A Felsősófalvi kilátó

Mi lehetne szebb levezetése egy 7 órás túrának, mintsem, hogy megtoldjuk azt még 2-vel és újabb magaslatokat hódítunk meg?

Kérdeztük a Saltland Trails csapat túravezetőjét, hogy olyan-e ez a kirándulás, mint a szilveszteri buli? Azaz holnap lesz-e visszahívás?

De mivel nem erőst biztatott, ezért újratöltöttük vízkészleteinket Parajdon, hogy még az este beállta előtt megjárhassuk Szoros-tetőt, amely a Sóvidék egy másik gerinc vonulatán fekszik.

Kiránduljunk hát közösen a nemrég épült Felsősófalvi kilátóhoz!

Kirándulás a Szoros-tetőre

Felsősófalvát azt hiszem nem kell bemutassam, mert már kétszer is írtam róla. Egyszer a településről, egyszer pedig egy kincsekkel teli barlangjáról. (Mindkét bejegyzés megtalálható lentebb, a közeli helyek szakaszban, ajánlom szíves figyelmükbe.)

Így hát induljunk is neki a hágónak, amelyet nem hiába hívnak Szoros-tetőnek, mert itt az út oly mélyen vágta be magát a földbe, hogy egy házat is el lehetne bújtatni gond nélkül. Súlyos, sóval megrakott ökrös és lovas szekerek alatt mélyült ki az út ennyire, amelyről nemsokára mesélek. De előbb lássuk, hogy merre kellene elindulni?

Felsősófalvát Kincses Kodáros barlangjánál kell elhagyni. Ahogy kiérkezünk az első tisztásra, látni fogunk jobbra két dombtetőt erdőbe burkolva s balra tőle egyet, amelyet nem borít erdő. Ezt a találkozási pontot kell szem előtt tartsuk, ide akarunk eljutni.

És mivel több szekérút is kereszteződik Szoros-tetőig, ezért érdemes mindig toronyiránt menni, azaz abba az irányba haladni tovább a szekérúton, amely a legjobban a cél fele tart.

Maga a távolság légvonalban Felsősófalvától nem nagy, röpke egy óra alatt meg lehet tenni.

Ha Parajd irányából szeretnénk megközelíteni, akkor Altus Hotel & Spa épületével szemben van egy kis utca. Itt kikapaszkodunk a gerincre és végig lehet sétálni Szoros-tetőig.

Ez utóbbi esetén nem tudom megmondani önöknek, hogy pontosan mire számítsanak. Ugyanis ez nem egy gyakran járt útvonal, sűrűn bokros, kétszer olyan hosszú is.

Gyerekkoromban minden nyáron ezen a gerincen jártam, utoljára 4-5 éve egy tavasszal voltam, akkor se volt akadály, de gyanítom, hogy nyáron már sokkal munkásabb a terep.

Épp ezért el is határoztuk Péter Alfonz Lászlóval, hogy végig fogunk menni rajta, felmérjük a terepet, is kiszámoljuk, hogy mennyi időbe telne egy olyan túrát végigjárni, amely érintené a Parajdi Sószorost, a Felsősófalvi Kilátót illetve a Kodáros Barlangját is.

Szóval ha eddig nem tették meg, akkor érdemes engem is, és a Saltland Trails Facebook oldalát is bekövetni, hátha valamikor a jövőben közösen túrázhatok önökkel.

Ennek a gerincnek van egy másik érdekessége is! Egy olyan érdekessége, amelyről sose beszélnek, amelyet már rég elfelejtettek és ha nem árulkodna több tonna kő róla, akkor nem is hinnénk el.

Ha pedig párját szeretnénk keresni, akkor gondolkodás nélkül mindenki Kínát emlegetné, hisz ez a kép égődött belénk a világhálón.

Felcsigáztam önöket? Akkor mondom is!

A múlt rendszerben a Felső-Sóvidéken minden talpalatnyi földet megműveltek. Ezt a földművelést pedig olyan szintre fejlesztették, hogy még ezeket a magos dombokat is mind felszántották.

