A Szemerjai Református Gyülekezet

Sepsiszentgyörgy

Mindenki próbálja megfejteni Erdélyt! Próbálja megérteni a változásokat, a folyamatokat, amelyek zajlanak az életben. És mindenki próbálja pozicionálni magát, megtalálni a saját helyét és szerepét ebben a felfordult világban.

Nincsen az útkereséssel másképp az egyházunk sem. Keresi az útját annak, hogy hogyan lehetne megszólítani a fiatalokat, terelgetni őket, erőt adni az öregnek, akiknek az unokái már valamelyik külföldi ország társadalmát erősítik sajátjuk helyett, vagy talán már azt is vallják sajátjuknak.

Ebben a nehéz útkeresésben pedig nem csoda, ha választott lelki vezetőinknek is bele-bele törik a bicskája, elfáradnak, és sokszor olyan dolgok történnek, amelyek megbotránkoztatják az egyszerű embert is, tovább növelve az egyház és ember közti szakadékot.

Az utazónak viszont nem tisztsége pálcát törni senki feje felett, ő csak lejegyzi, amit lát, és különösen örül annak, ha valami pozitívumról számolhat be, ha úgy érzi, hogy valami kincsre lelt vándorlása során, amelyet mostantól dédelgetni, a szívén hordozni fog.

Hát most én is egy ilyen kincset osztok meg önökkel, hadd zárják jól a szívükbe, ismerjük meg Sepsiszentgyörgy 2-t! Hisz így szerepel a Szemerjai Református Egyházközség az Erdélyi Református Egyházkerület címjegyzékében.

Szemerja rövid története

Ha Barcaföldvár irányából közelítjük meg Sepsiszentgyörgyöt, azaz dél-nyugat irányból, akkor máris annak Szemerja nevű városrészébe érkezünk, amely a Szemerja-patak völgyében terül el.

Szemerja egykoron önálló település volt, mindössze 1880-ban egyesül Sepsiszentgyörggyel.

Sokat gondolkodtam a Szemerja név jelentésén. Gondoltam a szederre, a szömörcére, mindenféle hangzatos, bogyós növényre, csak épp arra, amire kellett volna, arra nem. A megoldás ezúttal is az 1300-as évekből való, amikor is Szemerja László nevű papja 6 banálist fizet be a pápai tizedbe. És akkor következzék a rejtvény megoldása: a település nevének írott formája 1332-ben nem más, mint Sancta Maria.

És mivel ősrégi településről van szó, elég sok történelmi eseményből is jutott nekik osztályrészül. Az addigi szabad szemerjai székelyek 1562 után jobbágysorsra kényszerülnek. 1658-ban a tatárok dúlják fel a falut, majd az 1700-as évek elején csatlakoznak a Rákóczi szabadságharchoz is. Alig telik el ez, máris jön az 1717-19 közötti pestis, amely megfelezi a település lakosságát. Emlékezetes maradt a 1848-49-es szabadságharc is, az 1849. július 23. ütközetet emlékét ma egy emlékmű őrzi.

Azt már a falu nevének eredetéből is kitalálhatták, hogy a falu egészen a középkorig katolikus volt. A reformációs folyamatból először úgy tűnt, hogy az unitáriusok kerülnek többségbe, de szép lassan a reformátusok megfordítják ezt az arányt, az unitáriusok pedig háttérbe szorulnak.

Szemerjai Református temploma

Amit biztosan tudunk, hogy a falu régi templomát 1624-ben a reformátusok kapják meg. Innentől ők gondozzák, tatarozzák, egészen 1802-ig. Ekkor pedig egy szomorú és sajnálatos esemény történik.

Az 1802. október 26-án egész Háromszéket megrázó földrengés súlyosan károsítja a templomot. A hívek rögtön nekiállnak, hogy mentsék a menthetőt, de a templom tornyát nem tudták megmenteni. Így azt 1847-ben elbontják, helyére egy fa haranglábat állítanak, azzal a megfontolt szándékkal, hogy amint anyagilag lehetséges lesz, új templomtornyot építenek. A templom többi felével is hasonlóan járnak el, azaz 1856-ban lebontják teljesen, hogy újraépíthessék. A templom nyugati ajtaja fölött ma is olvasható, hogy: Isten segedelméből épült 1856-ban.

