csak úgy az igazi, ha ásványvízzel van kikavarva a tésztája.

Hát jó kirándulást mindenkinek, tartsanak velem legközelebb is.