Nyárádselye

Șilea Nirajului

Mivel itt van az ősz, és esti sétáink során fel-fel veszek egy-egy elhullott diót a földről, ezért hadd kezdjem a következő utazásunkat egy kis diós hasonlattal.

Egy székely falu megismerése hasonlatos ahhoz, amint tejes diót szeretnénk enni. A friss dióhoz pedig nehéz eljutni még akkor is, ha az már leesett a diófáról.

Először is ott van a legkülső, még zöld burka. Azt le kell választani róla. Munka közben ez megfogja a kezünket, össze pecsételi a ruhánkat. Ha pedig eljutottunk a csontos héjjáig, akkor ezt is fel kell törni. De ezt is csak finoman, mert még nem olyan kemény, mint télen. Ha túl erősen próbálkozunk, akkor összetörjük a dióbelet is. Ha sikerül felbontani, akkor már fülig ér a szánk, mert a dió-feleket elválasztó réteget könnyen ki tudjuk szedni, hisz még nem száradt rá a dió bele. Ezután még tetszés szerint meghánthatjuk a dióbelet, és így csak a fehér húsa marad, amit jóízűen elfogyaszthatunk egy kis sóval.

Hát ekkora küszködéssel jár egy falat dió elfogyasztása, és éppen ilyen mélységi rétegei vannak egy település megismerésének.

Így a magamfajta vállalkozók sem tudják önökkel megismertetni Nyárádselyét röpke fél órás séta alatt a faluban, de én mégis azt mondom, tartsanak velem, legalább a legkülső rétegét hántsuk le együtt annak a diónak.

Nyárádselye rövid története

Maros megyében, a Kis-Nyárád vidékén járunk, hogy meglátogassuk annak legmagasabban fekvő faluját, és innen induljunk neki gyalogszerrel a Nyárád-menti székelyek szent hegyének azért, hogy amire a nap megfordul az égen, mi is visszatérjünk a dombok közé rejtett kis falucskába.

Közigazgatásilag Nyárádselye Nyárádmagyaróshoz tartozik, akár csak Torboszló, ezt pedig azért fontos megemlíteni, mert aszfaltutat is csak ebből az irányból kell keresni, ha el akarunk jutni a faluba.

Első írásos említése 1487-ből való Syle néven, 1579-ben pedig már Selye alakban fordul elő. Azt feltételezik a tudósok, hogy nevének jelentése: a Nyárád Széje (széle, vége, peremterülete).

A környék lakói igencsak megszenvedték a tatárjárást, így több más falu lakóival egyetemben a selyeiek is a Bekecs hegy körül kerestek menedéket. Erről pedig maga Orbán Balázs is ír a következőképpen:

A Bekecstető keleti alján egy erdő által környezett mezőt Veszély Mezejének a hagyomány szerint azért hivnak, mert tatárjáráskor a vidék népessége oda menekült volt, de egyszer, midőn a fegyverfogható férfiak élelemszerzés végett elszéledtek, egy áruló rávezette a tatárokat a távol menhelyre, kik a hátramaradt nőket, gyermekeket és öregeket mind legyilkolták vagy rabszijjra füzték, elannyira, hogy mire a férfiak megtértek, csak hullákat s vértengert találtak, miért e gyászos naptól fogva viseli az a Veszélymező nevet.

Viszont nem ez volt az egyetlen tragédia a közösség életében. Mert nem csak a tatárok jutottak el a faluba, hanem az utolsó, nagy, erdélyi pestisjárvány is 1719-ben. Ennek szintén nagyon sokan esnek áldozatául, a fél falu belehal a járványba.

De tekerjünk még egy kicsit vissza a történelem kerekén, mert egyháztörténeti szempontból is érdekes a falu. Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos megemlítenem, hogy 1567-ben még csak 33 kapuból állott a falu, és ígyis a népesebb települések közé tartozott. 1570-ben pedig már kápolnája is volt.

Időközben megérkezett a reformáció is Erdélybe. De ismerik a mondást a székely emberrel?

A székely olyan, mint a fenyő, törik, de nem hajlik. És a nyárádselyeiek is büszke székelyek voltak, meg nem hajoltak. Ennek a törésnek pedig az lett az eredménye, hogy két, szép templom is van a faluban.

A falu református temploma 1778 és 1800 épült, míg a római katolikus temploma 1722 és 1787 között. Ez utóbbi finanszirozója Dósa Mihály vicekirálybíró volt.

