Az, hogy milyen indíttatásból, hova és hogyan kiránduljunk Erdélyben, annak számos válasza van. Viszont ezúttal sikerült több évnyi vándorlás után is meglepnem saját magamat, és találni egy új választ az előbbi kérdésre.
Ha pedig velem tartanak, akkor azt is elmesélem, hogy mi a legjobb módja annak, ha Erdélyben szeretnének kirándulást szervezni saját maguk, illetve barátaik részére. Legyen az városnézés, bakancsos túrázás vagy bármilyen jellegű tevékenység.
Húsvéti sétára fel!
Harcóról röviden
Marosvásárhelytől Észak-Nyugatra járunk mindössze 8 km-re légvonalban.
Közúton is mindössze 14 km-t szalad az autónk Marosszentkirály, Náznánfalva és Mezőpanit érintésével, amely táv csak arra elég, hogy egy kicsit felmelegedjen az autó motorja és máris megérkeztünk Harcóra.
Harcót először 1332-ben említik az írások Hudzov, majd Hudsov néven és Mihály nevű emberke volt a papja.
Nem tudni, hogy pontosan mikor épülhetett Harcó temploma, de a 13. század elején történhetett, valamikor Szent László kora és a tatárjárás között. Ezt pedig azért fontos megemlíteni, mert ez a templom még mind a mai napig áll.
Bár az Árpád-kori templomot később gótikus stílusban átépítették, de a szentélye megmaradt az eredeti formájában. Így igazi kincs számunkra.
A reformáció során a falu lakossága a református hitre tér át, s vele együtt a templom is reformátussá válik.
Mivel pedig egy vegyes lakosságú településről van szó, fontos megemlíteni, hogy a pár száz fős településen van egy ortodox templom, illetve egy régi, fából készült ortodox templom is. Ez utóbbi nagyon szép a maga nemében, érdemes megtekinteni, ha arra járunk.
Hogyan kerültünk Harcóba?
Azt tudni kell, hogy bár országunk az egyik leggyorsabb internettel rendelkezik Európában, de ezzel arányosan terjed rajta a hülyeség is.
Ezért, ha rákeresünk egy kirándulási célpont nyitvatartási programjára, akkor három turisztikai egyesület három különböző választ fog adni a kérdésünkre. Jobb híján megpróbáljuk megkeresni az adott hely weboldalát, amely a Google kereső második oldalán lesz csak megtalálható, azon okból kifolyólag, hogy annyira régi, lassú és értéktelen mind a Google számára, mind számunkra, hogy nem éri meg előbbre sorolni.
Minekutána megtaláljuk a keresett információt és az alapján elindulunk kirándulni, megdöbbenten fogunk rájönni arra, hogy a saját weboldal sem tartalmaz hiteles információkat. Ha kérdőre vonjuk a weboldal üzemeltetőjét, akkor elég érdekes válaszokat fogunk kapni, kezdve onnan, hogy ő nem programozó, elfelejtette a belépési jelszót, bezárólag azzal, hogy ő kikéri magának, őt egy egyesület képviseli, s azt az oldalt kell nézni, nem a sajátját. De akkor miért van saját weboldala?!
Mindeközben, amíg mi itt Erdélyben a sötétségben tapogatózunk, addig van egy cég, aki gőzerővel fejleszti a megoldást, és ez nem más, mint a Google.
Így sajnos odakerültünk, hogy egy természetvédelmi területet, vagy kilátót, vagy barlangot a Google sokkal jobban képvisel, mint az arra hivatott, kinevezett emberek. A Google nagy előnye pedig az, hogy közösségi alapú az információgyűjtés, és én is szoktam biztatni önöket, hogy mindig osszák meg tapasztalataikat a Google Térképpel. Én magam is ezt teszem, fényképeimet a Google Térképen már több mint félmillió alkalommal látták.
Na szóval…. Jobb híján én magam is a Google Térképen kerestem kirándulási ötleteket. Így akadtam rá egy helyszínre, amelynek az volt a neve románul, hogy Harcó falu felett. Egyetlen kép volt feltöltve, azon sem látszott semmi, leírás nem volt. A kép viszont sejtette velem, hogy szép innen a kilátás, ezért fogtuk magunkat és utánajártunk a dolognak.
Szóval életemben először mindössze egy semmitmondó fotó alapján indultam el felfedezni az ismeretlent. Hát így is lehet kirándulni Erdélyben!
Séta Harcó határában
A falu déli bejáratánál álltunk meg az autóval, és indultunk nyugat irányba, hogy a Harcó melletti erdőben sétálhassunk. Reggeli gyanánt pakoltunk húsvéti tojást, préselt sonkát és egy kis sajtot.
Mihelyt kikapaszkodtunk az első dombra két dolgot is láthattunk. Azt, hogy a harcói táj már része a Mezőségnek, amely a székelyföldi szemnek nagyon szokatlan, de mégis van benne valami elbűvölő.
A másik dolog, hogy körös-körül őzek legelnek az őszi gabonákban, így ha elég csendesek vagyunk, akkor lefotózhassuk őket. Persze erről Floppy kutyánknak más volt a véleménye, szerinte ha elég csendesek vagyunk, akkor elkaphatunk egyet-egyet közülük. De az ő kis lábaival versenybe se szállhat egy őzzel, így csak a fotózásuk mondható sikeresnek.
Sétáltunk, élveztük a tavaszt, a napfényt, s közben azon beszélgettünk, hogy legközelebb melyik dombra menjünk ki sétálni. A vásárhelyi ember hajlamos elfelejteni, hogy más is létezik a Somos-tetőn kívül, ezért meg is fogadtuk, hogy ezentúl minden hétvégi sétához más-más dombot választunk.
Megettük az elemózsiánkat, majd visszafele indultunk az autóhoz, figyelve arra, hogy semmi természetre káros nyomot se hagyjunk az étkezés után.
Na és vajon melyik lesz a következő domb? Megtudhatják ha velem tartanak! De addig is kiránduljanak sokat, fotózzanak sokat, és bővítsék a Google Térképet.
Tartalmas sétákat mindenkinek!
