Sztyeppei bazsarózsa rezervátum – Mezőzáh

Remélem mindannyian láttuk a Jégkorszak animációs filmeket, mert az elkövetkezőkben lesz szó jégkorszakról, globális felmelegedésről, de leginkább egy olyan különleges virágról, amelyre hét évig kell várni, hogy először virágozzon. Hát nem mesébe illő?

Tartsanak velem újra Mezőzáhra, hisz legutóbb megígértem önöknek, hogy visszatérek és megmutatom önöknek, hogy milyen csodálatos virágok is élnek itten.

A Sztyeppei bazsarózsa rezervátum

A Sztyeppei bazsarózsa (Paeonia tenuifolia L) egy igen ritka virág, amely Európában csak a Fekete-tenger környékén és a Kaszpi-tenger mentén él meg. Az pedig, hogy 1932 óta egy rezervátumban tekinthető meg Romániában, az már egyenesen csodaszámba megy.

A faj eredetét a jégkorszakkal hozzák összefüggésbe, azaz 10 ezer évvel ezelőtt telepedhetett meg minálunk. Ugyanakkor két különböző eredetmondája is van a virágnak. De ha ez még nem volna elég, akkor a falusiakkal beszélgetve, azt is hallottuk, hogy az Ugronok hozták ezt a virágot maguknak a virágoskertjükbe, és nekik köszönhető, hogy még mindig van a vidéken.

Az viszont teljesen biztos, hogy az első biztos adatunk 1846-ból való. Ekkor ugyanis kiállításra kerül egy virág a bécsi herbáriumban. A következő fontos évszám 1932, amikor is Alexandru Borza eléri, hogy botanikai rezervátummá nyilvánítsanak egy 2.5 hektáros területet.

Azt is megszavazzák, hogy a botanikus kertnek kell legyen egy gondozója, így kinevezik Marcu Sâncrăian-t, aki egészen 91 éves koráig, azaz több mint 60 éven keresztül gondozza a bazsarózsákat.

És most érdemes itt megállni és elgondolkodni az ő szerepén. Tudunk olyan helyről az országban, ahol még megélt a bazsarózsa, de ma már csak a történelem könyvekben olvashatunk róla. Mezőzáhon viszont az 1950-es években még csak 10.000 darab alatt volt, 2014-ben 20.000 fölött, ma meg valahol 30-50 ezer közé tehető a virágok száma.

De ha a számok nem lennének elég meggyőzőek, akkor mesélek még kettő darab érdekességet is!

A bazsarózsa rezervátum a második világháború alatt is működött. Ami pedig nagy szó volt azokban a kaotikus időkben.

Majd ugye eljött a kolektivizálás ideje is, azaz amikor mindenki földjét elvették és minden talpalattnyi földet fel kellett szántani felsőbb utasításra.

Ekkor tájt a bazsarózsást is fel akarták szántani, de Marcu Sâncrăian azt mondta, hogy nem! Addig járt fel s alá, amíg sikerült elérnie, hogy a rezervátumot ne bántsák. De amellett, hogy nem bántották, még újabb egy hektár területet is kapott.

A rezervátum második nagy őre Octavian Călugăr volt, akinek közel 20 év jutott ebből a szerepből.

A bazsarózsa rezervátum látogatása

A mezőzáhi bazsarózsa rezervátum megközelítése nem is olyan könnyű dolog, annak ellenére, hogy saját autóval is meg lehet tenni ezt.

A Google térképre hivatkozhatunk, mert oda felkerült, viszont a Google javaslata alapján, ha északról, azaz Kendeffytanya felől érkezünk, akkor egy sokkal meredekebb úton akar a cél felé vezérelni. Ezért érdemes bemenni Mezőzáhra és a templomnál jobbra térni. Útjelző táblákat viszont ne keressenek, mert nincsenek, azaz ahol vannak, ott se észrevehetőek.

Szerencsére a falu határától vastagon kövezett, mezei út vezet a rezervátumig, így sáros időben is jól megközelíthető bárki számára. Az út elég keskeny, figyelni kell a szembejövő forgalmat.

Rendezett parkolóra viszont nem kell számítani, egy földdarab van kisajátítva erre a célra, amelyre ugyan ráhajtottunk de nem volt elsőre biztos, hogy le is jövünk róla. Ebből az okból, nagyon sokan az útra parkolnak.

Na de ha végre sikerül elérni a célt, akkor ideje kiszállni az autókból, hisz a rezervátumban csakis gyalog lehet sétálni. És csakis az erre kijelölt ösvényeken.

A virágokat letépni tilos, és ugyanakkor fölösleges is, mert nem marad meg, szinte azonnal elhervad. Nem tudná hazavinni az ember.

Egyébként nem csak azt kell tudni, hogy 5-7 évet kell várni, amíg a növény egy példánya eléri azt a fejlődést, hogy virágozni tudjon, hanem azt is, hogy a virágzási időszak 2-3 hét, amelynek a maximuma mindössze 3-4 nap.

Mi a virágzás első napjaiban látogattuk meg a rezervátumot, azért, hogy önöknek még időben írhassak róla, és még idén meg tudják látogatni önök is. Szóval ne habozzanak, mert elnyílnak a virágok!

A rezervátumnak, mint már meséltem két része van. A bal oldali nagyobb rész régebbi, vadabb, rendezetlenebb. A jobb oldali kisebb rész pedig tudatos plántálás eredménye. Egyes helyeken még az évszám is ki van rakva, hogy mikoriak a növények.

Ugyancsak itt olvasható el a sztyeppei bazsarózsa legendája, és egy mini ajándéküzlet is található. A rezervátum látogatása egyébként ingyenes.

A rezervátum területén közel 300 növényfaj él, így érdemes nem csak a bazsarózsára figyelni a fűben.

A bazsarózsa rezervátum jövője

Némiképp aggódással tölt el, hogy egy olyan helyről beszélgetünk, amelyet több ezer turista keres fel évente, mégis az illetékesek nem tudnak megfelelőképpen kezelni.

Egy 9 éves újságcikket olvasva, voltak tervek a rezervátum környezetének fejlesztésére, mégis se egy parkoló, se egy illemhely. Mintha a helyi emberek szemében nem is lenne akkora érték a rezervátum, mint amilyen nagy az valójában.

Bár a Google Térképen megtalálható Rezervația de Bujori de Stepă néven és Facebook oldala is van, de nincs saját weboldala és a helyszínen sincsenek többnyelvű táblák kihelyezve. Megérkezve a parkolóba, az sem egyértelmű a turistának, hogy kettő darab földterületből tevődik össze a rezervátum.

Szóval ha ezekre az alapproblémákra nincsen még megoldás, akkor hogyan tudunk hosszútávban gondolkodni?

Hisz ha tudatosan elfogadni nem is akarjuk, de saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nyakunkon a klímaváltozás.

Tehát fel kell tegyük a kérdést: Vajon még hány évig fognak virágozni Mezőzáhon a sztyeppei bazsarózsák? Tízezer évig megfelelő volt az éghajlat nekik itten, de vajon 30-50 év múlva lesz még amit megmutatni az unokáinknak?

Nehéz kérdések ezek, amelyeket sokszor kell feltegyünk magunknak ha Erdélyben kirándulunk.

Ezért hát kiránduljunk okosan, környezetbarát módon és egy percig se feledjük, hogy nem csak a mi időnk véges a földön, de a környezetünk is folyamatos változásban van.

Tartalmas kirándulásokat mindenkinek!