A pénz az új toronyra csak nagyon lassan tudott összegyűlni. 1915. szeptember 24-én volt az alapkőletétele a 17 méter magas toronynak. És nem is arra az oldalra építették, ahova eredetileg gondolták volt. De a lényeg, hogy meg lett, és szép lett.

Ezt követően a templom 100 éves évfordulója alkalmából egy általános javításon esik át 1955–56 között.

Alig telik el 16 év, amikor megint javításra szorul. 1972-ben az egyházmegyei vizitáció megállapítja a javítások szükségességének tényét, majd 1973-ban neki is lát a gyülekezet a munkálatok anyagi forrásainak és egyéb feltételeinek a megteremtéséhez. Ezen munkálatok 1975-ig tartanak.

Tudják, az élet attól szép, hogy nem tudjuk, hogy mi van a következő kanyar mögött! Hát a szemerjai gyülekezetnek a következő kanyar megint egy földrengést hozott. 1977-ben, azaz mindössze 2 évvel a javítások után földrengés rázza meg Sepsiszentgyörgyöt, így a templom is megrongálódik. De hát milyen a székely ember? Sóhajt egyet, azzal kezdi elölről az életet! Megint nekiláttak a források előteremtésének és 1979-ben megint nekiálltak a templomjavításnak.

Keresztény életünk egyik alappillére, hogy úgy tudjuk leélni az életünket, hogy hisszük, hogy Istennek terve van velünk. Valószínűleg viszont ezen sokszor gondolkoztak el a szemerjaiak, hisz már 2 évszázadja építik a templomot, és csak nem akar összejönni nekik. Elég furcsa terve ez Istennek, nem de? És csak halkan súgom meg, hogy 1986 és 1990. Két újabb földrengés dátuma, amelyek kárt okoztak a templomban.

Isten útjai viszont kifürkészhetetlenek. És talán némileg választ kaphatunk a kérdésre, ha elmondom, hogy ez a sok földrengés addig rázta a szemerjai embert, addig kovácsolta, erősítette, hogy nem csak egy nagyon erős gyülekezetet hozott létre, hanem mindjárt két esperest is adott nekünk.

Sorban az első, Incze Sándor, 1933. október 6-án született Szárazajtán. Életét megnehezítette a kommunizmus, de megtörni sose tudták. Szemerjára, több állomás után, 1981-ben került, és a rendszerváltás után nyomban, 1990-ben kinevezik esperesnek. 2003-ban vonult nyugdíjba.

Szolgálatai jutalmául pedig azt kapta, hogy még 16 évig láthatta, ahogy fia átveszi a stafétát, és folytassa a munkát. 2019. április 18-án szólította magához az Úr, hogy most már ideje mennie neki is. Pihenése legyen csendes!

A gyülekezet története pedig az ő fiával, Incze Zsolttal folytatódik, aki 2003 óta szolgál a gyülekezetben és 2012 óta esperes.

Nem merek vállalkozni az ő jellemzésének a megírására. Részben, mert túl nagy feladat lenne számomra, részben azért mert biztos legalább 10 oldalnyi gondolat jutna eszembe vele kapcsolatban. Viszont azt elmondhatom, hogy ha valakihez kellene hasonlítsam, akkor Böjte Csabához hasonlítanám.

Ha egy kicsit félre tesszük a katolikus, református nézetből való különbségeket, akkor mindkettejükről elmondhatjuk, hogy ugyanazt vallják, azaz: nem kell az életünk és az Istennel való kapcsolatunk egy görcs legyen, hanem belefér egy kis őszinteség, hogy önmagunkat adjuk, hogy egy kis humorral fűszerezzük azt. Nem kell mindig a siránkozás, tegyük kicsit félre, próbáljuk másképp látni a világot.

Épp ezért szereti őt a gyülekezete, és mindenki, aki ismeri őt. Ezért tud olyan megragadó lenni, ezért érzik a papnak tanuló fiatalok megtiszteltetésnek, ha Szemerjára kerülhetnek szakmai gyakorlatra, ezért marad nekik is maradandó élmény.

