Brassópojána telegondolával

A Keresztényhavas-csúcsig

Mivel egy jó cikket el kell tudni adni, ezért írhatnám azt is bevezetőként, hogy az elsők között vizsgáltuk meg, hogy milyen új, óriási távlatokat nyit az erdélyi turizmusban az új Brassói reptér, vagy mondhatnám azt is, hogy micsoda nagyszerű érzés, hogy a fellegek közül tekintettünk le Románia harmadik legmagasabb építményére.

De mivel nekem nem a turizmus éltetése a célom, hanem az, hogy kiránduljunk minél többen s minél többet, így azzal kezdeném, hogy ősz van, szeptember, lágyan simogat a napfény minket. A levegő megannyi illattal van tele, és olyan mintha nem csak az érni kezdő gyümölcsök mosolyognának a fán, hanem a mi arcunk is kivirul attól, ha a természetben lehetünk.

Ezért soha jobbkor nem látogathatnánk meg a Keresztényhavasokat, azon belül is Brassópojánát, amely tengerszint felett 1030 méteren fekszik. Itt felülünk egy gondolára, hogy feljussunk az 1799 méter magas Keresztényhavas-csúcsra, majd az utolsó pár száz méteren gyalog indulunk neki a hegynek.

És igen! Floppy kutyánk is velünk tartott. Egészen a csúcsig, és még ott sem akart megállni, ott is menni akart tovább, keresni egy új kihívást, felfedezni egy még nagyobb csúcsot.

Ha úgy érzik, hogy kellően sok őszi szépséget sikerült csokorba szedni ezen kirándulás során is, akkor nincs más hátra, tartsanak velem!

Brassópojánáról röviden

Brassótól mindössze 12 km-re járunk, a Keresztényhavas északi lábánál, Románia legelső téli üdülőtelepén.

Brassópojána nevének jelentése erdei tisztás, amelyet azok az 1300-as évekbeli románok adtak neki, akik itt legeltették a juhaikat. Poiana Brașov szó szerinti fordítása Brassó-tisztás lenne. De ismert a Nap tisztása (Poiana Soareului) vagy a Keresztény-havas tisztása ( Poiana Postăvarului) elnevezés is.

De élt valamikor egy Johannes Honterus nevű erdélyi szász származású humanista, aki 1541-ben iskolát alapított Brassóban, s így megkapta az
egész hegyet ajándékba. Az iskola diákjai pedig évente többször is kikirándultak ide, így kezdték a helyet Diák-bereknek is nevezni (azaz Schulerau). Ebből egyébként problémák is lettek a juhokat legeltető románok és a szászok között, hisz mindannyian tudjuk az évezredes tanítást: azé a föld, aki tipodja azt.

Az 1800-as évektől pedig beindul az élet, egyesületek alakulnak, a hadsereg járhatóvá teszi az utakat az emberek számára, beindul a turizmus. 1895-ben említik az első síelőket, így ezt az évet veszik az üdülő hivatalos alapítási évének. 1906-ban elkészülnek az első sípályák, 1909-ben megrendezik a legelső síversenyt is. 1919-ben elsősegély csoport alapul, amely a mai hegyimentők elődje.

Külön érdekességként azt is tudjuk, hogy az első lakóház 1933-ban épült, és Radu Scârnec volt Brassópojána első állandó lakósa.

Az 1900-as évek második felére pedig nagyon felpörgött az élet. A külföldi látogatóknak külön üzleteik és mulatóik voltak, ahol csak valutával fizethettek a kommunizmus idején. Tudni kell, hogy az egyszerű romániai emberek nem birtokolhattak valutát.

Manapság Brassópojánát több százan lakják és a turizmus egész évesre bővült. Ugyanis lehetőségünk van túrázni, bringázni, siklórepülésen részt venni, terepjáró túrákra menni, de a sok sífelvonó mellett több telekabin és gondola épült, így akár kényelmesen is feljutunk a hegyre.

És akkor el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol meg kell álljunk egy kicsit és elmerengjünk mindarról, amit az erdélyi turizmusról gondolunk!

Brassóba el lehet jutni vonattal, és most már lassan repülővel is. Brassóból tömegközlekedéssel el lehet jutni Brassópojánára. Mi magunk autóval mentünk, de az internetes források szerint 20 percenként indulnak buszok. Itt fel lehet ülni a gondolára, amely felvisz a csúcsra. Egyik nap még Budapesten vagyunk, másik-harmadik nap pedig már 650 km-el keletebbre és 1600 méterrel magasabban.

