Iszapvulkánok

Milyen érzés lehet egy működő vulkán tetején állni? Ráadásul egy olyan vulkán típus tetején, amely sokkalta ritkább, mint egy klasszikus, magmás vulkán? Hogyan jönnek létre az iszapvulkánok?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ legutóbbi utazásunk során, és azt már most előre bocsátom, hogy nem, ezek a vulkánok nem képesek a kitörésre. Így nincs amitől félni, bátran velem tarthatnak, ismerjük meg együtt az iszapvulkánok világát.

S bár belőlük elvétve Erdélyben is lehet találni egyet-kettőt, de egyik sem olyan látványos, mint a Kárpát-kanyar túlsó oldalán levő Buzău megyei iszapvulkánok (magyarul Bodza megye), így most egészen addig utazunk, hogy elkápráztassam önöket.

Induljunk hát!

Az iszapvulkánok eredete

Nem ok nélkül tettük meg előzőleg a Ploiești-i kitérőnket, és látogattuk meg a kőolaj múzeumát, mert mai utazásunk is eme természeti kincshez, illetve a vele együtt járó földgázhoz köthető. S bár a múzeum meglátogatása közben nem meséltem el a kőolaj keletkezésének történetét, de ezt mindössze azért, hogy most tehessem meg, hisz fontos tudnivaló az iszapvulkánok megismerésében is.

Kezdjük hát itt!

Történetünk egészen a föld keletkezéséig vezethető vissza, de elég ha ott ragadjuk meg a történet szálát, hogy a valamikori ősóceánban számos plankton élt.

A plankton pedig nem más, mint azon kis élőlények összessége, akik nem képesek az önálló mozgásra, mint például a halak. Ezek a planktonok lehetnek akár nagyon picik is, mint a tengeri vírusok és baktériumok, de akár 2 centi nagyságú állatkák is. Közös jellemzőjük viszont, hogy nem tudnak emberi léptékű távolságokat megtenni, így ki vannak téve a tenger áramlatainak. Az pedig hányja-veti őket, és hogy legalább magányosak ne legyenek, összesodorja a víz őket nagy kupacokba.

Nos képzeljünk csak el milliószor millió ilyen kis élőlényt, amint meghal, és maradványuk lerakódik a tengerfenékre és megkezdi átalakulását.

Azt is tudjuk, hogy kőolajat és földgázt nem csak a tenger alján lehet találni, tehát még az is kellett a történethez, hogy a tengert, szárazföld váltsa fel.

Ismerős szó a kontinens vándorlás? Nos akkor elképzelhetik, hogy mi földrengéssel és vulkánkitöréssel járhatott az, hogy valamikor az ős szárazföld szétszakadjon és a kontinensek elinduljanak a mai helyükre, maguk alá gyűrve az éppen készülő kőolajat.

Na de ha ez még nem volna elég, akkor a kőolaj és földgáz könnyebb a víznél, így csakhamar a felszínre kerülne és beborítaná az egész víz felszínét. Ezért van szükség a földre, hogy az „hamar” a kőolaj fölé vándoroljon, és elzárja a kőolaj útját. Így alakultak ki a kőolajcsapdák, azaz az a záróréteg, amely megakadályozza ezek felszínre jutását.

Az ilyen kőolaj csapdák alatt általában vízréteg található, fölöttük gázréteg, ezért aki kőolajat akar bányászni, nagyon meg kell gondolkozzon, hogy pontosan hol is kellene fúrnia.

Iszapvulkánjaik szempontjából viszont annyi a fontos, hogy föld alatti gázkamrák alakultak ki. Majd kellett még pár földrengés ahhoz, hogy ezeken a gázkamrákon repedések jöjjenek létre, és ezeken a repedéseken a gázok újra a felszín felé induljanak.

De még ez sem elég, hisz kell a recepthez még földalatti víztározó, homokos föld, és egy kis só, csak hogy ízletesebb legyen az étel. Ezek együtt pedig egy jó, kis iszapréteget hoznak létre, amelyet a gáz a felszínre szállít.

Mi pedig itt állunk egy évmilliós alkotás legvégén, egy évmilliók alatt komponált és lejátszott zenemű utolsó három hangjegyénél, és észre se vesszük, hogy nincs tovább. Ami földgáz és kőolaj összegyűlt ezen évmilliók alatt, azt mi 2-3 száz év alatt elhasználjuk. Ha nincs gáz, nincs iszapvulkán sem.

Biztos fogtak már csillagszórót a kezükbe és a röpke pár másodperc alatt, amíg gyönyörködtek benne, arra gondoltak, hogy milyen jó lenne, ha tovább tartana. Nos az egész modern életünk, amit az 1800-as évektől errefelé élünk, egy ilyen röpke csillagszóró a föld történetében, és a Föld is szeretettel telve néz felénk, hogy milyen szép, de mindjárt annyi nekik.

