Gyulakuta

Fântânele

Valahányszor egy barát, vagy akár ismeretlen személy megkér, hogy legközelebb az ő vidékét fotózzam le, megszületik benne a megfelelés vágya, és hűen lejegyzetelek minden egyes kérést. Így történik meg az, hogy a weboldalamon található Erdély térképnél két-háromszor gyorsabban növekszik az a térkép, ahova még el akarok jutni.

A szilveszteri kirándulásunk alkalmával pedig megszületett a kérés, hogy Gyulakutát is örökítsem meg, én pedig eldöntöttem, hogy a következő #Térjhazavándor cikk ez lesz, de nem számítottam, hogy ennyire megváltozik a világ.

Az elmúlt 3 hónap során nem telt úgy el hét, hogy ne gondoltam volna Gyulakutára, ahol számomra kedves barátok élnek. Szóval tartsanak velem e nem mindennapi településre.

Gyulakuta vagy Gyalakuta

Úgy tartják, hogy midőn Gyula vezér erre járt egy kutat ásatott itt és a település első lakói e kút körül letelepedett emberke voltak. És ez a kút, mind a mai napig megtalálható a Kis utca és a Csorgó találkozásánál és annyira jól sikerült projekt volt, hogy még nagy szárazság esetén sem száradt ki.

Így lett hát a település neve Gyulakuta, avagy Gyalakuta. 1899-ig ez utóbbi néven illették, de az öregek mind a mai napig így ejtik a nevét.

Modern világunk rákfenéje, hogy még egy vesszőt sem szabad tévedni, nemhogy egy egész helység nevét tévesen leírni.

Így legutóbb pont idén februárban röppent fel a hír, hogy a helység névtáblái cseréjekor a magyar változatra megint a Gyalakutát írták rá. És most a falu lakói döntés előtt állnak, hogy a megszokott Gyulakuta nevet használják, avagy a Gyalakutát.

Pedig oly csodás a magyar nyelv! He ezt mendem, csepe e betevel, ekker es megertenek engem.

Ugye, hogy ugye? A magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a szó értelmét, és akkor is megértenek engem, ha csupa e betűvel írok le egy mondatot. Ezek után mind a Gyulakuta, mind a Gyalakuta elnevezés is helyes.

Na de hagyjuk meg a döntést azokra, akiket érint, mi pedig kanyarodjunk tovább.

Gyulakuta történelme

Mivel Gyula vezér kútja nem a sivatagban volt, elmondhatjuk, hogy nem sok port kavart a történelem évszázadai során. Leginkább csak az foglalkoztatta az embereket, hogy milyen vallásúak akarnak lenni.

A falu a reformáció idején római katolikus volt, 1332-ben tűnik fel először a pápai tizedjegyzékben.

1530 után unitárius, majd 1559 után református lett. Majd később, 1770-ben jött az ellenreformáció, de közben eltelt 211 év, így az a közösség ellenállásába ütközött.

A történelem olyan, mint valami romantikus regényíró. Amikor már-már azt hisszük, hogy nem fog semmi se történni, akkor jön egy csavar és új irányvonal kezdődik. Ez az új irány az 1950-es években érte el a települést.

A gyulakutai erőmű

Ha már kút, akkor kell hozzá kupa is, amiből inni. – mondhatnánk. És pedig bevallom, gyerekként azt hittem, hogy a falu a nevét az 1952-ben létesített hőerőműről kapta.

Történt ugyanis, hogy Romániában itt építettek legelőször földgázalapú hőerőművet, és ezen erőmű négy darab 25 megawattos szovjet turbinát működtetett, amely egy 50 megawattossal majd később egy 100 megawattos német turbinával bővült.

Az erőmű nem csak munkahely lehetőség volt, de szimbolikus jelentőséggel is bírt. Ugyanis a radnóti, dévai, paroşeni-i hőerőművek szakembereit is itt képezték ki. Így egy új korszak kezdetét jelentette a helység.

De 44 év valószínűleg rövid fejezet a történelem regényében, ugyanis 1996-ban végleg leállították a már évek óta veszteséges létesítményt. Aki pedig falun él az tudja, hogy egy nyárára leállított szobakályha is nehezen indul újra, ha eljönnek az őszi hidegek, hát akkor mennyire igaz ez egy hőerőműre.

2008-ban egy belga és egy osztrák cég folytatott tárgyalásokat, majd 2014-ben egy japán cég szerette volna újraindítani. A tervek szerint 2017-ben már teljes kapacitással kellett volna működjön, de a felvételeimen még most sem látnak füstölgő kéményeket.

A település vezetősége azóta se adta fel, keresi a lehetőségeket, hogy mily módon tudnák korszerűsíteni a helyet, és hazacsalogatni azokat a szakembereket, akik a hőerőmű bezárása után máshova kényszerültek költözni.

Hogy mit tartogat a történelem még Gyulakutának? Én úgy érzem, hogy még nincs vége ennek a regénynek. Hogy mit tartogatok én önöknek legközelebbre? Kövessenek Facebookon, vagy ahol szeretnének, és majd elárulom.

Addig is erőt, egészséget kívánok mindenkinek és csak a szabályok betartásával kiránduljunk.