Gyógypedagógiai lovaglás
Emlékeznek még Orsira, akinek élete a szaladás, a kutyázás és a lovaglás?
Általa került bemutatásra az egyik Marosvásárhely melletti lovarda, a Székelyboósi lovarda és több kirándulásunkra is elkisért azóta.
Időközben eltelt másfél év, ő pedig azóta is az álmainak élt, így most elérkezett az idő, hogy egy kicsit tovább meséljük az ő történetét, és általa megismerjük egy másik karám életét is.
Mai úticélunk a nagyernyei Pata Dallam, amelynek fő profilja a gyógypedagógiai lovaglás, célkitűzése pedig, hogy segítse azokat a gyerekeket, akik jó pár kör hátrányból indulnak az élet versenypályáján.
Ezért nagy örömmel mondtam igent Orsinak, amikor megkért, hogy készítsek nekik pár őszi, lovas képet. Az eredmény pedig több lett, mint pár lovas kép.
Ha kíváncsiak lettek, akkor tartsanak velem!
Nagyernyéről két szóban
Marosvásárhelyről Szászrégen irányába indulunk el.
Miután pedig átverekedtük magunkat a Vásárhellyel egybenőtt Marosszentgyörgy híres sávelválasztós főútján, búcsút intettünk a Selgros-nak is és megcsodáltuk a sehova se tartó körforgalmat, amely a nemlétező vásárhelyi körgyűrű része, máris megérkeztünk Nagyernyébe.
Nagyernye egy nagyon régi falu Maros megyében, első írásos említése 1332-ből való. Illetve azt is tudjuk, hogy Ernyei István 1303-ban az ország nádora volt.
A Marosvásárhely központjától mindössze 10 km.-re lévő falu mondhatni túl közel van a városhoz ahhoz, hogy ki tudta volna nőni magát a történelem során, de kellően távol ahhoz, hogy aki a körforgalom után az első utcánál jobbra fordul, az kellemes, falusias környezetben találja magát.
A pata dallamai
A Pata dallam a MOL Románia és a Közösségért Alapítvány támogatásával jött létre és fő célkitűzése a speciális szükségletű gyermekek segítése. Tehát nem csak egy egyszerű lovarda.
Azt is megtudtuk, hogy a gyógypedagógiai lovaglás egyfajta alternatív terápiás módszer és nagyban hozzájárul a gyerekek lelki egyensúlyának kifejlesztéséhez, megőrzéséhez.
Mivel magyarok lévén, lóra született nemzet vagyunk, ezért nincs is amiért bővebben magyarázni! De azért mégis csak szívesen hallgatjuk, amint a lóról mesélnek nekünk: hűséges, erővel bír, alázatos, fegyelmezett, megnyugtat, segítő társ, nem ítélkezik, elfogad és még sorolhatnánk.
Az egyesület tagjai több éves önkéntesség után döntöttek úgy, hogy belevágnak egy saját lovas kalandba. Első saját lovuk pedig, Szellő, idén tavasztól erősíti a mezönyt. Őt Pat Parelli módszer segítségével, szabadidomításban képzik, hogy helyt tudjon állni a feladataiban.
Már a leges legelején 14 gyerekkel indult a program, és mivel a gyerekek nagyon szeretik, és a szülők is elégedettek, így nem csoda, hogy ez a szám már bőven meg is duplázódott. A folyamatos érdeklődésnek viszont határt szab a foglalkoztatott lovak száma, így gondosan be kell osztani az időt, hogy ne vállalják túl magukat.
A Pata dallam csapata igyekszik, hogy minél jobban szélesítse a szolgáltatások palettáját, ezért a lovasterápia mellett felsorolhatjuk a családi lovas programokat, lovas csapatépítéseket, játékos lovas folgalkozásokat, vagy épp esetünkben a lovas fotózást.
Lovas vasárnap
Anno, amikor Orsi arra kért, hogy készítsek pár lovas kicsengetési képet neki, elfelejtette mondani, hogy rajta kívül még két másik lányt is le kell fotózzak.
Természetesen, nem volt probléma ez a számomra, de azért megkérdeztem most, hogy hányan leszünk. A válasz az volt, hogy én és még max egy-két ember. Na mondom magamba, hogy akkor én se egyedül megyek.
Végül pedig úgy alakult, hogy 2 ló, 3 fotós és 6 fotómodell vágott neki az ernyei domboknak, hogy az erdő alatt elkészítsük az őszi képeinket.
Nem volt előzetes egyeztetés, teljesen spontán találkozó volt, csak a helyszínen tudtam meg azt is, hogy csapatunk férfi tagja huszár öltözetben, lóháton érkezik a szomszéd településről.
Bár a déli órákban indultunk el, mégis majdnem ránk esteledett, amire végeztünk, annyira jól telt. Csak úgy szaladtak a percek, kattogtak a fényképezőgépek, Floppy kutyánk pedig mindenáron játszani akart az újdonsült paci-barátaival.
Most pedig, ahogy a képeket szerkesztem, számos gondolat kering bennem. Biztos vagyok benne, hogy a lovas foglalkozások mellett, az is erőt ad a gyerekeknek, hogy ilyen szépen kiöltözött lovas képeket nézegethetnek. Erőt ad a huszár ruha, a szép magyaros női viselet, erőt ad az őszi meleg, a napfény, érezni lehet a képeken a friss levegőt.
Ilyenkor számomra is új értelmet nyer a fotózás, hisz tudom, hogy túl azon, hogy elkészült egy szép kép, ezeknek a fotóknak rendeltetési céljuk is van.
Például szívesen nézegetném Szellő karámjának az oldalán is, ahol a gyerekek is nézegetni tudnák, viszont a vízálló nyomtatás nem olcsó mulatság.
De úgy gondolom, hogy az online térben is meg fogják találni a helyüket és rendeltetési szerepüket, illetve majd a Pata dallam 10 éves évfordulóján is jó lesz visszatekinteni a kezdetekre.
Minden esetre annyira tetszettek a fotók a rajtuk szereplőknek, hogy máris egy téli sorozatra vágyakoznak, ahol minden hófehér, és a lovak a hóban sétálnak majd.
Azt még nem tudom, hogy mit hoz a tél, lesz-e hó, vagy hogy el tudok-e jutni megint Nagyernyébe, de ha velem tartanak utazásaimon, akkor erre a kérdésre is választ találnak majd.
Addig is minden jót, vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra, és kiránduljunk, amennyit csak lehet!
A Pata dallam hivatalos Facebook oldala: Fb.com/patadallam