Ilyen megvilágításban pedig, aki életében egyszer eljut a Buzău megyei vulkánokhoz, az élete legszerencsésebb és legértékesebb napjának vallhatja a napot, hisz valami olyan összefüggést érthet meg a vulkánokat bámulva, amely talán végső soron az egész föld jövőjét megváltoztathatja és mégsem lesz végünk teljesen.

Ezért hát ne habozzunk elindulni ezen az úton!

Pâclele Mari és Pâclele Mici

Ha Brassóból indulunk el, akkor Bodzafordulón keresztül Bodzavásár (Buzău) irányában kell elindulni. Viszont 140 km. megtétele után, Berca nevű községben elhagyjuk a főutat, hogy röpke 14 km. megtétele után meg is érkezzünk az első célpontunkhoz.

Érdemes a kirándulást a Pâclele Mari-al kezdeni (szabad fordításban Nagy Vulkánok), mert itt egy szép kis tanösvény van kialakítva, ahonnan sok mindent megtudhatunk az iszapvulkánokról, mint például, hogy négyféle vulkán létezik a földön. A klasszikus vulkán, iszapvulkán, homokvulkán és jégvulkán.

Ha pedig a klasszikus vulkánokhoz hasonlítjuk, akkor sorolom: van 1 millió föld alatti magmás vulkán, van 1500 felszíni vulkán és van mindössze 700 iszapvulkán a világon.

Amúgy a zónában 4 helyen is vannak iszapvulkánok, így illik megemlíteni Berca és Beciu iszapfortyogóit is.

A Pâclele Mari és Pâclele Mici iszapvulkánjait 1867-ben fedezte fel egy francia tudós miközben kőolajat keresett a környéken, így azóta tudjuk, hogy vannak és azóta egyre népszerűbb turisztikai látványosságok.

Miután végeztünk az informálódással és gyönyörködtünk egy kört a marsi tájhoz hasonlító látványban, nem is bírtunk tovább várni, elindultunk a legmagasabb csúcs irányába.

Azt még érdemes tudni, hogy az iszapfortyogókat megérinteni tilos, illetve a feltörő gázokat sem tanácsos beszívni. Ha pedig a telefonunk beleesett egy ilyen kráterbe, akkor az ott is marad. Véletlenül se próbáljunk meg utána indulni.

Ezért mi is tisztes távolságban ültünk le csodálni a természetet, és várni, hogy lencsevégre kapjunk egy-egy gáz buborékot. Ami nem is olyan könnyű, hisz nem tudni, hogy mikor érkezik a következő adag.

Miután kellő számú buborékot kaptunk el, és azt vettük észre, hogy már az utánunk érkezők is elmentek, ideje volt, hogy mi is felkerekedjünk, visszajöjjünk a dombról és megkeressük a hely kis tesóját, a Pâclele Mici-t (Kis Vulkánok).

Bár ez utóbbi a 62 hektáros területével pontosan 100 hektárral marad alul, és ki kell gyalogolni a dombtetőre, valójában a Pâclele Mici sokkal élménydúsabb volt a számunkra. Ugyanis itt több, kis tó is volt, hangzatosabb volt a bugyogás, és a vulkáni kúpok is magasabbak voltak.

Egyébként már csak azért is érdemes meglátogatni minél többet a vulkánok közül, mert sose lehet tudni, hogy melyik az aktívabb. A kirándulás élménye nagyban függ a talajban levő víz mennyiségétől, a talaj szárazságától is. Ha pedig fél év után visszatérünk, akkor lehet, hogy teljesen máshol lesznek a minivulkánok kúpjai és sárfolyásai.

Egyébként mindkét helyen vannak parkolók, szezonban étterem, illetve a Pâclele Mici kempingként is működik, ahova lakókocsival is el lehet jutni.

Mi is leültünk az egyik étterem asztalához, amelynek asztalai szó szerint a természetben, a zöld fűben voltak, és milyen jól tettük! Nem csak tradicionális ízeket kóstolhattunk meg, de még az is érződött az elkészített fogásokon, hogy ezek az alapanyagok hipermarketet sosem láttak.

Az ízletes ebéd elfogyasztása után indulunk is tovább, hisz még annyi felfedezni való vár ránk.

És, hogy kerek legyen ez a történet és a tudományosságnak is némiképp megfeleljen, el kell mondanom, hogy a fent említett iszapvulkánokon kívül, úgy is alakulhat ki iszapvulkán, hogy egy vulkánkitörés után vulkáni eredetű gáz marad a föld alatt.

Ilyen vulkánt pedig mindjárt ismerünk is egyet Erdélyben, ez pedig nem más, mint a Kovászna belvárosában található Pokolsár.

Meglepődtek? Akkor tartsanak velem legközelebb is, hátha tudok, újat mesélni önöknek a következő utazásom során is.

Kiránduljunk sokat és nyitott szemekkel és fülekkel!