Petőfi körtefája

Székelykeresztúr

Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik, ő látta volt
verset írni utoljára.

Ezt a Kányádi Sándor idézetet olvashatja az, aki meglátogatja Petőfi körtefáját a Gyárfás-kúria kertjében, Székelykeresztúron. Minden bizonnyal a 106 évvel Petőfi után született költőnk gyakran járhatott Petőfi körtefájánál, ugyanis a Nagygalambfalva- Székelykeresztúr távolság mindössze 10 kilométer.

Sajnos már ő tőle sem kérdezhetjük meg, hogy mire gondolt, amikor ezeket a sorokat papírra vetette, ugyanis 2018-ban ő is tovább utazott a földről. A körtefa is kiszáradt már, így nekünk nem maradt más, minthogy magányos utazóként elinduljunk és a Gyárfás-kúria kertjében próbáljuk meg összerakni a múltunk kirakós darabkáit, remélve, hogy csak meglátunk valamit az igazságból.

És amint ígértem önöknek, séta közben el fogom mesélni, hogy hogyan tudta egyetlen keresztúri fogadós immáron több mint 118 évre meghatározni Székelykeresztúr sorsát.

Ha kíváncsiak, tartsanak velem!

A Gyárfás-kúriáról két szóban

Az udvarházat a Wesselényi család építtette valamikor a 17. században. Majd volt még a  Bethlen és a Kemény családok tulajdonában. Legvégül vásárlás útján kerül a Gyárfás családhoz.

Köztudott, hogy ide érkezett meg annak idején Bem apó, Zeyk Domokos, na és itt vacsorázott Petőfi is. Vacsora után kiültek a körtefához, Petőfi megírta utolsó versét, majd úgy érezte, hogy neki túl korai lenne lefeküdni, ezért elindult Székelykeresztúron kocsmázni egyet. Tehát nem töltötte az egész éjszakát a Gyárfás-kúriában.

A kúria a múlt században, megannyi társához hasonlóan, teljesen más életet élt, egészségügyi célt szolgált. Jelenleg nagyszabású felújítási terv kezdetén áll, amely ha elkészülhet, akkor egy szép, nagy állandó kiállítás otthona lehet.

A kúria kertje viszont most is látogatható, itt található a Petőfi emlékpark a körtefával. És ide látogattunk el mi is mostan.

Petőfi sírja

És akkor legfőbb ideje, hogy elmeséljem, hogy hogyan történt az a bizonyos eset a keresztúri fogadóssal és hogy is van az, hogy a városhoz tartozó timafalvi temetőben megtalálható Petőfi sírja, rajta az 1849-es és az 1902-es évszámokkal.

Történt ugyanis, hogy a fehéregyházi csata éjszakáján két huszár és egy sebesült honvédtiszt húzta meg magát Lázár Márton vendéglős istállójában. Reggelre a két huszár tovább állt, a tiszt pedig meghalt.

Igen ám, de a vendéglős vak szolgája hallgatózott az éjszaka folyamán, és a két huszár Petőfinek szólította a tisztet. Jelentve ezt Lázár Mártonnak, az el is hitte, hogy Petőfi Sándor halt meg az ő portáján. Ő pedig csakhamar eltemette, nehogy baja származzon belőle. Majd őrizte a titkot.

Titkot őrizni viszont nehéz feladat, pláne ha egy egész nép sorsát befolyásolja az. Ezért egy poharazás közben elmesélte Gömöry Ferenc postamesternek, majd megeskette, hogy az nem adja tovább senkinek a titkot.

Gömöry Ferenc pedig állta is a fogadalmát és nem is mondta el senkinek, egészen Lázár Márton haláláig. Ekkor viszont egy szegedi újságban megírta a történetet, és onnantól nem volt megállás.

A lap eljutott Bálint Dániel székelykeresztúri temetkezési vállalkozóhoz, aki meg is találta a sírt a leírt helyen. Ezért hazafias kötelességének érezte, hogy a város legszebb temetési ceremóniáját rendezze meg és újra temessék Petőfit.

39 évvel később bizonyítást nyert, hogy egyáltalán nem Petőfi fekszik az említett sírban, de ekkorra már olyan mélyen összefonódott Székelykeresztúr sorsa Petőfi hírnevével, hogy már nem sokat vetett a latba ez az apró részletkérdés.

És hogy miért mondom ezt? Következzék egy kis felsorolás szerű történetmesélés.

Petőfi-kultusz Székelykeresztúron

1913-ban pénzgyűjtést kezdenek, hogy méltó módon tudjanak emlékezni Petőfire.

