A Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom

Van az úgy utazásaink során, hogy mikor, hova és hogyan jutunk el, nem rajtunk múlik.

Ilyen hely a sepsiszentgyörgyi vártemplom és temető, ahova sajnos a járvány alatt kellett ellátogassunk egy temetésre. Akkor viszont eldöntöttem, hogy egyszer szebb napokon is visszatérek ide, amelynek most jött el a lehetősége.

Hát tartsanak velem egy rövid kis sétára a templom körül.

A Vártemplom rövid története

Sokszor hangzik el Erdélyben egy gondolat, hogy mennyi romos épület található, s milyen kár értük. Viszont az már nehezebb kérdés, hogy mit lehetne tenni ez a jelenség ellen. Ha erre a kérdés én magam se tudom a választ, azt viszont meg tudom mondani, hogy meddig áll egy épület.

Kérem szépen, addig áll egy épület, bárhol a földön, amíg van cél, amit szolgáljon. Erre pedig a legjobb példa a Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom, amelynek első írásos említése 1332-ből származik.

Azt sajnos nem ismerjük, hogy a kettős várfallal körülvett templom várfalai mikor épülhettek, de feltételezhetően az 1500-as években. Amely várfalak igen jól szolgáltak az 1658-as és 1661-es török tatárdúlások alkalmával.

Valószínűleg meg is rongálódhatott eközben, de tény, hogy 1786-ban II. József kalapos király rendeletére elbontják a külső várfalat, hogy iskolát építsenek a köveiből.

Azért mennyire szép ez… A háborús kövek új, nemesebb célt kezdenek szolgálni…

Na de térjünk vissza az alapgondolatra, mert ideje elmeséljem, hogy miért addig áll egy épület, ameddig. És megpróbálom rövidre fogni.

A templom a mai alakját 1547-ben nyerte el. Ezután jött egy földrengés 1728-ban. Jött egy rá tíz évre is, 1738-ban. A templomot kijavították. Volt az 1802-es földrengés, amelyről már Szemerjánál is írtam. Beomlott a mennyezet is. De a károkat kijavították.

Az 1738-ban leomlott tornyot 1761-ben építették újra, az 1802-ben leomlottat pedig 1829-ben. A belső várfalnak két tornya volt, ezek közül a déli bástyából lett a mai harangtorony.

Volt még földrengés 1940-ben, na meg 1977-ben is. Évszázadok óta reng a föld és évszázadok óta áll a templom. Azt hiszem, nem kell ehhez több magyarázat.

A vártemplom történetéről nagyon sokat lehetne mesélni, de azt hiszem, hogy meghagyom a saját weboldalának, hisz nagyon szépen taglalja a dolgokat. Viszont egy dolgot azért fontos megemlíteni.

1859-ben itt kezdi meg működését a Református Tanoda. Bár lehet, hogy nem mond sokat ez a név önöknek, de biztos mindenki ismeri, ha azt mondom, hogy Székely Mikó kollégium.

És ha már itt járunk érdemes sétálni egyet a temetőben is, mert nem csak nagyon szép, de tanulságos is. Olyan sírköveket is láthatunk, amelyeken 1700-as évszámok olvashatóak. A domboldalban kialakított családi sírboltok szintén nagyon szépek. A várfalat 1979–1980 között építették újra, így nagyon szép megcsodálni azt is ebből a szögből.

Nézve a sok tanító, pap, kántor, orgonakészítő és mindenféle fontos ember síremlékét, az jut eszünkbe, hogy hány ember kellett összefogjon, hány ember kellett éljen ahhoz, hogy mi a jelenkorban itt élhessünk Erdélyben? Mennyire bonyolult szövevényes háló az élet, és milyen kis fonal-száll vagyunk benne mi magunk.

Amikor pedig gyengének, értéktelennek érezzük magunkat, akkor tegyük fel a kérdést, hogy vajon ezen sok felmenő közül hányan, és hányszor érezhették ugyanezt?

Hát ilyen gondolatokkal kiránduljunk mindig Erdélyben, jusson eszünkbe az a sok ember, aki előttünk élt, akiknek a nevét sem ismerjük, vagy ha tudjuk is a nevét, nem ismerjük az életét, hogy mi mindent tett érettünk.

Tartalmas kirándulásokat, és tartsanak velem legközelebb is.