És akkor siránkozunk, hogy 2023-ban 24%-os a visszaesés a turizmusban a Sóvidék szívében? Hát el lehet jutni a Sóvidékre? Vonattal nem! Az éjszakai autóbusz járatokra pedig csak büntetésből ültetném fel a kirándulókat. És hány erdélyi régió jár hasonló cipőben!

Szerencsére ez a probléma nem érinti Brassópojánát, ahol 2004-ben NATO csúcstalálkozót tartottak, vagy például 2013-ban a XI. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál egyes versenyeit rendezték meg itten.

Kirándulás a Postăvaru-csúcsra

Legfőbb ideje hát, hogy mi is elinduljunk és meglátogassuk a Keresztényhavas-csúcsot, amelyet leginkább Vârful Postăvaru néven érdemes keresni a térképeken. De akkor se ijedjünk meg, ha Cristianul Mare néven találjuk meg, bár a sok névből adódóan sokszor a turisták sem értik, hogy most mi, hol, merre, mekkora. Így egyeseknél a Cristianul Mare egy másik, kisebb magaslatot jelent, ahova a gondola érkezik meg, míg másoknak magát a Keresztényhavas-csúcsát.

Az igazat megvallva mi ezúttal is telekabinnal szerettünk volna a csúcsra jutni, abból adódóan, hogy Floppy kutyánk is velünk van, de az nem üzemelt. Ezért kénytelenek voltunk a gondolát választani.

Nos amennyire féltünk a ténytől, hogy a gondola nem áll meg, hanem menet közben kell bepattanni, el kell, hogy mondjam, hogy éppen olyan könnyű volt, és így a félelmünk alaptalan volt. És ha Floppy kutyánknak nem okozott gondot, akkor biztos, hogy önöknek sem fog. Bátran vágjunk neki a hegynek!

Azt viszont tudni kell, hogy a gondola nem az általunk meghódítani kívánt csúcsra érkezik, és az utolsó szakaszt gyalog kell megtenni.

Ezért mielőtt nekivágnánk, mindenképp mérlegeljük az időjárási viszonyokat, és azt se felejtsük el, hogy a hegyekben másképp viselkedik az időjárás, mint ahogy megszoktuk azt. Hipp-hopp, jön egy vihar, a kövek megsíkosodnak, sokkal nehezebb és veszélyesebb lesz a terep. Nem érdemes mindent egy lapra feltenni.

Amikor pedig a főgerincre feljutottunk, egy sokkal könnyebb séta veszi kezdetét, és már csak a csúcs tövébe érve találjuk magunkat újra sziklás terepen. Itt viszont kapaszkodó segíti a haladást.

Ez a szakasz sem nehéz, bár igaz, hogy Floppy már nem tudott volna önerőből végig haladni rajta, s így fel kellett vegyem. De mindannyian felértünk a csúcsra.

S nyomban szemünk elé tárult a Bucsecs, Baj-havas, a Nagykő-havas, bár az igazat megvallva, a mi szemünk nem igazán tud különbséget tenni hegycsúcs és hegycsúcs között.

Szerencsére ez sem probléma, mert ott van egy hasznos információs tábla, amelyet még a Hazajáró-k látogatásakor helyeztek ki. Szóval no problemó, ahogy mondani szokás!

Szemünk viszont megakad Brassón, és annak is egy fura építményén. Ugyanis a város tízemeletes tömbházai eltörpülnek amellett, amit látunk.

Ez pedig nem más, mint a CET-torony, avagy inkább kémény. A kéményt 1986-ban építették és 280 méter magas. Ez 75 emelet magasságának felel meg, és majdnem kétszer magasabb Románia összes jelenlegi épületénél.

Egyébként, ha már rekordokról beszélünk, akkor a leges legnagyobb kéménycső Nagybányán található és még 71 métert ver rá a tornyunkra.

Napestig időznénk a csúcson és néznénk a tájat, de Floppy kutyánk hajthatatlan. Menni akar tovább, ne álljunk meg egy másodpercre sem. Nem tudom, hogy honnan van ennyi ereje, hisz a reggel már 3 km-t sétáltunk Brassó városában. De ő még mindig nem fáradt el.

Ha pedig úgy érzik, hogy önök sem fáradtak el, akkor irány a szoba, elővenni a hátizsákokat és kalandra fel! Tartsanak velem legközelebb is!