1928-ban emléktáblát avatnak a Gyárfás-kúria falán.

1940 – a sír exhumálása során bizonyítást nyer, hogy nem Petőfi nyugszik a sírban.

1948-ban felállítják Petőfi szobrát a főtéren. Az alkotó, Márkos András, két nap múlva eltávolítatta, mert nem sikerült jól az alkotás.

1959-ben kerítés épül a körtefa köré.

1969-ben emléktábla kerül a kerítésre és egy új körtefát ültetnek, mert már haldoklik a régi fa.

1973-ban felavatják Márkos András második Petőfi szobrát is a főtéren.

1989-ben tetőt emelnek a körtefa fölé.

1990-ben az I. számú iskola felveszi Petőfi Sándor nevét.

1992-ben szobrot állítanak az iskola előtt.

1997-ben Petőfi és Bem közös szobra a Gyárfás-kúria kertjében.

2005 – Petőfi emlékszoba nyitása a kúriában, Bem-emléktábla avatása.

2008 – emléktábla a Szakál-vendéglőnek

2012 – székelykapu avatás a kúria előtt, Petőfi emlékkönyv kiadása.

2017-ben elültetik az eredeti körtefának az unokáját. Így a körtefa tovább él.

2018-ban megnyílik a Petőfi-emlékpark.

Hol az igazság?

Nos ritkán mondjuk el azt, hogy Petőfi, és társai talán meg sem kellett volna tegyék, amit tettek. Talán pont akkor jött el az idő a békés kiegyezésre. De ezt már nem tudhatjuk meg.

Azzal sem szeretünk foglalkozni, azt sem tartjuk elég bizonyítéknak, hogy 99 %-os DNS egyezéssel mondhatjuk azt, hogy megtaláltuk Petőfi Sándor sírját Barguzinban, Oroszországban.

Viszont az 1848 óta eltelt 176 év összes magyar újságának, összes újságírója ismerni véli Petőfit, az ő életét, az ő gondolatait. Ezt pedig meg is írják minimum évente egy cikkben, de volt időszak, és hosszú időszak, amikor heti szinten több cikk jelent meg az ő nevével.

Vajon miért kell nekünk annyira Petőfi? Vajon mi az, ami nem hagy minket magyarokat nyugodni lassan kétszáz éve? Vajon mi kell ahhoz, hogy mi magunk is Petőfik legyünk? Kell-e Petőfik legyünk?

Ha hozzám hasonlóan, önök is keresik a válaszokat a fenti kérdésre, akkor talán ideje elindulni Székelykeresztúrra. Na nem azért, mert ott a körtefa alatt ül egy bölcs guru, aki megválaszolja a kérdéseinket.

A kérdésekre a válaszokat önmagunkban kell meglelni. Ehhez pedig segítség tud lenni, ha egy kicsit kiszakadunk a mindennapi életből, ha rálépünk egy útra. Az út mindig tart valahova. Olyan út nincs, amely sehova sem tartana.

És most, hogy a két részes Székelykeresztúrt bemutató cikkem végéhez érek, úgy érzem talán kellene szóljak valamit a városka jövőjét illetően is. De hogy mi kell ahhoz, hogy ne számláljon 6 ezernél is több tagot a Székelykeresztúriak a nagyvilágban! nevű Facebook csoport? Nos ez nehéz kérdés.

Viszont egy tippem azért mégiscsak van.

Kezdjük el értékelni azt, amink van, legyünk rá büszkék, fejlesszük azt. Vizsgáljuk meg, hogy mi kell ahhoz, hogy újra megteljen élettel Sóskútfürdő, fedezzük fel azokat az értékeket, amelyekről eddig nem esett még szó. Őrizzük meg a kisváros csendjét, és kezdjünk el közös jövőben gondolkodni a környező falvakkal.

Csak én magam tartok a bakancslistámon jelenleg 5 olyan pontot Székelykeresztúr 10 km-es körzetében, amelyért szeretnék visszatérni egyszer majd. De egyes célpontokról olyannyira semmit sem tudok, hogy még azt sem tudom, hogy el tudok-e jutni oda saját autóval. Hát ezért gondolom, hogy van még amit fejlődni, van még amit felrajzolni a Google Térképre.

Hát ehhez kívánok sok sikert mindenkinek, önöknek pedig azt mondom, hogy ha tehetik, töltsenek minél több időt Székelykeresztúron és környékén. Higgyék el nekem, hogy megéri!