Talán nincs is szebb, csendesebb hivatás egész Erdélyben, mint pásztorként öt-hat kutyával és pár száz fős nyájjal járni a hegyeket. Valahogy fenn a hegyekben az ember másképp éli az életet, mintha a hideg levegőtől vagy a fenyves illatátó vagy valami megmagyarázhatatlan varázslattól, de érzi, hogy sokkalta emberibb életet lehet élni, mint pl. a városok zajában.
Mégis valamilyen faramuci módon az egyik legnehezebb életforma is egyben.