Terebics-tető

Agárdi-tető

Mai kirándulásunk a Marosvásárhely melletti Terebics-tetőre, vagy ahogy a Google Térképen megtalálható, Agárdi tetőre vezet.

A megszokottal ellentétben nem azért írok róla, mert egy olyan híres látnivaló, amelyet nem szabad kihagyni, hanem azért, hogy mozgásra invitáljam a vásárhelyi lakósokat, illetve emlékeztessem őket, hogy nem is kell messze menni, ha egy kiadós gyaloglásra vágyunk.

Szóval ha kedvet kaptak a gyalogláshoz, akkor tartsanak velem!

Marosagárdról röviden

Marosagárdra Marosvásárhelyről Jedden keresztül juthatunk el, közigazgatásilag ez utóbbihoz tartozik a település.

Agárd neve először 1460-ban, majd 1484-ben jelenik meg az okiratokban. Azt is tudjuk, hogy 1567-ben 7 kapu állott a faluban. A következő évszázadban románok telepednek meg az általuk Poienița névre keresztelt faluban, amely név mezőcskét jelent. De együttes erővel sem sikerült nagy településsé kinőnie magát, hisz manapság is alig több, mint 300-an lakják a falut.

Kirándulás a Terebics-tetőre

Azoknak akik szaladni szeretnek Marosvásárhelyen, valószínűleg nem kell bemutassam, hogy merre induljanak, hisz eddig biztos vették a bátorságot és egyszer legalább elindultak az állatkert mellett be az erdőbe, majd végig megkerülve az állatkertet szaladtak, amíg meg nem unták.

Előbb a fehér alapon piros sávot kell követni, majd ha nem akarunk a Cinege-tetőn kikötni, akkor az Újdombtól a fehér alapon piros keresztet kell követni. Ez egy szép kis 6 km.-es szakasz.

Azért indulás előtt megéri ránézni a következő térképre:
arcgis.com/túra-app-1

Aki viszont úgy érzi, hogy még túl korai egy ekkora táv és inkább autóval tenné meg, mint mi is a kutyáinkkal, akkor a 24-es úton előbb be kell menni Marosagárdra.

Idáig az útra nem tudom, hogy mi a helyes kifejezés. A szakemberek szerint aszfalt út vezet a faluba, de ember legyen a talpán, aki ezen kijelentését fel meri vállalni a nagyvilág előtt.

Na de ezt követően el is hagyjuk a falut a 24-es úton, mert mezei úton szinte jobban lehet közlekedni az autóval, s így egészen elfogadhatónak mondható a Terebics-tető megközelítése. Akik rákattintottak az előző linkre, azoknak odáig kell menni, ahol a vörös kereszt kék sávra vált.

Útközben megcsodálhatjuk a félbeszakadt marosvásárhelyi terelőút építésének műemlék darabjait és a környezetre kifejtett hatásait. Valószínűleg a gólyák járnak a legjobban, hisz a kis, mély tavak, ha megtelnek békákkal, akkor nekik svédasztal, amelyeket az oszlopok tetejéről figyelhetnek.

A Jeddi kincses túra

Egy sokkal környezetbarátabb kezdeményezésről is beszámolhatok önöknek, hisz a község összefogott és úgy döntött, hogy a biciklisek számára kitalálnak egy jó kis tereppályát.

Ezt a körutat 2018-ban avatták fel és fehér alapon zöld C betűvel festették fel, amely a Circuitul Comorii-ból ered. Az így felfestett kör egy 20 km-es szakasz, amely érinti Jeddet, Marosagárdot, Kebelét és Székelyboóst is.

Illetve ehhez hozzáadódik egy 14,6 km.-es, kacskaringós szakasz, amely Nyárádszereda irányába tart.

És persze ehhez is tartozik térkép:
arcgis.com/túra-app-2

Bár Február utolsó vasárnapja nem valami alkalmas még a kirándulásokhoz, és ráadásul előző nap hideg, északi levegő érkezett hozzánk csapadékkal, mi így is nekivágtunk. És milyen jól tettük! Hisz a tegnapi nap folyamán a Keleti-Kárpátokba végig havazott, így ma a levegő tiszta volt és jó messze el lehetett látni. Lehetett gyönyörködni a hófödte csúcsokban.

Egy gyakorlott szem minden bizonnyal nagyító nélkül is felsorolná a hegyeket, amelyeket látni lehet, de ha erre nem is vagyunk mi magunk képesek, akkor is ki tudjuk keresni a Bekecs-hegyet magunknak, hisz a ráépített kápolnáról visszaverődik a napfény, és könnyen felfedezhető így.

Miután jól kibámészkodtuk magunkat, akkor egy kicsit bevettük magunkat az erdőbe is.

Itt egy csoport őzzel is találkoztunk, bár ennek elég kicsi volt az esélye a kutyáink miatt. Majd virágokat fotóztunk. Számításban volt, hogy átmegyünk a szomszédos Cinege-tetőre is, hisz annak a helynek múltja van, amely igen érdekes lehet mai szemmel, de mivel nagyon sok a nyáj és a hozzá tartozó kutya, így jobbnak tartottuk a gerincen maradni mindvégig.

Zárszó

Zárszóként három okot mondanék, hogy miért menjünk ki Somos-tetőre, majd vessük be magunkat az erdőbe, vagy bármelyik részen kiránduljunk a fenti térképeken:

1) Mondjon bárki-bármit, mind tudjuk, hogy milyen a marosvásárhelyi levegő. A szervezetnek kell a friss levegő, még ha csak egy kicsivel is tisztább itt, mint a városban.

2) Jól esik a testnek és a léleknek is, hogy végre egy kicsit maszk nélkül sétálhatunk.

3) Az az állapot, amely jelenleg Marosvásárhely utcáin van, elfogadhatatlan! Így ha hétvégente kimegyünk a környező dombokra, kicsit kiszellőztetjük a fejünket, akkor talán nem szemetelnénk annyit az utcán. Tény, hogy hatalmas gondok vannak a szemétszállítással is, de az tény, hogy a mi problémáink nem most kezdődtek.

Szóval becsüljük azt, amink van, ragaszkodjunk minden egyes fűszálhoz, csodáljunk minden egyes nyíló virágot. Na meg nem utolsó sorban mozogjunk sokat az egészségünkért.

Hja és a medvékre, juhász kutyákra vigyázni! Tartsanak velem legközelebb is!