Apor bástya

Turnul Apor

Mint ahogy azt, a Sólyomkő-túra bejegyzésemben is írtam, ha Tusnádfürdőre jövünk gyógyulni, feltöltődni, kikapcsolódni, akkor azt csakis mozgással összekötve érdemes tenni.

Persze, a kalandvágytól fűtve, először én is a magasabb csúcsot vettem célba, de onnan visszatérve még maradt annyi erő a lábaimban, hogy Tusnádfürdő másik kilátóját, az Apor bástyát is megmutassam önöknek.

Erre a kalandra pedig önök se mondhatnak nemet, hisz nem kell meredek hágókat mászni meg, könnyed délutáni séta, és nem csak a tájban gyönyörködhetünk, hanem Tusnádfürdő múltjával is megismerkedhetünk.

És, hogy egy Tv reklámot idézzek: Kell ennél több? Nem! De ennél kevesebb sem.

Tessék hát jönni velem!

A tusnádfürdői Apor bástya

Tusnádfürdő eme kis gyöngyszeme 1883-ban, báró Apor Károly főbirtokossági elnök idején épült.

Katonai célokat sose szolgált, hisz apró mérete lévén, nem is igazán lehetett volna más szerepet szánni neki, minthogy egy őrszemet állítani rája. De mivel jól látható helyen van, maximum céltábla lett volna egy tank ágyújának.

Tehát elmondhatjuk, hogy az Apor bástya világ életében azt a cél szolgálta, amely miatt építették, azaz kilátó volt a városra.

A bástyából belátni a Tusnád-szorost a várossal, és az Olt folyó túloldalán levő Sólyomkő Természetvédelmi Rezervátum is pazar látványt nyújt.

Külön érdekessége a kilátónak, hogy a bástya belsejében egy képkiállítás található.

Igaz, ez egy vasráccsal van elzárva, részben azért, mert sokat jár erre a medve, és másfelől azért, mert másképp könnyedén megrongálnák a nem medvék.

De a rácson bekukucskálva találunk itt korabeli képeslapokat, fényképeket Tusnádfürdőről, az Apor bástyáról, Csukás tóról. Van még itt Gyógycsarnok, Három Huszár Szálló de még a Tusnádfürdői vonatállomás is egy gőzmozdonnyal.

Az autónkat a Cec Bank háta mögött, az Apor és Mikes források környékén érdemes elhagyni. Innen jobbra, azaz délre indulunk, majd egy nagy kanyarral visszafordulunk északnak. Könnyed, kis erdei séta következik egészen tengerszint felett 701 méter magasságig.

Tusnád és a medve

Én nem szeretek semmit eltitkolni önök elől. Főleg nem, ha az ember életbe kerülhet!

És amúgy se tudnék eltitkolni semmit, hisz amint elérik az utolsó házat az említett útvonalon, egy elektromos kerítéssel körülvett szemetest találnak, amelyet a medvék miatt állította fel.

Ezért kirándulás előtt érdemes számolni a medve kérdéssel: Milyen évszak van most? Mennyire aktív a medve? Hétköznap megyünk, vagy hétvégén, amikor sok a túrázó? Társasággal megyünk vagy magunkra? Vajon merre járhat a medve? Van-e oka arra járni, mint amerre mi fogunk?

Mivel épp a Sólyom-kőről visszaérve mondták, hogy mellettünk járt el a medve, emiatt tényleg mi is komolyan vettük a dolgot, és kellő óvatossággal indultunk az Apor bástyának.

Bevallom, azért volt egy kis rossz érzés bennem, de amikor megláttam egy kb. 7-8 éves kislányt egyedül szembe jönni az úton, akkor elgondolkoztam, hogy megalapozott-e a félelmem.

Amióta megvan a fényképezőgépem, háromszor találkoztam már a medvével a természetben. Bár egy jó profilképet egyszer sem sikerült készíteni róla, mindhárom alkalommal a medve jobban félt tőlem, mint én tőle.

Tehát tapasztalatok alapján is elmondhatom, hogy sokkal károsabb félni, mint megijedni. Miért?

Mert, ha kellő távolságról találkozunk és nem veszélyeztessük a medve vagy a bocsai életét, akkor a medve jobban fél, mint mi tőle.

Legutóbb, amikor 50 méterre volt tőlünk, akkorát kiáltott a mellettem levő lány ijedtében, hogy nekem arra se maradt időm, hogy kattintsak a géppel, a medve úgy elszaladt.

Viszont ezt megelőzőleg, majdnem szívstopot kaptunk mindketten, amikor egy holló szárnyainak suhogását medve lélegzésének hittük egy tőlünk 5-10 méterre levő bokorban.

Ha akkor ijedtünkben elkezdtünk volna szaladni és valami történt volna velünk, akkor nem a medve, hanem a saját félelmünk okozta volna a vesztünket.

Tehát aki túlságosan fél, az inkább ne induljon el, főleg ne egyedül. Ha pedig elindulunk, akkor félelem helyett azon gondolkozzunk, hogy hogyan tudunk kitérni a medve elől? Mit tegyünk, ha megjelen?

Sajnos elhisszük a médiának, hogy a jó túrázáshoz jó kellékek kellenek, bakancs, túrabot, hátizsák, stb… de sokkal fontosabb ezeknél, hogy rá tudjunk hangolódni a természetre, olvassunk a nyomokból, ismerjük az állatokat, tudjunk az ők fejükkel gondolkodni.

Zárszó

Zárszóként elmondanám, hogy az Apor bástya meglátogatása sem veszélyesebb, mint bármely másik természet közeli helyszín, amelyet már bemutattam önöknek. Senkit ne tévesszen meg a fenti eszmefuttatás.

És az is tény, hogy ha ön egy-két évvel később fogja olvasni ezt az írást, akkor már lehet, hogy sokkal jobb lesz a helyzet, mint most. Legalábbis merjük remélni.

Ezért hát tartalmas kirándulást kívánok mindenkinek, és még egy annyit elárulok, hogy mi északnak indulunk tovább. Így máris elképzelésük lehet arról, hogy merre fogunk barangolni együtt, ha legközelebb is velem tartanak.

Kellemes kirándulásokat mindenkinek!