Egyébként egy adat szerint a falu 1643-ben is többségi katolikus volt, így nem meglepő az, hogy 1779-től katolikus iskolája volt a falunak. Mindez a közeli Mikházának köszönhető, ahol mind a mai napig egy gyönyörű ferences templom és kolostor áll. Annak idején pedig a falu lakói kötelessek voltak tűzifáról gondoskodni, hogy a ferencesek misézni tudjanak vasárnaponként Nyárádselyén.

De a teljesség kedvéért muszáj megemlítenem a Bekecst is, amelynek a tetején mindig is kápolna állott, és amely kápolnának volt egy kereszt köve, erről pedig az 1600-as dátum volt leolvasható. Kápolna ma is áll a Bekecsen Szent Kereszt Kápolna néven, és 2020 óta keresztút is tartozik hozzá. Ezért azt javaslom, hogy azt az írásomat is olvassuk el, hisz a Bekecst mindenkinek ismernie kell.

Nyárádselye jelene

Mielőtt visszaérkeznénk a jelenkorba, szükséges még egy kis kitérőt tegyünk.

És engedtessék meg nekem, hogy a diófák és fenyőfák után, még egy harmadik és ígérem egyben utolsó, fás hasonlattal éljek. Mert van a mondás, hogy a szegény embert, még az ág is húzza.

És ha Nyárádselyéről beszélünk, akkor fontos megemlíteni a földcsuszamlásokat is, amelyek megkeserítették a selyeiek életét. Ha megtekintik alább a Nyárádselyéről készült képemet a Bekecs irányából, nem igazán kell hozzáfűzni semmit. De azért egy számadatot itt is felsorolnék.

1999 márciusában az esőzések miatt akkora suvadás (földcsuszamlás) volt, hogy 90 ház rongálódott meg. Akkor a hatóságok a falu kitelepítésében gondolkodtak, de a nyárádselyei emberek erről hallani se akartak. Így hát elhatározták, hogy csak azért is összefognak, és együtt, közös erőből megélnek a dombok hátán. Még akkor is, ha az ki akar szaladni alóluk.

A rá következő években újraindították az 5-8 osztályos oktatást, rendbe raktak templomot, iskolát, új művelődési otthont építettek. És amikor mindennel végeztek, akkor következett a kápolna a hegyen.

A művelődési otthont sem hiába építették, mert a nyárádselyeiek hagyomány szerető és ápoló népek, ápolják húsvéti, karácsonyi hagyományokat, az istványozást. Néptáncukat pedig messze viszik a faluból, hogy másoknak is megmutathassák.

A hagyományápolás mellett a sportra is áldoznak, például napelemes lámpatestekkel felszerelt focipályájuk van a falu szélén, a csillagos ég alatt. Hát kell ennél jobb?

A faluban sétálva megragadják a szemeinket a régi házak és faragott kapuk, mindenhol rend, a tisztaság, a csend. Több kút is az utcán található. Nem kell sokáig keresgélni akkor sem, ha egy igazán régi kaput vagy házat szeretnénk lefotózni.

Aszfaltút csak a falu központjáig vezet, és mi is a Gps egységünket a Nagyi Kft (Nagyi Srl)-hez állítottuk be emiatt.

Bár annak nem jártunk utána, hogy mit takar ez a frappáns név, de egy idősebb nénivel mégis találkoztunk az utcán, aki épp a tehénfejő székkel és egy régi kazettafonnal indult a szomszéd irányába. Tudják azzal a régi kocka stílusúval, amelybe 2 kazettát is bele lehetett rakni, ha az egyikről a másikra akartunk vetettni.

Hát ezzel a képpel intünk búcsút Nyárádselyének, és köszönök el önöktől. Még mielőtt haza érkezne a tehéncsorda a faluba, és a macska a kapu tetejéről várná a tehenet, mert ha még azokat is elmesélem, akkor minden bizonnyal azt hinnék, hogy nagyot-mondó vagyok.

De azért még egy utolsó gondolatot hadd osszak meg önökkel!

A tegnap azt kérdezték tőlem, hogy ha a Nyárád-mentén telepednék le, akkor melyik településre esne a választásom. Én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy Nyárádselyére. Mégpedig azért, mert addig él az ember, amíg küzd. Küzdeni pedig csak akkor tud az ember, ha van akikkel együtt küzdjön, akikből merítsen, ha elfárad, akikért küzdjön önmaga helyett, amikor nem tud saját magáért.

Szóval, ha élni szeretnének, ha küzdeni tanulni, akkor látogassanak el Nyárádselyére, majd sétáljanak ki a Bekecsre is.

Tartalmas kirándulást mindenkinek!