Kapcsolatom a Szemerjai Református Gyülekezettel

Utazásaim során igyekszek mindig objektív maradni, érzelmektől nem elragadtatni, de van amikor, úgy érzem, hogy én is megengedhetek magamnak egy kis lazaságot. Ezért most kicsit mesélek önmagamról is.

Teszem ezt annak okán, hogy én magam is eme gyülekezetben találtam feleségnek való lányt. És bár régen az volt a szokás, hogy ragadd el a lányt és vidd, mint az ülü a tyúkot, én ennél galamblelkűbb vagyok. Így kezdtem el megismerni az ő templomát belülről is, aminek meg is lett az eredménye.

Bár Marosvásárhelyen élünk és ezért itt is házasodtunk össze, mindketten ragaszkodtunk ahhoz, hogy Incze Zsolt tartsa a szertartást. Ő meg el is fogadta a kérésünket, pedig 360 km-ébe került az oda-vissza út, amelyet úgy tett meg, hogy még pár finom falatra sem hagyta magát meginvitáltatni.

Ha pedig a reformátusoknál lenne gyónás, akkor legfőbb ideje lenne gyónnom neki, de mivel rég nem találkozhattunk, ezért most mindenki előtt teszem.

Történt ugyanis, hogy a házasságkötésünk előtt mi is elmentünk hozzá házasság felkészítőre, ahogy szokás. És hiába ismertük, tudtuk, hogy humoros ember, azért mégis ég egy kicsit az ember zsírja ilyen helyzetben. Hát én jó előre készültem, hogy a keresztkérdésekre is tudjak értelmes választ adni, ha lesznek. Ő pedig fel is tette a kérdést, hogy miért gondolom, hogy Csillában megtaláltam az igazit, miért akarok összeházasodni vele?

Rögtön elő is vettem a tarsolyomból az előkészített választ. Megjegyezném itten, hogy tényleg úgy is gondolom, tehát nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy úgy érzem vele jó keresztényként tudok eltölteni egy egész életet.

Na de a válaszomat nem csak mi ketten s az esperes úr hallottuk, hanem kétségkívül odafent is, mert rögtön válasz is érkezett rá:

– Igen, akkor mit szóltok ahhoz, hogy napi 24 órát legyetek összezárva kerek 2 évig Home Office néven? Rögtön a házasságkötés után…

Na kellett nekem költőinek lenni! Megkaptam a választ magamnak! És tényleg ebben a 2 évben voltak nagyon nehéz pillanatok is, rengeteg problémát kellett megoldjunk közösen, s még mennyi maradt. De valahogy úgy érzem, hogy túl vagyunk rajta s megyünk tovább előre.

De a Szemerjai gyülekezetnek még valakit köszönhetek. És most remélem nem sértődik meg az illető személy, ha egy neki fogalmazott írásomból idézek:

Ezen alkalmakkor rendszerint a karban ültünk. Csilla mesélt: ő a tiszti, ő pedig az apukája, az öreg pap, ő a kántor, ő a segédlelkész, őt nem ismerem kicsoda…Szóval volt tiszti, volt öreg pap, volt segédlelkész és egy nap lett Adél. Minden jelző nélküli Adél.

És ettől a pillanattól mindig azt vártuk, hogy Adél tartsa az Isten tiszteletet, és ekkor kezdtem azt érezni, hogy szülőfalum egyháza mellett, ide is tartozok már egy kicsit.

Remélem kitalálták már, hogy Gál Adél lelkésznőről van szó, akinek köszönhetően már két Sepsiszentgyörgy melletti falut is bemutattam, tervben van a harmadik, és mindezek mellett én is megtettem a magam Ruth féle fogadalmát, azaz, ahová ő megy szolgálni, én is oda elmegyek cikket írni.

Hogy miért? A válasz egyszerű:

Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.

Hát ehhez kívánok most önöknek is sok sikert, hogy tudjunk egyként gondolkodni, s egyként élni Erdélyben, Magyarországon és szerte a nagyvilágban.