Ez pedig megkövetelte a teraszos kialakítást. Pont olyan teraszos kialakítást, mint amilyeneket a képekről látunk a kínai rizsföldeken.

Mindezek mellett a sóvidéki föld kövekben gazdak, így ezeket is időről-időre ki kellett szedni a földből és összegyűjteni. Gyűjtési pontnak megfelelt a barázda alja, oldala, és így egyben megerősítette azt, megelőzve a teraszok leomlását.

A leghosszabb általam felfedezett köves barázda kb. 100 méter hosszú volt és 1,5-2 m. szélességben terültek el a kövek rajta. Aki először látja, azt hinné, hogy egy középkori várfalat fedezett fel.

Amúgy erről a gerincről sok mindent belátni vagy legalább is sejtünk látni.

Balról indulva fent a tetőn Békás-tanya, majd a Kalonda alatt Korond, Firtos vára, ha Atyha nem is látszik, de tudjuk, hol van. Velünk átellenben van az Atyhai-kilátó, alatta a két sófalva, Alsósófalva és Felsősófalva. Volt egyszer még egy Szilvás-kert, majd jobbra tekintve a Parajdi Sószoros, Parajd és távolban Szováta, a Tyúk dombi kápolnával.

Tehát hozzanak messzelátót is!

A só útja a Sóvidék és a Gyergyói-medence között

Bírják még képzelőerővel? Mert ha igen, akkor következik a középkori Euro Truck Simulator. Ugyanis, mint említettem Szoros-tető neve összefügg a sóval, itt szállították a parajdi sót a Gyergyói-medencébe még a szabad sóhasználat idején.

Maga az út történelme egészen az Árpád-korig nyúlik vissza, amelyre régészeti bizonyítékok is vannak.

Az út mentén két fogadó is volt, a felsősófalvi Fogadó-kertnél, a másik a gyergyóalfalusi határban található Fogadóhelynél. Maga a szállítás pedig a következőképpen zajlott:

A szekereket megrakták annyira, hogy Szoros-tetőn keresztül fel tudják cipelni a terhet a havasi lázra. Itt pedig átrakó állomás üzemelt, ugyanis a terep további része nem volt ennyire hágós, több terhet birtak a szekerek.

Érdemes tudni, hogy Parajd-Gyergyóalfalu távolság a mai közúton 42,9 km. Tehát megközelítőleg ennyit mentek a szekerek fenn a havason, a vadonban, ahol csak medvékre, farkasokra és sótolvajkra lehetett számítani.

Párszor én magam is belekóstolgattam ebbe a vadregényes tájba és bejártam az út kb. harmadrészét. Kulcsszavakban: csend, virágok, őzek, nyulak, mókusok, gombák, sehol egy ember.

Tehát erre lehet számítani, ha úgy döntünk, hogy nem csak Szoros-tetőig kirándulnánk.

És ha van egy kis szerencsénk, akkor egy majdnem húsevő növényt is találhatunk.

Polipgomba a havason

2016 szeptemberében, midőn itt jártunk Polipgombát volt szerencsém fotózni.

A Polipgomba avagy elterjedtebb nevén Tintahalgomba egy Ausztráliában és Új-Zélandon őshonos gomba. Spóráit, a nálunk megszokottal ellentétben, rovarok terjesztik. Azért pedig, hogy magához vonzza a rovarokat, büdös szagot áraszt, amelyet szurokhoz hasonló trutymós anyaggal ér el.

Aki szeretné látni ezt a gombafotóm, katt a következő linkre: alsosofalva.eu/2016/09/polipgomba-sovideken

Zárszó

Zárszóként csak egy kis felsorolás: új-zélandi gomba, kínai teraszos földművelés, az egyiptomihoz hasonló mágikus erejű állatok Rapsonnénál, makedón Nagy Sándor elől menekülő király kincse és még sorolhatnám…

Ha úgy érezzük, hogy bejártuk már a világot, akkor ideje hazatérni a Sóvidékre, és felfedezni, hogy mennyire gazdag a saját világunk.

Kalandokban teli kirándulásokat kívánok mindenkinek, a következő cikkben pedig tündérek után kutatunk a Sóvidéken. Tartsanak velem legközelebb is!